Nem célunk senkit sem megtéveszteni, a boldog tudatlan szerepét sem akarjuk magunkra ölteni. Pontosan tudjuk, hogy az öregedés nem valami nagy móka, és hogy ha tehetnék, legtöbben visszafelé számolnák az időt, akárcsak Benjamin Button tette.
Az élet viszont múlik, ha tetszik, ha nem, az öregedés pedig a velejáró „rossz”, amely elől senki sem menekülhet. Ha úgysem futhatunk el előle, miért nem próbáljuk meg legalább a jót keresni benne? Pár építő gondolat segítségével most megkíséreljük a lehetetlent, és igyekszünk szembenézni az öregedés démonjaival.
„Nem foglalkozom azzal, (…) hány éves lettem, hány ráncom lett, csak azzal, mennyi izgalmat rejt még a világ.” – Tordai Teri
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő szavai nagyon is fontos üzenetet hordoznak magukban. Az öregedés egy fix, biztos velejárója az életnek. Csak rajtunk múlik, hogy azt a kevés évet, amink jut ezen a bolygón, kesergéssel és ráncszámlálgatással töltjük-e el, vagy mindennap újra és újra megpróbáljuk kihozni a legtöbbet a földi létből. Elég a kesergésből, még mindig életben vagyunk, és még mindig várnak ránk izgalmak!
„Próbáld meg kihasználni az időt, ami neked jutott. Ezt mondják. De amikor megöregszel, visszanézel, és azt látod, hogy mindennel, amit csináltál, csak az időt vesztegetted. Csak arról tudsz mesélni, amit sose kezdtél el, vagy sose fejeztél be.” – Michael Chabon
Még mindig nem késő változtatni ezen a mentalitáson. Arra kell koncentrálni, ami van, nem arra, ami nincsen, arra kell fókuszálni, amiket elértünk, nem pedig azokra a dolgokra, amiket sajnos nem sikerült.
„A ráncok csak azt jelzik, hol a mosoly helye.” – Mark Twain
Görcsösen igyekszünk eltüntetni a ráncainkat, felvarrjuk őket, lefedjük őket, elhalványítjuk őket, holott pont azok mutatják meg, hogy igazán éltünk. No, persze nem célunk szétbombázni egyetlen ránctalanító kozmetikum kampányát sem, de szeretnénk, ha mind büszkék lehetnénk a ráncainkra. Sose feledkezzünk meg róla, mennyi küzdés és mennyi élet van már mögöttünk!
„Aki ötvenévesen is ugyanolyannak látja a világot, mint húszévesen, az harminc évet elpazarolt az életéből.” – Muhammad Ali
„De szeretnék újra húszéves lenni” – sóhajtozzuk gyakran. Miért akarunk semmissé tenni harminc évet az életünkből, és miért sírjuk vissza görcsösen a húszas éveinket? Bolondok, tapasztalatlanok és sötétben tapogatózó kis fruskák voltunk még, akiknek fogalmuk sem volt arról, mit jelent a küzdés, és mit jelent maga az élet. Legyünk büszkék a korunkra, és arra a határtalan érettségre és bölcsességre, amit ad nekünk!
„A középkorban talán azért voltak alázatosabbak az emberek, mert homokórájuk volt, és szüntelen látniuk kellett a lepergő homokszemeket. A mi óránk mutatója már körbejár, és egy kicsit becsap bennünket.” – Gyökössy Endre
Aki még mindig nem látja, hogy az idő bizony rohamosan telik, az most cserélje minden óráját homokórára! Nem vagyunk halhatatlanok, mindannyiunk ideje véges, így minden pillanatból meg kell próbálnunk kihozni a legtöbbet. Ne töltsük várakozással a fél életünket, ne halogassunk, ne tologassunk, és egy életre felejtsük el a „majd” szót. Az élet már zajlik, maxoljuk hát ki!
Mihályi Fruzsina
Inspiráló gondolatok az öregedésről, 50 fölötti hírességektől
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
