Mit tegyek, ha az unokám szidja a szüleit?

Az unoka a nagymamák szeme fénye
Az unoka a nagymamák szeme fénye

Kellemetlen családi vitákat szülhet, ha nagymamaként bele akarsz szólni az unokáid nevelésébe. Természetesen néhány jó szó, a tapasztalataid megosztása normális esetben segítik gyerekedet és annak párját a gyereknevelés rögös útján, azonban fontos tudni, mi fér bele nagyszülőként, és mi az, amibe már nem kellene beleszólnod. Mi a helyzet akkor, ha maga az unoka keres meg téged panaszaival, amelyek a szülőkre irányulnak? 

Nagymama és unoka kapcsolat: mi a nagyi hatásköre?

A nagyi és unoka kapcsolat legendásan szoros tud lenni. A nagymamának kevesebb a felelőssége, nem nyomasztja úgy a gyereknevelés problémája, mint szülőként. Ezért lényegében az unokából is a legjobbat kapja. Nagyszülőként már nem esünk bele azokba a hibákba, amiket szülőként még elkövettünk. A gyerekek pedig imádják, hogy a mama engedékenyebb, nála este is lehet játszani, a lefekvési idő nincs kőbe vésve, és vacsora után még desszertre is lehet pályázni. Akár kétszer is, hiszen egyen az a gyerek, ha éhes!

Ez rendjén is van így, minden gyereknek szüksége van egy kedves nagymamira, akinél minden perc nyaralás. Akiben meg lehet bízni, és aki cinkostárs tud lenni még a szülőkkel szemben is. Azonban nagyon kell vigyázni azzal, hogy nagymamaként hol húzod meg a határt. A túlzott cinkossággal senki sem jár jól. Az unoka éppúgy láthatja kárát, mint a szülők és te magad is.

Mi a különbség a nagymama és a szülők között?

Nagymamaként általában kiveheted a részed kisunokád neveléséből. Szerencsés esetben közel laktok egymáshoz, így nem csak az iskolai szünetekben és ünnepekkor találkozhattok. A gyerekek ösztönösen tudják, hogy kinél mit engedhetnek meg maguknak. Ahol ez nem egyértelmű, ott idővel kitapogatják a határokat. Általában a nagymama az, aki mindenben benne van, aki mindig segít, és aki a legkisebb bajunkat is világraszóló problémához mérten oldja meg, azonnal, nekünk kedvezve.

A szülőknél más a helyzet, főleg ha bizonyos dolgokban szigorúan követik a nevelési elveiket. Elkerülhetetlen, hogy a gyerek ne legyen néha dühös rájuk, ne sértődjön meg egyes döntéseiken. Ugyanígy nagy sértődésekre adhat okot a következetlenség, mely esetben aligha lehet a szülők mellé állni, sőt, nem árt óvatosan, a megfelelő időben rávilágítani a következetlen viselkedés sérüléseket okozó mivoltára.

Hogyan kezeld az unokád panaszait?

A gyerekeket mindig fontos meghallgatni. Unokádnak tudnia kell, hogy az ő problémái, érzései és véleménye éppen annyira fontosak, mint a felnőtteké. Azonban azt is tudnia kell a kisunokának, hogy a mamát, azaz téged, nem lehet manipulálni. A gyerekek fejlődésük során átmennek egy olyan korszakon, amikor minden lehetséges eszközzel, főleg érzelmi zsarolással és hazugságokkal igyekeznek a környezetet saját befolyásuk alá vonni. Erre oda kell figyelni, különben torz képed alakulhat ki az unoka otthoni helyzetéről, ami valós alapokat nélkülöző konfliktusokhoz vezethet. Fontos, hogy a nagyobb volumenű kérdésekről mindkét felet hallgasd meg, és hiába imádod az unokád, ne „ülj fel” minden panaszának.

Hallgasd meg!

Az első és legfontosabb lépés, hogy mindig hallgasd meg figyelmesen az unokádat! Hagyd, hogy nyugodtan kibeszélje magát, ez sokszor már önmagában is segít feloldani a feszültséget. Ha kicsit bonyolultabb az ügy, akkor rá is kérdezhetsz a homályos részletekre, de fontos, hogy ne add a szájába a mondanivalót. Például soha ne kérdezz úgy, hogy „Ugye nem adnak neked enni rendesen?” Mert ha a gyerek éppen panaszkodni akar, akkor erre rögtön bólogatni kezd, bizony, ő még enni sem kap, miközben esetleg ő a jóllakott óvodások mintapéldánya.

Ha elpanaszolta bánatát, ha elsorolta sérelmeit, érdemes átgondolni, hogy az előadottak mennyire lehetnek valóságosak és mennyire jelentősek. A kisgyerekek néha egészen fantasztikus meséket tudnak kiagyalni, amiknél nyilvánvaló, hogy kitalációk. Bizonyos rossz élményeket sokszor úgy próbálnak feldolgozni, hogy kivetítik a saját életükre, eljátsszák, elképzelik, milyen lenne, ha… Néha összekeveredik a fikció és a valóság, egy nem gyerekeknek való film élménye is megfogalmazódhat a szülőket érintő panaszként. Ezekben az esetekben elég, ha hagyod beszélni a gyereket, segítesz neki kibeszélni félelmét vagy haragját. Utána együtt meg lehet beszélni, hogy anyu és apu azt biztosan nem úgy gondolta, és lehet, hogy nem is úgy történt. Nem kell mindig pontosan tudni, hogy miben is támogatod a gyereket, csak az a fontos, hogy érezze a támogatásodat.

Gyakran a figyelem is elég

Az esetek többségében a panaszok megmosolyognivaló képtelenségek vagy apró sérelmek felnagyításai, amiket az unokád is gyorsan elfelejt. Ilyen esetekben a figyelem és a támogatás éppen elég gyógyír, és érdemes kedvesebb, vidámabb dolgok felé terelni a gyerek figyelmét.

A legtöbb gyerek személyiségének fejlődése során eljön az a szakasz, amikor játszmázni kezd. Igyekszik kijátszani egymás ellen a szüleit, vagy a szülei ellen a nagyszüleit. „Anyuék nem engednek semmit! Utálnak engem! De a másik mamánál nagyon jó, mert ott lehet ugrálni az ágyon és kilocsolni a vizet!” Az ilyen próbálkozások természetesek, nem kell neheztelni miattuk, hiba korholni a gyereket. Ilyen esetekben a legjobb együttérzőnek lenni. „Sajnos, nálunk sem lehet ugrálni az ágyon, a vizet pedig még a papa sem locsolhatja ki.” Ugyanakkor elmagyarázni, hogy miért van ez így. De azért még mi is nagyon sajnálhatjuk, hogy ilyen nehéz az élet.

Amikor szólni kell

A gyerekek indulatai nem tartank soká, de ha egy-egy sérelmük, panaszuk időről időre visszatér, vagy olyan dologról szól, aminek súlyos következményei is lehetnek, akkor érdemes azt jelezni a szülőknek. Ha úgy látjuk, hogy nem csak múló méreg okozza a feszültséget, hanem valódi probléma van, akkor arról beszélni kell az érintettekkel. Fontos, hogy ne számon kérő vagy kioktató hangnemben szóljunk, hanem tapintatosan jelezzük a problémát, és inkább kérdezzünk rá a részletekre, mielőtt véleményt mondunk. Jusson eszünkbe, mi hogy viseltük, amikor a szüleink mondták meg nekünk, hogyan kellene nevelni az unokáikat!

Előfordul, hogy nem sikerül egyetérteni akár gyereknevelés, akár más témában. Néhány családban nem felhőtlen a légkör, de megfelelő kommunikációval csökkenthető az ellenségeskedés. Hasonló témát dolgoz fel egyik régebbi cikkünk is.

Segítség, nem bírom elviselni a menyemet!

Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva  >>