Hősünk, Krisztierna hiába szeretett volna jó felesége lenni a neki kijelölt Zsigmondnak, annyi minden állt az útjukban, hogy végül sosem lettek – igazán – házasok. Meglepő részletek derülnek ki a történelmi emlékekből: az élet nem volt könnyű még uralkodói famíliákban sem.
Az embereket Ádám és Éva óta foglalkoztatja a kapcsolatok minősége, a társak közötti kommunikáció. Manapság nyíltan és feszültségmentesen tárgyalnak a fiatalok a testiségről, de ugyanez két generáció között már sokkal nehézkesebb. Az anya-gyermek kapcsolatban, vagy apa-gyermek relációban főleg. Lehet, hogy szégyenlősek lettünk? A pár száz évvel ezelőtti történéseket vizsgálva kimondhatjuk: igen!
Prüdéria vagy pornográfia?
Még ha modern társadalmunkat minden eddiginél fejlettebbnek tartjuk is, valahol nagyon erős a prüdéria, a másik oldalon viszont naponta találkozhatunk a pornográfia elképzelhetetlen variánsaival. Az sem kizárt, hogy a felvilágosítás felelősségét kívánjuk átruházni a filmekre, a szakemberekre és bárkire, de sajnos válogatatlanul. A legfiatalabbak ki vannak téve a téves információk garmadának.
Ha a középkori eseményeket vizsgáljuk, akkor talán még az előzőekben említetteknél is intenzívebb módom zajlott a szexualitás, amit nem igazán nevezhetünk intimitásnak. A társadalom legmagasabb köreinél elengedhetetlen volt az utód nemzése. Főként a fiúk várását lengte körül mitikus sugallat. Ők vitték tovább a családi nevet, igazgatták a birtokot, vagy kaptak akár koronát. Ehhez a szolgák komoly segítséget nyújtottak. Megesett például, hogy az aktus ideje alatt szexuális jeleneteket ábrázoló festményekkel járkáltak le-fel a szobában, hozzásegítve a ház urát és asszonyát a termékenységhez.
Száz éve is nagyobb visszhangja volt az ágyjeleneteknek családon belül, mint napjainkban. Igaz is, hiszen szinte az egész família egy ágyban töltötte éjszakát! Ha látni nem is, de hallani mindent lehetett. Lássunk most néhány példát a középkori történelemből!
A feddhetetlen, ifjú ara
Habsburg Mária Krisztierna (1574-1621, tiroli hercegnő, II. Ferdinánd király testvére) Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem felesége volt, ha volt. Hiszen a házasságot soha nem hálták el, tehát jog szerint nem is létezett, de ugyanakkor fel is bontották azt!
Több száz évvel ezelőtti jelenség volt a házasságra lépett párok esetében a bizonyítás: miszerint a férj megtette kötelességét, az újdonsült ara pedig megőrizte tisztaságát. A nászéjszakát követően a lepedőn levő vérfolttal támasztották alá az elhálás tényét. Ennél szörnyűbb talán csak az elhálás jogának gyakorlása volt, egészen a XIII-XIV. századig. Jobbágyok esetében a földbirtokos rendelkezett a menyasszonnyal az első éjszaka erejéig, és ez minden alattvalója esetére érvényes volt. De ha akarta, le is mondhatott ezen jogáról.
Krisztierna esetére visszatérve, nem szokatlan még a XVI-XVII. században sem (sőt, napjainkban is vannak kultúrák, ahol jellemző) a dinasztikus házasságok megszervezése. Egyértelműen nemzeti érdekek vézérlete alatt, előre megszervezve történtek. A Habsburg Birodalom Erdéllyel kötött békéjének záloga például ezen házasság volt. A királyi, hercegi csemetéket kellően előre fel is készítették rá. Nem véletlenül, hiszen nem volt ritka több évtizednyi életkori eltérés sem a házasulandó felek között, bármelyik fél irányába.
A férjét szeretni akarta
Krisztierna neveltetésének köszönhetően minden házastársi tudás birtokában indult el Erdélybe, hogy frigyre lépjen Báthoryval. Édesanyjával összes titkát előre megosztotta, majd házassága későbbi szakaszában is tőle kért tanácsot, vigasztalást. Eldöntötte: a férjét szeretni fogja. Mivel hihetetlenül alázatos és engedelmes is volt a fiatal hercegnő, ez a szerelem megszületett mélyen a lelkében. De a rá való hajlam biztosan! Legalábbis ő így vélekedett a saját maga érzéseiről. Látatlanul, hiszen Zsigmondot ekkor csak képekről ismerte, aki koros férfinak számított a maga harminc egynéhány évével.
Viszont Grazból elindulva a heves érzelmek, vagy talán egyéb tényezők is a hosszú úton megbetegítették Krisztiernát. Több alkalommal is le kellett a karavánnak táboroznia, és megvárni, míg a menyasszony erőre kap. A betegesen, magas lázzal eltöltött utazás nagyon megviselte Krisztiernát. Sápadt volt és nyúzott a nagy találkozás pillanataiban, 1595 nyarán Kolozsvárott, ahol díszes esküvőt rendeztek a tiszteletére. A nászéjszakát követően viszont tele volt kérdésekkel és kételyekkel. Zsigmond pedig nem tudott kielégítő választ adni még önmagának sem. Több feltevés is napvilágot látott a fejedelem „betegsége” kapcsán. Hogy a valóságban mi váltotta ki az impotenciát Zsigmond esetében, máig sem tisztázott.
Az „ifjú” férj és a szexualitás
Zsigmond talán már a gyermekkorától hordozott „titkos kórnak” köszönhetően nem tudott eleget tenni házastársi kötelezettségének. Nem tudni, de vélhetően valamilyen gyermekkori trauma okozhatta a problémáját. A középkorban nem számított ritkaságnak semmilyen szexuális aberráció. Elfogadott volt a biszexualitás, és a homoszexuális vágyak kielégítését sem vetették meg. Zsigmond esetében mindkettő előfordulhatott. Ezen ő maga is elgondolkodott. Viszont az impotenciára nem tudott más magyarázatot adni, minthogy az csakis isten büntetése lehet. De miért is?
Korabeli forrásokból arra lehet következtetni, hogy Zsigmond felfokozott hangulatú, rendkívül erélyes férfi volt. Fiatalon, mint valaha a rómaiak, hihetetlen minőségű és mennyiségű orgiát rendezett. Ezeken viszont férfiak jelentek meg. Kevés fennmaradt írás tudósít nők jelenlétéről a hasonló eseményeken. Talán ez megfelelő magyarázata annak, hogy Zsigmond önmagát biszexuálisnak vélte.
Hogy szorosabb testi kapcsolata Krisztiernával nem valósulhatott meg, oka lehet az is, hogy különböző nemi betegségekből kellett időnként kigyógyítani. Nyilván nem kívánta leendő feleségét megfertőzni. Azonban egyik állítás sem kellően alátámasztott. Csak feltételezések és következtetések vannak, az emlékiratok, kutatások egyfajta magyarázatai, főként az utókor számára.
Van, aki a gyötrelmes utazás következtében rossz állapotba került Krisztierna külsejére hivatkozik vágyölő tényként, sárgás bőrére, beesett arcára, de olyan információ is napvilágot látott, hogy nem tartozott a hercegnő a legszebb hölgyek sorába. Mindenesetre a róla készült festmények ezt nem támasztják alá.
Zsigmond személyiségjegyei
A pszichológia tudományának köszönhetően tudjuk, hogy azon személyek, akik szexuális zaklatás áldozataiként élték életüket, erőteljes személyiségváltozáson is átmentek. Feltételezhetően Zsigmond esetében is hasonló folyamat bonyolódhatott le. Rendkívül szangvinikus egyéniség volt. Borzalmas érzelmi amplitúdóval bírt. Amilyen dühromok törtek ki rajta, olyan mélységesen gyengéd és szeretetreméltó is tudott lenni. Közvetlen környezetét riasztotta és félelemmel töltötte el. Krisztiernát viszont nem ábrándította ki, gyengéd érzései csak tovább erősödtek Zsigmond irányába.
A válás
Zsigmond és Krisztierna mindennemű próbálkozás ellenére sem tudta frigyét jogerőre emelni. Igyekeztek ugyan testvéri szeretetben élni, de ez sem működött. Zsigmond többször lemondott még fejedelmi székéről is, mert nem tudott megaláztatásával együtt élni. Beadta a válókeresetet, miután Krisztierna kolostorba vonult, ahol főnökasszonnyá vált példamutató életének köszönhetően. Itt is hunyt el később.
A válást követően a két fél soha nem találkozott. Zsigmond törvényes utód nélkül távozott az élők sorából. Unokaöccsére, Andrásra hagyta a fejedelmi széket.
Dilemma
Korunk szenzációsan nagy tudással bíró történészei is úgy vélekednek, hogy bármi lehetséges. A Báthoryakra egyértelműen ráhúzták, hogy a család mind a négy uralkodója lelki problémákkal küzdött, pontosabban nem rendelkeztek egészséges lelkülettel. Az orvostörténészek genetikai hibát véltek felfedezni mindahányukban. Talán indokolatlanul tartják őket agresszív, zavart embereknek, akik indulatkezelési gondjuk miatt nem váltak népszerűvé.
Az igazsághoz tartozik, hogy egész Európában más mértékkel mértek. A középkor kegyetlenségeit, brutalitását nem lehet mai mércével vizsgálni. A boszorkányperek, a vallásháborúk, a hatalmi harcok vesztesei el nem mondható szörnyűségeken keresztül érhették csak el a megnyugtató halált. Pár száz éve pedig ezen erkölcsi normák szerint ítélték meg magát az embert.
Tóth Vásárhelyi Éva
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
