Nem, nem írtam el a címet. A minap az egyik ismerősömmel igen érdekes beszélgetésbe bonyolódtam, aki állítása szerint örülne, ha már hatvanéves lehetne. Döbbenten kértem meg, hogy fejtse ki nekem részletesen, mégis mi oka van valakinek arra, hogy öregítse magát, ráadásul pont 50 esztendős korában.
Szavai végül engem is elgondolkodtattak. Nem állítom, hogy idősebb korba vágyom, viszont azt sem merem kijelenteni, hogy a barátom érvei nem állják meg a helyüket. A folytatásban a tartalomhűség kedvéért idézni fogok.
Első érv
Ha minden jól megy, tíz év múlva már lesznek unokáim. Alig várom, hogy nagymama legyek! Végre nem az enyém lesz a felelősség, nem kell majd nevelnem, és nem én leszek a „mumus” sem. Egy nagymama egy kisgyerekből csak a jót, a szépet és a szeretetet kapja meg. Aktív nagymamaként mindenfelé megyek majd a kicsikkel, a fiatal szülőknek akármikor szívesen biztosítok kimenőt. Izgalmas, új időszak lesz ez az életemben, ahol végre újra babázhatok majd.
Második érv
Tíz év múlva reményeim szerint a kérdőjeleim helyére pontok kerülnek. Amikor az ember gyereke még tinédzser vagy a fiatal felnőttkor elején jár, rengeteg kérdés foglalkoztatja. Sikerül befejeznie a tanulmányait? Vajon megtalálja majd a neki való munkát? Rálel a szenvedélyére? Rábukkan élete párjára és sikerül megállapodnia? Tíz év múlva már egészen biztosan meglesznek a válaszaim – vagy legalábbis nagyrészük.
Harmadik érv
Hatvanéves koromban már több pénzem lesz. A gyerekeim kereső emberek lesznek, így nem szorulnak majd az én anyagi támogatásomra. Az anyagi biztonság pedig lehetővé teszi majd, hogy többet utazzak. Hatvan évesen az ember valamelyest felszabadul anyagilag, ezt már most is érzem, ahogy a gyerekeim szépen sorban kirepülnek a fészekből. No és gyereknevelés nélkül persze nem csak pénzem, de időm is több lesz. Terveim szerint így időm és pénzem egyaránt jut majd az utazásokra.
Negyedik érv
Annyi embertől hallom, hogy szeretne tíz évvel fiatalabb lenni, vagy szeretne újra húsz éves korába visszaugrani, mert érett fejjel már mindent másként csinálna. De ez nem Benjamin Button különös élete, ez a valóság, melyben bizony nem visszafelé telik az idő. Visszamenőleg nem változtathatunk meg semmit, a jövőben viszont még bőven van rá lehetőségünk. Várom az előttem álló éveket, mert alkalmam nyílik rá, hogy változtassak a kapcsolataimon, az életvitelemen, a különböző dolgokhoz való hozzáállásomon. Míg a múlt már aligha módosítható, addig a jövő egyes egyedül az én kezemben van.
Ötödik érv
Amíg gyerekek vagyunk, addig a szüleink irányítanak minket. Aztán nekünk lesznek gyerekeink, és az egész életünk körülöttük kezd el forogni. Gyakorlatilag sosem vagyunk szabadok, a húszas éveinkben jó, ha pár független év jut nekünk. Én húszévesen szültem először, úgyhogy nekem még akkor sem jutott. Az ember akkor válik újra (vagy először) szabaddá, amikor a gyerekei kirepülnek a családi fészekből. Igazán csak most kezdhetek majd magamra fókuszálni, és ennek a tudata bizony sok energiával tölt fel.
Mihályi Fruzsina
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
