Csodálatos, ha van ízlése és stílusa valakinek, de ha mégsincs? Olvasónk, Ildikó most a divatról, a megjelenés fontosságáról, a stílusról írta meg véleményét. Mit üzen a viseletünk, megengedheti magának bárki is, hogy ízléstelen legyen?
„Én a stílus híve vagyok. A divat túl gyorsan változik- ez Coco Chanel jellegzetes, szállóigévé lett gondolata. Ő a divat olyan alakja volt, aki a nőknek egy felszabadult, jól megtervezett „irányt” adott saját öltözködésük, divatjuk kialakításához. Coco a nőkből hölgyeket formált: ruháival, nadrágjaival, kiegészítőivel, színeivel, cipőivel, táskáival, parfümjével és más, lényeges „apróságaival”, ami egy egyéni stílust fémjelez.
Nem szükséges, hogy az utolsó divat szerint öltözzünk
Nem „karácsonyfát” alkotott meg, amin minden csillog-villog, és rajta van, ami csak ráfér. Sőt, az sem lényeges, hogy a legújabb, a legdrágább legyen, ami rajtunk van. A modern és stílusos nő, ha egy pici érzéke van az öltözködéshez és ismeri saját magát, testét, nem kell, hogy az utolsó „divat” szerint jelenjen meg, de magára vonhatja mindenki figyelmét stílusának harmóniájával.
A divatkirályok célja természetesen, hogy kreálják a csodaruhákat. De nem törvényszerű, hogy azok hordhatók, sőt még az sem, hogy pénzünkért azt kapjuk, ami megfelelő számunkra. Ezért van szükség saját magunk ismeretére. Mi is áll jól? Színben, formában. Nem az a cél, hogy bohócok legyünk. Pedig sok „drága” öltözékű bohócot látni az utcán, a médiában.
Fontos a divat?
Igen, de hogy a divatot stílusosan használjuk, személyiségünknek megfelelően, az lényegesen fontosabb. A stílus „kortalan”, hisz akár fiatal, akár idősebb személyről van szó, lényeges eleme egyéniségünknek. „A stílus az, amivel első pillanatra közöljük magunkról, kik is vagyunk, még mielőtt egy szót is szólnánk”. (Rachel Zoe)
Beszélhetünk modern, sportos, bohém, celeb, aktuális, trendi, örök divatról, ha valakinek semmi érzéke nincs ahhoz, hogy úgy öltözzön fel, ahogy személyiségéhez, alkatához, munkájához illő és megfelelő, akkor már baj van.
Helyzettől, alkalomtól függően tudni kell, hogy mikor, mit illik felvenni. Aki erre képtelen, jobb, ha nem megy utcára, vagy segítséget kér. Véleményt, útbaigazítást mindig lehet kérni. Elrettentő példák sokaságával lehet találkozni nap mint nap.
Megengedheti magának?
Sokszor felteszem magamban a kérdést, ha ismert személyt látok borzalmasan megjelenve, mi az üzenete megjelenésének, öltözékének, világlátásának, gondolkodásának? Nem érdekli? Annyira „igénytelen”, hogy az már fáj, hogy finoman fejezzem ki magam. Nincs semmi stílusérzéke? Meghalt a stylistja? Vagy csak egyszerűen „megengedheti” magának az ízléstelenséget? Bár, aki reflektorfényben van, valami üzenetet ad át az embereknek, fiataloknak, bárkinek, aki látja, ismeri őt. Sajnálatra méltó, hogy ez sokszor negatív üzenet. Hisz minimum, hogy tudja, esti vagy reggeli jelenésre indult valahová, és milyen alkalomból is „adja” arcát valamihez? Óriási hibák! Szín, ruha, minden.
Az öltözködési bunkóság
Egy elrettentő példa a sok közül: piacra nem bundában, tűsarokkal tipegünk be, és szabadidőruhához sem veszünk fel hat sor, ujjnyi vastag nyakláncot. Ami szintén „elvadult stílus” lett, az a szabadidőruhás megjelenés bárhol, bármikor. „Csak magunkra kapunk valamit” – ez lenne a magyarázat? Nem.
Ez az „öltözködési bunkóság” másik formája. A szabadidőruhának is megvan a maga helye és funkciója. Sportoláskor, edzéseken. És nem flangálunk benne úton útfélen. Divatszabadság? Lehet, de nem az ízléstelenségig.
Toprongy divat
Napjainkban dúl a „toprongy divat”, még a milliomos negyedben is Converse-ben, japán papucsban, pólóban és lötyögő gatyában járnak. Ez érvényes nőkre, férfiakra egyaránt. Drága rongynadrágok és szakadt pólók. Nem azt mondom, hogy mindenhol márkás cuccokban kell megjelenni, nem is engedheti meg azt magának sok ember, de nem árt, ha odafigyelünk az aktuális trendekre, alkalmakra. Aztán ami tetszik és illik hozzánk, hasznosítjuk, ezáltal kialakítva a saját stílusunkat. De az alkalmat illene behatárolni!
Csak az ápoltság után
Mindemellett elsősorban az ápoltság a legfontosabb. Rosszul vagyok, amikor a kollégák mosatlan hajjal, gyűrött ingben, blúzban, vagy egy olyan nadrágban jelennek meg, amit más már csak kertészkedéshez, kutyasétáltatáshoz használna.
Gondoljuk át, hol vagyunk, kivel, és mikor, és az adott alkalomnak megfelelő öltözékben jelenjünk meg, s legalább ápoltságot sugározzunk, ha stílushiányban szenvedünk! A normális és ápolt külső fél siker, legyen az munkatalálkozó, randi, alkalmi összejövetel vagy szabadidő.”
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
