Napkeleti kapcsolat: így lettem egy pakisztáni férfi szerelme (1.)

Beleszeretni valakibe egy pillanat alatt sikerülhet
Beleszeretni valakibe egy pillanat alatt sikerülhet

A válásom után két évvel, pár sikertelen társkeresési próbálkozás után, egyik este elmentem egy étterembe a munkatársaimmal. Magukkal hoztak egy Rahib névre hallgató pakisztáni kollégát, aki pont velem szemben foglalt helyet. Emlékezett arra, hogy három évvel ezelőtt egy szakmai rendezvényen már találkoztunk egymással. Akkor különösen felfigyelt rám és nagyon megtetszettem neki. Engem pedig már akkor is lenyűgözött a megjelenése, az intellektusa és az erős érzéki kisugárzása.

Ne aggódjak, majd ő vigyázni fog rám.

Az este további részében több alkalommal találkozott a tekintetünk, és több alkalommal rúgtuk meg egymást véletlenül az asztal alatt. Később Rahib az asztalnál ülve, se szó, se beszéd, megfogta a kezemet és azt mondta, ne aggódjak, majd ő vigyázni fog rám. Villámcsapásként ért az érintése és elveszettnek éreztem magam a mosolygós fekete szemei bűvöltében. A kollégáink mindeközben huncutul mosolyogtak a jelenet láttán.

Amikor indulni készültünk, búcsúzkodáskor Rahib hirtelen mellettem termett, és a legnagyobb természetességgel megfogta a kezemet, majd a többiekkel ellenkező irányba indult el velem együtt. Az örömön és a meglepettségen túl egy kicsi félsz is volt bennem, hogy ezek után mi fog történni. Menet közben beültünk még pár helyre beszélgetni. Ezt követően kérte, hogy menjek fel hozzá a motelszobájába, de ezt mereven elutasítottam és haza akartam menni. Ragaszkodott ahhoz, hogy hazakísérjen, amibe beleegyeztem.

A kezemet végig kulcsolva fogta, szinte el sem eresztette, közben a vállamat is forrón átölelte. Megérkezéskor a kapualjban állva hagytam, hogy hevesen és hosszan megcsókoljon. El sem akart ereszteni. Búcsúzáskor elkérte a telefonszámomat.

Másnap reggel hét órakor csörgött a telefonom, Rahib volt.

Vidáman köszöntött, és érdeklődött, hogy vagyok. Mondta, milyen jó lenne, ha most mellette feküdnék. Annak még nem jött el az ideje, válaszoltam nevetve. Este kilenc órára beszéltünk meg randevút. Amikor öt perc késéssel belibbentem a megbeszélt hely bejárati ajtaján, pont szemben ült velem. Ahogy megpillantott, felpattant, udvariasan kihúzta a székemet, hogy foglaljak helyet. Végig nagyon illedelmesen, kellemesen viselkedett velem. A kezemet is gyengéden megfogta a beszélgetésünk alatt.

Elsősorban szakmai oldalról mutatta be magát, akkor készült az akadémiai doktori címre. Imponáló volt, hogy egy ilyen nagy tudású és hatalmas munkabírással rendelkező ember egyáltalán nincs elszállva saját magától. Velem szemben azonban nem voltak hős, romantikus megnyilvánulásai, nem akarta lehozni nekem a csillagokat az égről.  Nekem ez akkor nem jelentett gondot, mert a kipukkanó lufikból és a lufi gyárosokból már úgyis egy életre elegem volt. Azonban a csókjaival és az ölelésével képes volt igazán kifejezni az irányomban érezhető mély vonzalmát és szimpátiáját.

Az éjszakát végül a motelszobájában töltöttem.

Rahib egész éjjel ölelt és fogta a kezem, csókolgatott még álmában is. Én pedig úgy simultam bele a karjaiba, mintha mindig is oda tartoztam volna. Azon az éjszakán jólesően fürödtem a gyengédség és az intimitás tengerében. A reggeli ébredésünk után a szerelmi mámort felváltotta a szomorúság, hiszen Rahibnak már délután vissza kellett indulnia Pakisztánba.

Megállapodtunk abban, hogy a jövőben e-mailen, skype-on mindenképpen tartani fogjuk a kapcsolatot. Miután elbúcsúztunk egymástól, sírtam, mert annyira megkedveltem őt, és azt éreztem, bele tudnék szeretni. Már másnap kaptam tőle e-mail üzenetet, amelyben tudatta, hogy épségben hazaért, és megtalálta az elveszett fülbevalómat az ágyában, amit a legközelebbi látogatásakor majd visszakapok. Ezután hónapokon keresztül folytatódott köztünk a rendszeres napi kapcsolattartás.

Rahib nem tudott úgy nyugovóra térni, hogy előtte ne hallotta volna a hangomat. Igaz, az ő részéről továbbra sem voltak szerelmes zengzetek, szólamok, továbbra sem akarta nekem lehozni a csillagokat az égről. Azonban rendszeresen keresett és szeretettel érdeklődött felőlem.

Az életem és a szívem részévé vált.

Boldog voltam, biztonságban éreztem magam mellette, és stabilitást éreztem a mindennapokban, mert tudtam, hogy esténként beszélni fogunk. Már szövögettem magamban a csodás álmokat és a terveket, hogy ha majd Rahib végleg Magyarországra jön dolgozni, milyen fantasztikus lesz az együttélés, milyen jó lesz közös programokat szerveznünk. Biztos voltam abban, hogy azért keres ilyen rendszeresen, mert komolyak a szándékai az irányomban.

Ezt igazolta az egyik beszélgetésünk, aminek során kérte, hogyha egy másik férfi felbukkanna az életemben, azt feltétlenül jelezzem neki. Sőt, hozzáfűzte, hogy mindez idáig nem érezte, hogy meg kellene házasodnia, de mostantól már nyitott lenne erre. Felmelegedett a szívem.

Ezek szerint mégiscsak érez irántam valamit?

A jelenléte az életemben – mindenféle szempontból – rendkívül inspirálóan hatott rám. Olyannyira, hogy feltámadtam poraimból, elmúlt a két éve rám telepedő depresszióm, már nem voltam levert, fáradékony és letargikus, továbbá újra motivált lettem szakmailag, így újult erővel vetettem bele magam a munkámmal kapcsolatos tevékenységekbe.

Rahib jelenléte az életemben olyan volt, mint egy enzimkatalizátor. Teljesen bepörgetett, helyre tett, és inspirált a kőkemény munkamorálja. Két és fél hónapon keresztül nem tudtam volna olyan érvet felhozni ellene, ami a részemről szakításra adott volna okot. Így magamtól képtelen lettem volna ezt a kapcsolatot megszakítani.

Fekete Rózsa                                                                               Hamarosan folytatjuk…

Tényleg kell a szerelem a jó szexhez? Nem mindenkinek!

Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva  >>