Vajon mások-e a mostani nagyszülők, mint 30-40 évvel ezelőtt? Mennyiben változott és mi a szerepük a XXI. században? Manapság tendencia, hogy a nők később alapítanak családot, így egy ötvenes évei elején járó nő éppúgy lehet egy kisiskolás vagy kiskamasz édesanyja, mint friss nagyszülő. Hogyan élik ezt meg a szendvics generáció tagjai?
Felcserélt szerepek
Sokszor előfordul az a forgatókönyv, hogy mivel később vállaltunk gyereket, később is válunk nagyszülővé. Viszont modern ötvenesként – az esetek többségében – jobb egészségi állapotban vagyunk, mint az előző generációt alkotó nagyszülők. Az elmúlt évtizedekben a nők helyzete és szerepe is sokat változott: egyre több nő fókuszál legalább annyira a karrierjére, mint a családi életére. Ez a jelenség azt eredményezte az utóbbi időben, hogy anyagilag is nagyobb függetlenséget élnek meg a nők manapság.
A karrier és család egyensúlyának kérdése így nem csak szülőségünk idején, hanem a nagyszülő szerepében is felmerül a XXI. században. Hogyan segítsük úgy a gyerekeinket és az unokáinkat a mindennapi élet megszervezésében, hogy közben még nekünk is kötelezettségeink vannak a munkahelyünkön? Vagy – sok év munka után – megengedhetjük-e magunknak, hogy eljárjunk jógázni minden lelkiismeret-furdalás nélkül, hogy közben nem mi megyünk az unokáért a különórára?
Generációs kérdések
A mostani nagyszülők kapcsolata teljesen más típusú a saját gyerekeikkel, mint az előző generációké volt. A mostanában nagyszülőkké váló ötvenesek sokkal szabadabb, a gyereket a középpontba helyező elveket vallanak a nevelés terén, mint elődeik. Így nem csoda, hogy a fiatalok is erőteljesen támaszkodnak a szülői segítségre, főleg a gyerekek körüli logisztika terén.
A szendvics generáció
Ugyanakkor nehézséget okozhat, ha esetleg még a nagyszülők szülei (dédszülők) is élnek, és nekik is szükségük van a gyermekük segítségére. Így a nagyszülők – sokfelé szakadva – nem tudnak teljesen részt venni az unokák minden programjában. De talán nem is ez a dolguk. A konkrét segítségen túl ebben a kapcsolatban is inkább a minőségi idő számít.
Az együtt töltött órák legyenek gazdagítók és értékesek. Ami az unokának fontos, hogy érzelmi és életmódbeli szempontból is megszokhat egy olyan rendszert, ami kissé eltér mindattól, mint amit otthon megszokott. Itt is érvényes az, hogy minél jobban érzi magát egy nagyszülő a bőrében, annál többet tud nyújtani az unokájának is a világból – és persze saját magából.
(M.Z.Zs.)
A cikk forrása itt >>
