A jó testvéri kapcsolat kiteljesíthet minket, megtarthat a nehezebb időkben, más esetben ugyanakkor lehet fojtogató vagy romboló hatása is. Életünk egyik legszorosabb kapcsolata: életre-halálra?
Ugyanazokkal a gyökerekkel rendelkezünk, ugyanazok a szüleink, nem önszántunkból választottuk egymást, mégis annyi minden összeköt. Jó és rossz élmények, könnyek és nevetések, versengések.
A gyerekkorban megélt szoros összetartozás után vajon hogyan alakul a testvérek felnőtt élete? Megmarad-e az a kapcsolat, ami a gyerekkort jellemezte vagy teljesen átalakulnak a családi szerepek? Mindenkinek megvan az egyéni története, életstratégiája, de a felnőtt létnek vannak olyan fordulópontjai, amelyeknél megváltozhat a testvéri kapcsolat dinamikája.
A szülők halála
A szülők halála mindenképpen megváltoztatja a család egyszer már kialakult szereprendszerét és új helyzeteket eredményez. Sok családban ez a fájdalmas esemény újraírja, megerősíti a testvérek közötti kapcsolatot. Az esetek többségében a szülők szeretetéért, elismeréséért a testvérek akarva-akaratlanul folyamatosan versenyeznek. A szülők halálával, a verseny megszűnésével újraíródnak ezek a helyzetek. Így a testvérek érzelmileg sokkal közelebb kerülhetnek egymáshoz.
Ennek a folyamatnak az ellenkezője is megfigyelhető egyes családoknál, amikor a család szétesik a szülők elvesztésével és a testvéri, rokoni viszonyok sokat lazulnak az idők során. Kényes téma még az örökség kérdése, amely, ha nincsen körültekintően előkészítve a szülők részéről, később konfliktusforrássá válhat két testvér között. Éppen ezért a szülőknek érdemes még haláluk előtt egyértelműen tisztázni ezeket a kérdéseket, hogy a későbbiekben ne ez legyen az az ok, ami miatt a testvérek elhidegülnek egymástól.
Testvéri rangsor
Az évek során a testvérek között megszületnek olyan szerepminták, amelyeket a későbbiekben nehéz megváltoztatni. Kiindulási pont lehet az elején egy gyermek jellemző személyiségjegye: ő a család bohóca, a szervező, az örök házigazda vagy akár a család fekete báránya. Ezekből a szerepekből, ha ráégnek az emberre, nehéz kijönni. Még akkor is, ha közben az illető élete már más irányt vett. De ugyanennyire meghatározó lehet a testvéri rangsorban elfoglalt hely. Egy elsőszülött nem ugyanazt éli meg, mint a legkisebb gyerek, és ez egy egész életre kiható feszültséget eredményezhet.
A legidősebb testvérek sokszor érzik úgy, hogy a kisebbek jobban el voltak kényeztetve, több mindent megengedtek nekik a szülők. A kisebbek pedig sokszor azt nehezményezik, hogy a nagy testvér irányította őket, nem hagyva mozgásteret nekik. Ráadásul ez a problematika sokszor abból adódik, hogy a szülők azok, akik megbízzák a legnagyobb gyereket, hogy segítsen a kisebbek körül, esetleg vigyázzon rájuk. Ráadásul a legnagyobb gyerek mindig hivatkozási alap marad, akire a kisebbek felnéznek, és akinek éppen ezért mindig példát kell mutatnia a kisebbeknek.
Mit örököltünk a családunktól?
A családban jelen lévő tudatos, de leginkább tudattalan elvárások, szerepek mind befolyásolják a gyerekek életútját, választásait. Így erősen meghatározhatják a testvéri kapcsolat minőségét is, mely így egyaránt lehet támogató vagy mérgező kapcsolat is. Mint ahogy a rokonainkat sem affinitás alapján választjuk, hanem beleszületünk egy családi rendszerbe, így nagyon is összetetté válik a kérdés, hogy mi a szerepünk ebben a rendszerben. Hogyan befolyásol a szüleink mintája minket, milyen elvárásokat támasztanak velünk szemben?
Egy gyerek, aki azért születik, mert esetleg korábban elvesztettek a szülők már egy gyermeket, vagy azt várják az újszülöttől, hogy ő menti majd meg a házasságukat? Vagy, ami gyakran előforduló történet, hogy a gyermek teljesíti be a szülő hivatásbeli álmait, ami neki annak idején nem sikerült?
Gyakran több generáción keresztül hordoz egy-egy család ilyen mintákat, amelyeken csak tudatos munkával tudunk változtatni. Néha nem árt némi távolságtartás is a családtagoktól, legalábbis addig, ameddig közelebb nem jutunk önmagunkhoz, és képessé nem válunk az erőnk magabiztos használatára. Ez a folyamat ugyanúgy befolyásolja a szüleinkkel, mint a testvéreinkkel való viszonyt.
Hogyan fejlődhetünk a testvéri viszonyunkban?
Ez az egész életen átívelő, sokszor igen szoros érzelmi viszony sok mindenre taníthat minket: elfogadásra, toleranciára, egészséges versenyszellemre, kompromisszumkészségre. Mindaz a tapasztalat, amit egy testvéri kötelékben megélünk, sokat segíthet minket a szociális viszonyaink kialakításakor. Azok az érzelmi reakciók, amelyek a családban jelen vannak, tükröt tartanak arról, ahogyan a szociális életünkben viselkedünk.
Mivel hosszú távú kapcsolat köt össze a családtagjainkkal, így minden érzelmi változást végigélhetünk velük az évek során. Csakúgy, mint egy laboratóriumban, kikísérletezhetjük, mi a jó nekünk vagy a másiknak. Ha őszinte, építő kapcsolat köt össze a testvérünkkel, akkor egy szoros, értékteremtő és kölcsönösségen alapuló érzelmi utazásban lehet részünk. Ez mindenképpen gazdagabbá teszi az életünket.
Manga-Zoltán Zsófia
