A munkahely elvesztése minden korban nehéz, így kezeld helyesen!

A munkahely elvesztése senkinek sem könnyű
A munkahely elvesztése senkinek sem könnyű

Munkanélkülivé válni fiatal korban is megrázó élmény, idősebb korban pedig szinte letaglózza az embert, ha máról holnapra munkahely nélkül marad. 

A 40-50 év fölöttiek generációját nem csak azért viseli meg jobban a munkahely elvesztése a fiataloknál, mert idősebb korban köztudottan nehezebb új munkát találni. Azért is, mert ez a nemzedék még abban a korban szocializálódott, amikor nem csak szégyennek, de bűncselekménynek is számított az, ha valaki nem dolgozott. Az idősebbek jól emlékezhetnek azokra az évekre is, amikor a munkanélkülivé válás egyet jelentett a létfenntartás veszélybe kerülésével, az elszegényedéssel.

Különösen akkor nehéz szembenézni a kellemetlen változásokkal, amikor több évtizede tartó, megszokott életünk részévé vált munkánkat veszítjük el. Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan dolgozzuk fel a helyzetet? Mennyire lehetséges a munkahelyváltás idős korban? Írásunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Így értékelődik fel a munkahelyünk

Az ember leginkább 50-es éveiben kötődik a munkahelyéhez. Fiatalon még számtalan lehetőséget lát maga előtt, rugalmas és független, nem ragaszkodik semmihez, jobbat és még jobbat akar. Később, a családalapítás és a megállapodás éveiben már fontosabbá válik a stabil munkahely, de ekkor sok időt és figyelmet követel a családi élet, az otthonteremtés kihívásai, a gyerekek felnevelése, eltartása, iskolázása. Ekkor a munka az a szükséges rossz, ami ezek finanszírozásához kell.

A nagyon feszes tempóban élő, elfoglalt embereknél előfordul, hogy a munkában töltött órákat szinte pihenésként élik meg az otthon töltött, gondterhes időhöz képest. Később, miután felépült a ház, lassan a gyerekek is saját lábukra állnak és kirepülnek. A munkahelyünk lesz az a stabil pont, ami keretet ad az életünknek. Főleg azoknál lesz elsődleges fontosságú közeg, akiknek párkapcsolati problémáik vannak, vagy magukra maradtak. Ilyenkor nagyon sokat jelent néhány jó kolléga, pár tartalmas munkahelyi beszélgetés az évek óta ismerős arcokkal. Érthető, hogy miért vezet sok korosabb embernél komoly depresszióhoz az, ha meg kell válnia a munkájától. Ez még a nyugdíjazásnál is gyakori jelenség, de még súlyosabb lehet, ha felmondanak nekünk.

Kezeljük helyén a dolgokat!

Azaz a munkahelyet munka-helynek, ahová a fizetésünkért járunk dolgozni, akkor is, ha húsz éve ugyanazt. A munkáltatónk a munkánkért fizet minket, a törvényi előírások miatt ad nekünk szabadságot és biztosít különféle juttatásokat, nem azért, mert szeret minket, vagy mert kötődik hozzánk. Jó esetben persze a munkahelyi légkör barátságos, a vezetők megértőek, a kollégák pedig segítőkészek. Értékes kapcsolatok, igazi barátságok is szövődhetnek a munkahelyünkön, de a munkahelyünket akkor se keverjük össze az otthonunkkal!

Bármikor jöhet olyan leépítés, összevonás, átalakítás vagy vezetőcsere, ami alaposan felforgatja az addig megszokott mederben csordogáló hétköznapjainkat. És igen, az is előfordulhat, hogy új munkát kell keresnünk. Tartsuk észben, hogy azokat a dolgokat, amiket igazán szeretünk a munkahelyünkön, például a kiszámíthatóság, a nyugalom, a sikerélmények vagy a jó társaság, azokat a munkán kívül is szeretjük. És nem azért van bennük részünk, mert egy adott helyen dolgozunk, hanem akár annak ellenére. A munkahely az csak egy munkahely, nem az életünk, nem a nyugalmunk, nem a szeretteink. Természetes dolog, ha felmondunk, hogy jobbat találjunk. Az is természetes, hogy megválnak tőlünk, ha már nem éri meg fizetni nekünk.

Fel a fejjel!

Amennyiben érzelmileg nem kötődünk egészségtelenül a munkahelyünkhöz, nem is viselhet meg túlzottan pusztán a munkahely elveszítése. Ebben az esetben a stresszt a jövőtől való félelem, az anyagi helyzetünk megrendülésének lehetősége okozza. Fiatalon sem könnyű munkát keresni, önéletrajzot írni, állásinterjúkra járni, idős korban még fárasztóbb mindez. Ráadásul, amíg fel nem vesznek minket valahová, addig merő kudarcsorozat az álláskeresés, kezdve azzal, hogy sokszor nem is válaszolnak a jelentkezésünkre. Fontos, hogy ez ne rombolja le az önbizalmunkat!

A jobb állásajánlatokra akár több százszoros a túljelentkezés, tehát nem csoda, hogy a hirdetők csak azzal a néhány emberrel veszik föl a kapcsolatot, akiket behívnak állásinterjúra. Ezért könnyen lehet, hogy több tucat hirdetésre is jelentkeznünk kell, mire sikerrel járunk. Készítsünk el egy jó önéletrajzot, keressünk meg pár álláskereső oldalt, munkaerő közvetítő céget, nézzünk utána a lehetőségeknek! Használjuk ki a felszabadult időt! Ha aggódunk az anyagiak miatt, járjunk utána a munkanélküli segélynek! Érdeklődhetünk továbbképzési lehetőségekről is, sok ingyenes vagy támogatott képzés létezik, amelyek elvégzése az elhelyezkedésben is segíthet. Mint már oldalunkon is írtuk, a munkahelyváltás sokszor nem könnyű, de pozitív hozzáállással és némi szerencsével még jól is járhatunk vele.

Minden rosszban van valami jó

Az elveszített munka helyett bőséges szabadidőt és függetlenséget kapunk. Idősebb korunk sem csak hátrányt jelent, előnyökkel is jár a munkaerőpiacon. Számos munkáltató értékeli a több éves munkatapasztalatot, a régi iskolákban megszerzett szakértelmet. Az is előnyünkre szolgálhat, hogy a fiatalokkal ellentétben mi már nem fogunk a gyerekeinkre hivatkozva otthon maradni, vagy pár hónap után egy jobb lehetőségért odébb állni.

Ha nem sikerül rövid idő alatt új munkát találnunk, akkor se keseredjünk el! A kitartó próbálkozás előbb-utóbb meghozza gyümölcsét, az átmeneti időszakot pedig fordítsuk saját hasznunkra. Járjunk emberek közé, utazzunk el valahová, vagy csak pihenjük jól ki magunkat. Ne feledjük, az új helyzetek új lehetőségeket is jelentenek!