A hatvanas években az önkifejezésre egyre több és több lehetőség nyílt. Lázadt a zene, a divat, az egész fiatalság, a tetoválás viszont még mindig tabunak számított. Mára a tetoválás jóval elfogadottabb és meglepetésemre, egyre több 50 feletti ismerősöm vágyik rá.
Egy kutatás szerint az amerikai bébi-bumm generációnak tizenöt százaléka tetovált. Vajon mi áll a háttérben, amiért egyre több idősödő nő akarja kipróbálni?
Sokat beszélünk róla, hogy a mi korunkban hogyan fejezhetjük ki önmagunkat és rombolhatjuk le az öregedést övező sztereotípiákat. A tetoválás pedig pontosan beleillik mindkét kérdéskörbe. Hiszen miért lenne igaz, hogy mi már túl öregek vagyunk tetováltatni?
Ki mondja meg, mi nekünk való és mi nem?
Tény, hogy meglepő lenne egy kelta kereszt vagy lótuszvirág a nagymama karján, de csak azért, mert nem vagy hozzászokva.
A tetoválás tökéletes önkifejezési eszköz, ami mindig emlékeztet arra, miben hiszünk és miért állunk ki az életben. Nem kell feltűnő helyen lennie, egy pici szimbólum, amit eltakar a kardigán, ugyanúgy számít. Attól, hogy csak te látod, az üzenete ugyanaz marad.
A tetoválással kapcsolatos negatív képzetek mára nagyrészt eltűntek.
Attól, hogy valakin van pár tetkó, nem lesz rögtön börtönviselt vagy bandatag. Egy-egy szimbólum jelképezhet egy számunkra fontos embert, egy tradíciót vagy egy helyet, ahol jártunk, de kifejezheti életfilozófiánkat is. Ezáltal pedig bekerülünk a tetováltak kulturális közösségébe. Valójában a közösségbe tartozás az, ami vonzóvá teszi a tetoválásokat a bébi-bumm generációnak.
Manapság az idősebb nők is büszkén viselik tetoválásaikat. Éppen eleget aggódtak már azon, mit gondolnak róluk mások. Most végre teret adhatnak kalandvágyuknak, kíváncsiságuknak. Bátran kifejezhetik kreativitásukat, szenvedélyüket és újonnan felfedezett függetlenségüket.
(D.R.)
A cikk forrása itt >>
