Nők és a megbánásaik

A megbánás néha túl késő
A megbánás néha túl késő

Érett korba lépve gyakran gondolkodunk azon, hogy miket csinálnánk másképp ma, ha visszamehetnénk az időben. Mind együtt élünk néhány megbánás kísértetével, ezeket nehéz leküzdeni. Hétköznapi ötvenesek hétköznapi megbánásai következnek.

A “bárcsak ne…” megbánás már túl késő

„Bárcsak ne kezdtem volna el dohányozni! Azt hittem menő dolog, aztán örökre benne ragadtam és most iszom meg a levét.” – Jill S.

„Ma azt kérném a fiatal énemtől, hogy ne féljen a magánytól. Rengeteg rossz döntést hoztam, mialatt igyekeztem nagy ívben elkerülni, hogy akár tíz másodpercet is szerető nélkül kelljen töltenem.” – Barbara S.

„Bárcsak ne hagytam volna, hogy más emberek félelmei irányítsanak! Minden ambícióm és álmom másoktól függött. Évtizedeimbe telt, mire leküzdöttem a „jó kislány” effektust.” – Kecia L.

ad

„Jól tudom, hogy az, aki ma vagyok a múltbeli cselekedeteimnek köszönhető, de egy valamit azért mégis megváltoztatnék. Jobban bíznék magamban és a tehetségemben.” – Andrea J.

„Bárcsak előbb definiálhattam volna magamat! Tudjátok, úgy éreztem magamat, mint Julia Roberts az Oltári nők című filmben, amikor fogalma sem volt róla, hogyan szereti a tojást, mindig csak úgy szerette, ahogy az épp aktuális barátja is. Mára már tudom, hogy ki vagyok és mit szeretek, de örültem volna, ha erre előbb rájövök.” – Gena R.

„Azt kívánom, bárcsak többet törődtem, volna a lányommal! Két állásom is volt, a beteg testvéremről is gondoskodtam, illetve túlságosan is sokat foglalkoztam azzal, hogy szegény vagyok. A gyerekek olyan hamar felnőnek… Sosem kapom már vissza azt az időt, amikor a lányom pici volt.” – Stacy J.

„Jó lett volna, ha többet táncoltam volna. Irigykedem azokra, akiket nem érdekel mások véleménye, akik képesek mindentől és mindenkitől függetlenül táncra perdülni.” – Laurel V.

„Bárcsak ne váltam volna a külsőségek emberévé! Szóvivőként dolgoztam, ritkán haladtam el úgy egy tükör előtt, hogy ne igazítottam volna meg a hajamat vagy a rúzsomat. Ma már tudom, hogy a külső nem elsődleges.” Rajean B.

A bölcsesség idővel jön

Idő kell ahhoz, hogy tanuljunk a hibáinkból, ahogyan aztán idő kell ahhoz is, hogy túllendüljünk rajtuk. Nem baj, ha vannak „bárcsak” típusú megnyilvánulásaink, a lényeg csupán az, hogy ne ragadjunk velük a múltban. Okuljunk belőlük, és tegyük szebbé velük a jövőt, hiszen egyedül így származhat belőlük hasznunk.

(M.F.)                                                                                            A cikk forrása itt >>

„Megbántam, hogy elváltam!” Verd ki a fejedből a gondolatot!

Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva  >>