Mit is jelent nekünk a szilveszter? Egy újabb okot a bulizásra? Lehetőséget egy új kezdetre? Vagy éppen alkalmat, hogy átgondoljuk, mi történt velünk az elmúlt évben? Minden évben, minden életszakaszban változhat, hogyan búcsúztatjuk az óévet és köszöntjük az újat. A szilveszter nem egy konstans ünnep, hanem velünk együtt változik, érik. Cikkünkben Csilla meséli el a szilveszterrel kapcsolatos emlékeit, mit jelentett neki a szilveszter fiatalon, és aztán hogyan alkalmazkodott 50 feletti énjéhez.
D.R.: Mit jelentett a szilveszter harminc éve és mit jelent most?
Csilla: Fiatalkoromban a szilveszter a bulizásról szólt. Szórakoztunk, táncoltunk, izgatottan vártuk, mit hoz a következő év. Nem éreztük, hogy az idő múlásának különösebb súlya lenne, nem féltünk a jövőtől. Visszafelé pedig nem nagyon tekintettünk. Éltünk bele a nagyvilágba, terveket szövögettünk, de nem érdekelt minket, hogy 1979 decemberében vagy 1980 januárjában válnak valóra. Tudtuk, hogy aminek meg kell történnie, az előbb utóbb úgyis meg fog, mindegy, milyen évet írunk.
Azóta persze szinte minden megváltozott. Harminc évvel és három gyerekkel később már megnyugszik az ember. A bulizás helyett inkább a szabadnap gondolata csigáz fel, végre lehet pihenni egy kicsit! Ugyanakkor felelősségteljesebbek is lettünk, már nem gondolhatunk csak magunkra. A szilveszter nekem a szabad bulizásból egy nyugodt légkörű, családi vacsorává alakult át, amikor alkalom adódik visszatekinteni az elmúlt évre.
D.R.: Ezek szerint a szilveszter számadás? Hogyan értékeled az előző évet?
Csilla: Igen, a szilveszter remek alkalom, hogy áttekintsük, mi történt, hova tartunk. Ilyenkor nem csak a saját helyzetemen elmélkedem, hanem mindenkit számba veszek, aki közel áll hozzám. Ki végezte el az egyetemet, váltott munkahelyet, házasodott meg, és hogy érzik magukat. Boldogok-e vagy sem, min lehet változtatni, javítani jövőre. Ugyanakkor a veszteségről is megemlékezem. Mindenkiről, aki az óévben eltávozott.
Mire a számadás végére érek, rá kell jönnöm, hogy sosem úgy történnek az események, ahogy előző szilveszter éjjel elképzeltem. Ennek ellenére szerencsésnek mondhatom magam, a mérleg mindig a jó irányba billen.
D.R.: Hogyan ünnepelted a szilvesztert harminc éve, és hogyan ünnepeled most?
Csilla: Pécsen a Fegyveres Erők Klubjában (FEK) tartották a legnagyobb szilveszteri banzájt. Hét óra körül mi is odaértünk a kultúr programra és a vacsorára. (Egyik évben a férjem sertést rendelt, mire kihozták neki a malac fülét. A családban azóta legendává vált a történet, mindig viccelődünk, hogy csak óvatosan a rendelésekkel, ki tudja, melyik testrészt kapjuk ki.)
A vacsora után kezdődhetett a tánc. Élő zene volt, a zenekarok magyar és külföldi táncdalokat játszottak, amiket mindenki ismert. Éjfélkor koccintottunk, egy-két óra magasságában pedig az utcabálon folytatódott az ünneplés. Ezek szervezetlen, spontán események voltak. Az emberek az utcára özönlöttek, fújták a trombitát, és boldog új évet kívántak egymásnak. A legnagyobb hidegben is melengető volt a hangulat.
Ehhez képest manapság már ki se tesszük a lábunkat otthonról szilveszter éjjel. Ellenben én sütöm a malacot és a többi hagyományos szilveszteri fogást, így nem lövünk mellé a vacsorával. Mindig van lencse, krumpli saláta, és – bár a gyerekek nem rajonganak érte – kelkáposzta is. Este meghallgatjuk a rádiókabarét a kandalló előtt, esetleg megnézünk egy vígjátékot. Az éjféli koccintás után pedig bedőlünk az ágyba, hogy kipihenve kezdhessük az új évet.
Dávid Rebeka
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
