Szerelemről és mindennapokról: legkedvesebb kortárs magyar verseink

A vers a lelkünk tápláléka
A vers a lelkünk tápláléka

A költészetre sajnos sokan régimódi, elavult művészeti ágként tekintenek, pedig könnyen a szívünkből szólhat, megfogalmazhatja azt, amit mi valamiért képtelenek vagyunk kimondani.

Verseket olvasni felüdülés és igazi léleksimogatás, így most összeszedtünk nektek pár igazán szép kortárs költeményt. Nem csak régi verseket lehet ám olvasni, szerencsére ma is vannak nagyszerű művészek, akik a mai köznyelven szólnak hozzánk és érintik meg a szívünket.

Tóth Krisztina – Küld egy mosolyt

I.

Múltkor a metrón egy idegen arcban a szemedbe néztem.
Vannak ilyen napok amikor minden úgy emlékeztet.
Valaki valakire leszállsz elébekerülsz mégsem.
De ez egy másik év ami múlt folyton nem létezhet.

Egy régi osztálytársam is szembejött ugyanúgy még gyerekként.
Különben sose hittem el hogy mi is egyszer.
Istenem mennyire mennyire szerettem volna melléd.
Ott állsz a metrón és puff egyszercsak megöregszel.

Szoktam gondolni rá mit szólna egymáshoz ez a két test.
Hogy milyen lehet az illatod biztos ma már más.
Hogy vajon tudna-e szólni egymáshoz ez a két test.
Ahol a kisfiam született van egy vékonyka vágás.

Valahogy szélesedik a csípőm is nem tudom mire vélni.
Ezt az egészet nem boldogít igazán nem is fáraszt.
Különös volt abba a másik arcba belenézni.
Idegen szemeiddel láttad ugye idegen számat.

II.

Néha megijedek ha megszólalok meghallom az anyámat.
Múltkor a moziban a tükörből szinte rám szólt.
Ahogy a szappant fogta hirtelen az az érzésem támadt.
Mire volt jó az a sok szaros év hogy kár volt.

Sőt a férfi akivel élek vele is bizonyos hangsúlyokban.
Meg a kutyánk főleg a nézésében de tényleg.
Az anyámmal az előbb különben nem túloztam.
De látod nem is tudom ezekről mért beszélek.

Utolsó karácsonyom volt gyerekként kaptam egy macskát.
Egy közért mellett laktunk hó volt forgalmas úton.
Meglátott futott elém akkor szaladt át.
Hányadszor kéne annyi mindent megtanulnom.

Mielõtt akár egy kavics gesztenye egy falevél is.
Azt válaszolnád éppen ezért és lehet ebben.
Valami hogy én aki láttam és tudom én is.
Hülyeség mondom a teremtés strébere lettem.

III.

Tavaly ősz elején amikor beköltöztünk ebbe a házba.
Minden csupa hígító festék meg csupa por volt.
Vártuk megváltozik a szag a lélegzetünktől hátha.
Aztán egyre hűvösödött nem is emlékszem hogy volt.

Egyszer csak nem lehetett már reggelenként a teraszra.
Kiültél vitted a kávét és fázni kezdtél kabát.
Nélkül nélkül az üres helyeket hogy belakja.
Valahogy elrendezi az ember feltalálja magát.

Olyan furcsa ez a mai fény mint egy távoli évszak.
Mintha valaki más lennék vagy inkább valahol máshol.
Be is mentem egy kardigánért hiába még csak.
Nem is színekből inkább a levegő állagából.

Tudni nem a nyár rajzolódik ez az ősz arca.
Szájforma rozsdafolt hallgat nézd a levélen.
Bámul a kisfiam régről csecsemőszemű macska.
Szélcsend vékony füstjele nézem nézem.

Varró Dániel – Email

Hát el vagyok egészen andalodva,
és gyönge szívem, ímé, reszketeg,
mióta éjjelente, hajnalonta
veled titokban ímélezgetek.

Nem kell megszólítás, se semmi cécó,
és az se baj, ha nincsen ékezet,
csak kebelembe vésődjék e négy szó,
hogy: Önnek új levele érkezett!

Az egész világ egy linkgyűjtemény,
az emberek, a tárgyak benne linkek,
bárhova kattintok, te tűnsz elém,
te vagy felvillanó websiteja mindnek.

Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
Föltettem háttérnek a képedet,
s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
látlak, miközben vakon gépelek.

Hiába nem láttalak még, az embert,
ha minden betűd mégis eleven,
ha érezlek, mint kisujjam az entert,
van nulladik látásra szerelem?

Simon Márton – Kínai

A kirakatban lévő asztalhoz ültünk
végül. Üres egyébként ez az egész.
Az étel ehető, de inkább csak
beszélünk, így hárman:
mi ketten és a tulaj tőlünk nem
messze járkál, és egy érthetetlen
nyelven hadar a mobiljába.
A falon tükrök kirakva, körbe,
mintha öröm lenne magunkat nézni;
és nem történik semmi, ha kérdik,
majd azt mondjuk, beszélgettünk;
te elmesélted, hogy Keleten
valahol, nem tudod pontosan, hol,
úgy kell egyenek a nők, hogy nem érhet
étel az ajkaikhoz. Ott arrébb átjött a
felhők résein, a nap szemembe süt,
de mindegy, sokáig csak nézlek aztán;
vajon tényleg nem vetted észre, hogy
két napja nem értem hozzá a szádhoz.
Beszédünk mögött valaki egy
érthetetlen nyelven hadar,
szembenálló koszos tükrökben
egy közhely, meg mi ketten.
Ha már nem kellett, legalább
mondd meg, mi volt ez.
Tudjam, miért fizettem.

Csukás István – Szerelmes vers

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett és
hol van már az a felelet –
leolvasztotta a nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.

Varró Dániel – SMS-VERSEK

sms
azt írom + most 1 smsbe
hogy beléd vagyok kedvesem esve
vágyak dobálnak partra kivetnek
billentyűzárát oldd ki szívednek

sms #2
ó künn a hó a fákra es
máris hiányzol drága S
e szív csak érted esdekel
jó lesz beszélni este tel
a hó a szív oly olvadé
csókol körülkarolva

sms #3
(a szerelem hálójában)
szívünk a gépek hálóján remeg
én Tom vagyok te Meg
bár csüggenénk a természet csecsén
én Tarzan te Jane

sms #4
itt állok én e kerge hős
kabátom vízlepergetős
a szmájli számra ráfagyott
ha nem szeretsz hát ne szeress
ez itt csak egy teszt sms
hogy nyomkodom tehát vagyok

sms #5
1 gondolat bánt engemet
kigomboljam az ingemet?
csupán ha gomb lesz 2 szemed
az én szemem pedig mit lát a luk
s magamra gombolhatlak általuk

sms #6
hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker
nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter

Várfalvy Emőke – A nő, ha gyesen van

A nő, ha gyesen van, tudja hol a helye,
főz, etet, takarít, nem áll meg a keze,
néha már maga sem tudja, hogy épp  ki ő,
felzabálja lelkét a sosem elég idő.

A nő, ha gyesen van, nincsen szabadnapja,
dolgozni nem jár el, gyakran arcba kapja:
ki hasznot nem termel, jobb, ha kussban marad,
otthon hesszelsz némber, húzd szépen meg magad.

A nő, ha gyesen van, az önbizalma nulla,
fogyni kéne gyorsan, de tornázni hulla,
magazinmamáktól fusztrálva csak nassol,
macinaci tűsarkúhoz nem igazán passzol.

A nő, ha gyesen van, a jövedelme segély,
huszonpárezerből gyerekkel kell megélj,
számolgat és spórol, párja túlórázik,
a piacon üres tárcában kotorászik.

A nőt, ha gyesen van, a rettegés eszi,
a cége nemsokára vajon visszaveszi?
Kell-e még gyerekkel vagy kiteszik a szűrét,
s felvesznek helyette egy huszonéves szőkét?

A nő, ha gyesen van, az értéke semmi,
mondjátok, komolyan, ennek így kell lenni?
Küzdjön alázattal egy szebb jövőért maga,
nem érdemel többet egy kisgyermekes anya?

Nádasdy Ádám – Magamat féltem

Öröké kelleni fogsz,
te sovány, gyötrött arc;
önmagamnál is közelebb vagy hozzám
itt a fejemben.

Rád kiáltanék, de magamat féltem
durva szavamtól, mert gyáva vagyok.
Kapcsolat helyett így utánzom
szentenciáidat.

Magam helyett téged akartalak,
te visszadobtál: fulladjak bele.
Másé vagy te, én csak a magamé
titkaid előtt.

Örökké piszkálni fogsz,
erősen, inasan.
Szóba zárva, foltok alatt élsz bennem,
küzdelem-fétis.

Csoóri Sándor – Nézd, Uram, ő az, akit szeretek

Milyen jó volt küzdeni érted,
dühvel, haraggal, szánalommal.
Betegen is menni a hegyre,
Isten elé a képmásoddal:

Nézd, Uram, ő az, akit szeretek,
csupa fekete láng, ha mellém
fekszik. Ruhái kint a dombtetőn
lengenek, lobognak minden estén.

Vele jártam be fél világodat,
s ha elfáradtunk, csak nevettünk.
Azért indultam el, hogy ő is hazaérjen,

s ragyoghasson a kósza Nap felettünk.
Nem kérdeztem soha, hogy visszaút van-e?
Az volt a jövőnk, mit tegnap megszerettünk.

Olvass el ma egy szerelmes verset! A magyar költészet napját ünnepeljük.

Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva  >>