A pozitív gondolkodás elengedhetetlen, végig kell, hogy kísérje a rákkal való küzdelmet. Sajnos a diagnózis után nagyon gyakoriak a hangulatingadozások. Hogyan lehet megbirkózni a szomorúsággal, az aggodalommal és a félelemmel?
Amikor megállapítják a betegséget, nehéz azonosítanunk és befogadnunk érzéseinket. Mégis létfontosságú, hogy értelmezzük gondolatainkat, hiszen csak így csökkenthetjük a stresszt. Mind mentális, mind testi egészségünk igényli a tisztán látást.
Fogadd el az érzéseidet!
Légy kíméletes, ne ítéld el magadat az érzéseidért. A mérhetetlen düh és világfájdalom mind racionális velejárói a diagnózisnak. Tölts több időt optimista, derűlátó ismerőseiddel, ők segíthetnek tartani benned a lelket.
A veszteség érzete a diagnózis után teljesen normális.
Eleinte úgy érezheted, hogy elviselhetetlenül nyomasztó a rák gondolata, nem látod a kiutat, talán rögtön fel is adod. Nélkülözhetetlen, hogy támogatókkal vedd magad körül. Kérj segítséget szakemberektől, nem kudarc az, ha pszichológusra szorulunk. Hozzáértők támogathatnak, hogy megfelelő módon birkózz meg a gondolataiddal.
Ismerd fel a depresszió jeleit!
A depresszió egy nagyon gyakori és súlyos hangulati betegség. Sokan nem ismerik fel a tüneteit, vagy szándékosan nem akarják felismerni azokat. Nem szabad félvállról venni ezt az állapotot, hiszen meggátolja az ember pozitív gondolkodását, amely viszont elengedhetetlen a rákkal való küzdelemben.
A depresszió jelei lehetnek az összezavarodottság, a reményvesztettség, a memóriazavarok, a túl sok vagy épp túl kevés alvás, az étvágytalanság, a szomorúság, esetleg súlyunk radikális változása is.
Mindenképp segítséget kell kérned, ha úgy érzed, depressziós vagy.
Az érzés természetes egy olyan súlyos diagnózis után, mint a rák. Tanácsadók segíthetnek, hogy legyűrd a sötét gondolatokat.
Fogadd el mások aggodalmát!
Mások érzései a betegségeddel kapcsolatban szintén nagy kihívást jelentenek. A hozzád közel állók aggódni kezdenek, hogy elveszíthetnek. Talán aggasztják őket a megváltozó körülmények. Nehéz megküzdeni mások félelmével, amikor saját magunkét is teherként cipeljük a hátunkon. Próbáld meg megérteni és elfogadni, hogy nekik sem egyszerű.
Sokan nem tudják, mit kéne mondaniuk, hogyan kéne reagálniuk szerettük állapotára.
Talán megbántanak szavaikkal, vagy túlságosan is belefolynak a betegségedbe. Ne félj hangot adni nemtetszésednek! Most te vagy az első és a te lelki állapotodat kell előtérbe helyezned.
Keress fel támogató csoportokat!
Igazán senki sem tudhatja, mit jelent rákosnak lenni, amíg nem diagnosztizálják a betegséggel. Nem várhatod el a körülötted lévőktől, hogy megértsék, min mész keresztül. Szerencsére már több támogató csoportot is felkereshetsz, ahol hozzád hasonlók történetei, tapasztalatai, érzései segítenek, hogy megbirkózz a sajátjaiddal.
Ne hezitálj segítséget kérni! Minden csoport más, de ne félj addig keresni, míg meg nem találod a számodra megfelelőt. Nem vagy egyedül, így nem is kell, hogy úgy érezd.
(M.F.)
A cikk forrása itt >>
