Egy régóta tartó barátság elvesztése rengeteg fájdalommal jár. Több évtizedes közös nevetés, közös sírás és közös emlék vész el a semmiben, ennek megemésztése pedig nem egyszerű feladat. Pár életleckével viszont egészen biztosan gazdagodik az ember.
Nem baj, ha más utat járunk
Egy barát elvesztése megtanít rá, hogy az emberek változnak. Előfordulhat, hogy évek múltán már teljesen más emberek vagyunk, mint akkor voltunk, amikor a barátságunk kezdődött. A személyiségünk idővel egyre kevésbé passzol egymáshoz, de eleinte igyekszünk tudomást sem venni a különbségekről. Huzamosabb idő után viszont érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon még mindig tudunk-e kapcsolódni egymáshoz. Van, hogy két ember útja különválik, és erre egy barát elvesztése nagyon jól megtanít.
Nem szabad túl soká húzni
Egy biztos: egy mérgező barátságnak semmilyen jótékony hatása sincsen. Tudni kell, mikor kell kiszállni, érezni kell, hogy mikor van itt az ideje a feladásnak és az elengedésnek. Sokan kapaszkodnak fantazmagóriákba, és képtelenek elengedni azt, ami már réges-rég csak rombolja őket. Fel kell ismerni, ha valami már menthetetlen.
Nehéz megbeszélni, hogy vége
Kimondani, hogy vége van, hogy megszűnt köztetek a kötelék, korántsem egyszerű. Lehet, hogy már évek óta távolodtok egymástól, egyre kevesebb a személyes kontakt is. Pedig fontos, hogy megfelelően zárjátok le a múltat, hiszen nagyon nehéz túllendülni valamin, ha nem varrjuk el a szálakat. Egy barát elvesztése megtanít rá, hogy semmit sem szabad nyitva hagyni.
Nyitottnak kell lenni
Egy barát elvesztése nem szabad, hogy gátat szabjon az új ismeretségek kialakulásának. Persze, illik meggyászolni a barátságot, de rosszul döntünk, ha bezárkózunk. Az új ismerőseinkkel lehet, hogy nem osztozkodhatunk közös élményeken, de tehetünk róla, hogy a jövőben velük újakban lehessen részünk. Nem kell, hogy magányosak legyünk, nyissunk a világra és nyissunk az új emberekre! Csak mert egy barátság véget ért, még nem jelenti azt, hogy az összes többi is halálra van ítélve.
Emlékezni kell
Nagyon fontos, hogyan emlékezzünk azokra, akik valaha fontos szerepet játszottak az életünkben. Mi döntjük el, hogy a rossz emlékeket, vagy a jókat őrizzük-e meg. Akkor járunk a legjobban, ha harag nélkül tudjuk lezárni a múltat, és nem cipeljük magunkkal a tüskéket. Legyünk hálásak a sok szép emlékért, és azért a sok jóért, amit a másiktól kaphattunk!
(M.F.) A cikk forrása itt >>
Nem minden barátság, ami annak látszik. Te is tapasztaltad már?
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
