Újjáéledő gyerekkori barátság

Gyerekkori barátság
Jó volna tudni, mi lett régi barátainkkal.

Régen nem találkoztunk már, vajon mi lehet vele? Milyen irányt vett az élete? Talán nincs olyan ember, aki ezeket a kérdéseket ne tette volna fel egy olyan gyerekkori barátság kapcsán,  akivel régen elválaszthatatlanok voltak. 

Manapság az internet segítségével sokkal könnyebb ezeket a kapcsolatokat újjáéleszteni, mint eddig bármikor. A kérdés az, hogy visszahozhatóak-e a régi idők? Vajon legbelül mi motivál, amikor sok év után keresünk meg egy régi barátot?

Nosztalgia az ártatlan gyerekkor iránt, kíváncsiság, hogy mi lett a másikból, visszatérés a gyökerekhez: számtalan oka lehet egy régi barátság újjáéledésének. Bruno Clavier pszichoterapeuta szerint saját magunkat keressük ezekben a kapcsolatokban:„Mindenekelőtt a gyermek és fiatalkor ártatlanságát, frissességét és lelkesedését szeretnénk újra felfedezni. Mindazokat az érzéseket, amelyek megkoptak az évek során. A kor előrehaladtával egyre inkább felértékelődik a múlt és múltban gyökerező kapcsolatok.”

Elveszett éden

Jelenlegi, gondoktól terhelt világunkban  a gyermekkor emléke visszaidézi az Édenkert érzését, azt a korszakot, amikor még minden biztonságosabbnak és egyszerűbbnek tűnt. Iskolás korban nem volt más dolgunk, mint a játék a barátokkal, kevesebb volt a felelősségünk, mindent könnyebben vettünk. „Felnőttkorban a szakmai és a családi élet kihívásai izgalmasak, de ugyanakkor bonyolultak is. Egy gyerekkori barátság újjáélesztése növeli a biztonságérzetet, mert kevesebb játszma és versengés szövi át, mint a későbbi kapcsolódásokat” – teszi hozzá Bruno Clavier.

Tükröm, tükröm

Ugyanakkor a kíváncsiság is erős motivációt jelent a régi kapcsolatok újjáélesztésekor. Hol tart a másik a saját életében és hol tartok én? A találkozás mindenképpen számvetésre késztet, segít abban, hogy tisztábban lássuk a saját életutunkat, a döntéseink következményeit: mi az, amit sikerült megvalósítani álmainkból és mi az, amivel esetleg adósok maradtunk, még önmagunk számára is?

Egy lépés hátra, két lépés előre

A legtöbb esetben egy-egy nagy életforduló (gyerekek születése, külföldre költözés, egy szerettünk elvesztése, nyugdíjba vonulás) indít minket arra, hogy felvegyük a kapcsolatot a régi barátokkal. Ezek a próbálkozások kettős érzéseket indukálhatnak: van, ahol az életutak nagyon más irányba mentek el, ott inkább csalódás a viszontlátás. De hordozhat kellemes meglepetéseket is egy-egy újjáéledő gyerekkori barátság. „Ezek a kapcsolatok visszavisznek minket életünk egy olyan szakaszába, ahol erősebbek voltunk. Egy esetleges életfordulónál vagy krízishelyzetnél pont ebből a régi energiából tudunk erőt meríteni a folytatáshoz vagy életünk újratervezéséhez” – magyarázza Bruno Clavier.

(M.Z.Zs.)

A cikk forrása itt >>

Szívmelengető gondolatok a barátságról