A félelem segít, hogy megóvjuk magunkat a ránk leselkedő veszélyektől, de sokszor hátráltat bennünket a kalandkeresésben. Sokan ugyanazokon a félelmeken osztozunk. Mindenkinek lehet valamilyen fóbiája, de mi a helyzet a kollektív aggodalmakkal? Mitől félünk a legtöbben?
Félünk az ismeretlentől
Azt tanítják, hogy fel kell készülni mindenre, még a váratlan eseményekre is. Ha tudjuk, mi vár ránk, kontrollálhatjuk az adott helyzetet, de ha meglepetésként érnek minket a fordulatok, sokkal könnyebben csúszik ki kezünk közül az irányítás. Emlékszel, amikor gyerekként féltél a sötétben? Akkor az ismeretlentől rettegtél, és ez a félelem felnőtt korodra is megmaradt. Sajnos a félsz sokszor visszatart minket az új felfedezésétől, amelyek egyébként izgalmas élményeket nyújthatnának.
Félünk a fájdalomtól
Nem lehet általánosságokat megfogalmazni a fizikai fájdalomról. Minden sérülés máshogy fáj, és mindenkinek különbözik a fájdalomtűrő képessége. A túlélési ösztönök megkövetelik, hogy elkerüljük azokat a helyzeteket, amelyek fájdalmat okozhatnak. A fizikai fájdalom a betegségekkel hozható párhuzamba, amelyektől valamennyire mindannyian tartunk.
Félünk a csalódástól
Egyszerre félünk attól, hogy másoknak csalódást okozunk, és attól, hogy mások hagynak minket cserben. A csalódástól való félelem vezet oda, hogy az ismeretlentől is rettegünk. Ha nem úgy történnek a dolgok, ahogyan reméltük, könnyen elkeseredhetünk. Sokszor lelkiismeret-furdalással társul az érzés, elgondolkozunk azon, mi mindent csinálhattunk volna másképp. Pedig nem szabad megbánásokkal élnünk, hiszen azok is csak visszatartanak minket az újdonságok felfedezésétől.
Félünk a magánytól
A társas kapcsolatok elengedhetetlenek. Irántuk érzett vágyunk ősi túlélési ösztönünkből fakad, hiszen csapatban nagyobb az esély a túlélésre, mint támogató partnerek nélkül. Jogos félelem a magány, hiszen azt az érzést kelti bennünk, mintha semmilyen tettünk sem számítana. Nincs kiért, nincs miért cselekednünk, így pedig értelmetlennek éljük meg létezésünket.
Félünk a megalázástól
Fura mód mindig meg akarunk felelni másoknak. A családunknak, a barátainknak, a főnökeinknek, de még háziállatainknak is. Az egyik nagy emberi félelem abból ered, hogy esetleg nem sikerül megütnünk mások mércéjét, így negatív kritikát kapunk. Szomorú, de sokan saját maguknak sem képesek megfelelni, és ahelyett, hogy erre törekednének, másoktól várják a megváltást.
Sok más emberi félelem ismert, de törekednünk kell rá, hogy egy se kerekedjen felül rajtunk. Nem hagyhatjuk, hogy a félelmeink definiáljanak minket.
(M.F.)
A cikk forrása itt >>
