2017. szeptember 19-én kimondták a válásunkat. 31 évnyi nem csalás után novemberben úgy döntöttem, hogy visszaülök a kerékpárra. Vissza… Igazából úgy 16 éves koromban pasiztam utoljára. Szóval nem vagyok szocializálva a felnőttkori flörtölésre.
Különlegesek az igényeim?
Sok férfi ismerősöm van, mivel motorozom, de nagy részük nős, a többi meg haver. Nem volt tehát más lehetőségem, mint az internet. Társkereső oldalból van választék, de hogyan válasszak? Egy kis közvéleménykutatás után két oldal mellett döntöttem. A Cronos és a Csajok és Pasik. Jó döntés volt-e, nem tudom, de befizettem mindkettőnél a tagsági díjat. Az ár nem volt vészes az ember „boldogságáért”.
A szöveg a bemutatkozásomnál így szólt: „Van az a pasi, akiért hajlandó vagyok feladni a frissen szerzett függetlenségemet, persze nem mindent és nem azonnal. Szeretek utazni repülővel, autóval vagy a motorommal…”
Nem indultam különleges igényekkel, hiszen számomra az, hogy szőke, barna, fekete teljesen mindegy, a lényeg, hogy legyen egészséges humora, lehessen vele beszélgetni és egy kicsit simogassa meg a lelkemet. Vagy mégis különleges igényekkel indultam?
November: meglepő felfedezések
Nézelődtem, nyomkodtam a gombot lelkesen, hogy tetszik nekem, vagy én tetszem neki. Levelek jöttek, de semmi, egyetlen kivétellel. Megismerkedtem egy 52 éves sráccal (Milán), aki nagyon szimpatikus volt, csak én voltam nyeretlen kétéves, mert a 10. levélváltás után felhívta a figyelmemet arra, hogy olvassam el az adatlapját rendesen. És igen, ott fel volt tüntetve, hogy kapcsolatban él és dohányzik. Így bármennyire tetszett a humora, megköszöntem a részvételt és elköszöntünk egymástól. Nem szerettem volna a kispadon ülve arra várni, hogy edző bácsi mikor válogat be a csapatba, és úgy gondoltam, a vegytiszta szex nem az én műfajom.
Mellesleg talán a fénykép választásom volt rossz, de meglepett, hogy nagyon sok nős, vagy kapcsolatban élő férfi talál meg. Ezekre a helyzetekre miért nincs tanácsadás?
Maradt a gomb nyomkodása. Persze, voltak levelek: „Szexi vagy édes.” Ezt több pasitól is megkaptam, de erre nem lehet, és nem is akartam válaszolni. Másvalaki azt írta: „Kérlek, add meg a méreteidet!” Én megadtam neki a cipőméretemet, ami 39-es, de nem hagyta magát, mert felhívta a figyelmemet, hogy a cici méretemre kíváncsi. Ezek után persze én már nem voltam kíváncsi rá.
December: az első próbálkozás
Jött Ede, aki egy 38 éves „titán”, egyébként Zoltán, bár az is lehet, hogy nem, mert némi „kommandózás” után találtam rá Zoltánként. Igen, hölgyeim, nem szégyellem, körül szoktam nézni. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Több sebből vérzett a dolog: 16 évvel fiatalabb volt, 3 centivel alacsonyabb, és dohányzott is, de a humora meggyőzött. Hagytam magam, és december 24-én éjjel felmentem hozzá. Kár volt. Az ő merevedési problémáját magamra vettem. Az önbizalmam a béka bizonyos szintje alá zuhant. Pedig igyekeztem felkészülni a mai kor elvárásaira az intim területeken is.
Így ahogy hazaértem, írtam Milánnak, hogy eljött az idő a vegytiszta szexre. Fergeteges volt, pedig nagyon izgultam. A hatalmas tapasztalatommal. Ha Ede-Zolit és a volt férjemet is beleszámolom, Milán volt a 4. pasim.
Január: levelek, csók, szenvedély
Az új év hozott egy randit, ami említésre sem méltó. És hozott egy levelezőpartnert, akit imádok, és a mai napig levelezünk. Olyan igazi, levendula illatú levelek ezek. Kedves…! Ölel:… Szóval jó. Ő tényleg simogatja a lelkemet. Persze van felesége, így csak egyszer találkoztunk, de akkor hat órát beszélgettünk egy kávézóban.
Jaj, majdnem elfelejtettem a három órán át kutyát sétáltatós, kézen fogva csókolózós, majd ezek után nem felhívós pasit! Nem volt kötelező, ráadásul nem én kezdeményeztem, úgyhogy a nem hívást igazán nem értem.
Február: köddé vált udvarló
Nos, azt hittem, megtaláltam az igazit, aki magas és egyedülálló. Igaz, egy kicsit fiatal, 42 éves és dohányzik, de végre nem házas, vagy kapcsolatban élő. Leveleztünk, sokat beszélgettünk, és még egy rólunk szóló novellát is küldött nekem. (Lehet, hogy csak a neveket cserélgeti?) Hiába beszéltünk meg két randit is, azokon a napokon mindig eltűnt. Van második esély, de harmadik már nincs. Vera barátnőm mondta, ha szerencséd van, meghalt. Kicsit morbid, de ez az egyetlen elfogadható indok.
Kedves uraim! Annyira megtisztelnének, ha egyszerűen azt mondanák, hogy köszi, de nem. Az tiszta sor. Nekem is volt olyan randim, amit egy óra beszélgetés után csak annyival zártam, hogy ugye érzi, hogy nincs köztünk szikra. Csak az egyik háborodott fel, hogy mit akarok én, ennyi idősen szikrát? Én azért akarok.
Huszonéves udvarlók, felek, negyedek
Közben a Cronoson lejárt a mandátumom, így töröltem magam. És regisztráltam a Be2-re, hogy újabb élményeket szerezzek, de ott semmilyen élményt nem lehet szerezni, a másik kettőhöz képest ott semmi sem történik. Döbbenetes tapasztalatom a huszonévesek érdeklődése az idősebb nők iránt. Vajon mit akarnak egy 54 éves nőtől? Először azt hittem, hogy esetleg fizetséget várnak a szolgálataikért, de amikor egyiktől-másiktól kérdezősködtem, kiderült, hogy tényleg vannak a fiamnál fiatalabb fiúk, akiknek a mi korosztályunk jön be. Többről nem tudok beszámolni, mert nem mertem, és nem is akarom kipróbálni. Nekem is vannak gátlásaim, nem is kevés.
Azért Tamásomnak (47) köszönetet kell mondanom, mert amikor egy-egy csalódás ér, és az önbizalmamat kell erősíteni, csak írok neki és jön, vigasztal. (Szex kétszer volt.) Persze felesége van, gyereke, és kapcsolatról szó sem lehet, de kedves, és nem áll fenn az a veszély, hogy nagyon kötődni akarnék hozzá.
Egy ismerősöm azt mondta, hogy neki nem jutott egy egész pasi, most van neki négy negyed. Én még nem tartok itt, de lehet, hogy eljön az az idő. Valljuk be őszintén, nem sok az esélyünk egy igazi társra. A velünk egykorú férfiak maradtak az asszonynál, vagy kevesen vannak köztük, akik társat keresnek, és valahogy ők sem ránk vágynak. A negyvenes korosztály pedig nagyrészt a „persze, hívlak – vagy mégsem” kategória. A hatvanasokkal nem nagyon volt tapasztalatom.
Az igazi még vár valahol
Nem bántam meg, hogy nem kezdtem könyörögni a férjemnek, és nem adtam fel a reményt, hogy megtalálom azt a férfit, aki engem akar. Már csak az a kérdés, hogy hol találom.
A barátnőimnek és nekem ez a világ ismeretlen volt. Úgy érzem, hogy eddig burokban éltem. A tapasztalatok megdöbbentőek. Vajon miért keres ilyen sok nős vagy kapcsolatban élő férfi ágytársat? Normális az, hogy sok huszonéves ír rám, egy 54 éves csajra? Akik a saját leírásuk szerint megfelelnének nekem, miért nem tudnak korrektül viselkedni? Amikor úgy dönt, hogy számára nem vagyok érdekes, akkor miért nem tudja ezt egyszerűen közölni? Több sikertörténetről hallottunk már, de nálam még nem kopogtatott az igazi.
Poszi
Vendégszerzőnk írása válásának történetéről itt olvasható >>
A társkereső oldalakon megtalálhatod az igazit! Mutatjuk a módszert.
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
