A legutóbbi inflációs jelentés rossz híreket halmozott rossz hírekre. A júliusi inflációs érték 13,7%-ra emelkedett a júniusi 11,7%-ról a Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint. De mit jelent ez a továbbra is magas infláció? És valóban hasznot húz valaki a magas árakból?
Mi az infláció?
Egyszerűen fogalmazva, az infláció egy gazdasági kifejezés, amelyet az emelkedő árak leírására használnak. Az infláció akkor következik be, amikor az emberek ugyanannyi árura és szolgáltatásra többet költenek, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. Amikor mindenki többet fizet, és kevesebbet kap érte, az igen pusztító hatással lehet a gazdaságra – és egyeseket jobban sújt, mint másokat.
Minden gazdasági környezetben vannak nyertesek és vesztesek, és ez alól az infláció sem kivétel. Minél tovább tart azonban a magas infláció, annál nehezebb győzteseket találni.
Íme néhány ok, amiért az infláció olyan pusztító lehet mindenki bankszámlájára nézve.
3 mód, ahogy az infláció árt a fogyasztóknak és a gazdaságnak
1. Kevesebb vásárlóerő
Az infláció legnyilvánvalóbb hatása az, hogy árt a vásárlóerőnek. Ha nem tudsz annyi árut és szolgáltatást vásárolni, mint az infláció előtt, akkor az életminőséged előbb-utóbb romlani fog.
Az alapvető dolgok elsőbbséget fognak élvezni a nem alapvető dolgokkal szemben, mivel mindenki megpróbálja a költségvetése vásárlási oldalát nyújtani. Gondoljunk arra, hogy több pénzt költünk élelmiszerekre és benzinre, és kevesebbet utazásra és szórakozásra.
A kevesebb vásárlóerő valóban fáj az olyan családoknak, amelyek már amúgy is pénzügyi nehézségekkel küzdenek. Az infláció a legalacsonyabb jövedelmű családokat sújtja jobban, mivel az olyan tételek, mint a benzin és az élelmiszer sokkal nagyobb részét teszik ki a költségvetésüknek, így kevesebb marad a szabad felhasználású kiadásokra.
Ha pedig már így is a végletekig feszíti a költségvetését, nehezebb kiigazításokat tenni a költségek csökkentése érdekében. Ha például már most is a legolcsóbb WC-papírt vagy papírtörlőt használja a polcon, nem tud lefelé cserélni.
2. Kevesebb megtakarítás
Ha az alapvető élelmiszerek emelkedő árai a szokásosnál jobban felemésztik a költségvetését, akkor valószínűleg nem teszünk annyi pénzt a megtakarítási számlánkra.
Ha nem tud annyit megtakarítani, mint korábban, akkor kevésbé lehet felkészülve a pénzügyi vészhelyzetekre, ami arra kényszerítheti, hogy a váratlan számlák kifizetéséhez drága hitelkártyákra vagy kölcsönökre támaszkodjon.
És még ha már van is megtakarított pénzünk, a csökkent vásárlóerő azt jelenti, hogy a vészhelyzeti alap nem biztos, hogy elég lesz ahhoz, hogy egy inflációs időszakban fedezze a pénzügyi válságot.
3. Az áruk és szolgáltatások elvesztése
Egyes iparágak elég jól teljesítenek inflációs időszakokban, különösen azok, amelyekben nem lehet a végtelenségig visszatartani a kiadásokat, mint például a szupermarketek, benzinkutak és temetések – de néhány vállalkozás teljesen tönkremegy.
Ez azért van, mert amikor az infláció elszabadul, a fogyasztók azokra a termékekre és szolgáltatásokra költik a pénzüket, amelyekre feltétlenül szükségük van, és visszafogják magukat azokkal, amelyekre nincs szükségük. Továbbra is költeni fogunk élelmiszerre, illetve megjavíttatjuk az autót, ha szükség van rá.
De lehet, hogy nem visszük el a gyerekeit trambulinparkba, lehet, hogy helyette inkább egy ingyenes városi játszóteret választunk a csemetének. Az ilyen döntések érthetőek, amikor az árak magasak, de együttesen károsíthatják a gazdaság egyes szegmenseit.
Menni fog még lefelé?
Igen, az infláció végül csökkenni fog. A közgazdászok azt szeretnék, ha az infláció stabilizálódna, hogy az árak vagy kiegyenlítődjenek, vagy fokozatosan kússzanak felfelé idővel. Ha az árak eléggé csökkennek, ahol az infláció 0% alá csökken, azt deflációnak nevezzük. A deflációnak is megvannak a maga negatív hatásai: ha a vásárlók nem vásárolnak termékeket vagy szolgáltatásokat, a vállalkozók csökkenthetik az árakat, hogy versenyképesebbek legyenek, de az is előfordulhat, hogy el kell bocsátaniuk dolgozókat.
A defláció is hozzájárulhat a depresszióhoz – ami súlyosabb, mint a recesszió -, ahogyan a nagy gazdasági világválság idején is történt. Vegyük például, hogy 1929 és 1932 között az ingatlanárak 67%-kal csökkentek New Yorkban.
A zuhanó árak elméletben jól hangzanak, de ha nincs munkád, és alig van pénzed, még az olcsó dolgok is túl drágák lesznek.
A jegybankok nem akarják, hogy az infláció túlságosan lecsökkenjen – vagy túlságosan megemelkedjen. Az ideálisnak az évi 2-3%-os inflációs rátát tekintik, ami lehetővé teszi a háztartások és a vállalkozások számára, hogy továbbra is költsenek (és megtakarítsanak), miközben az árak apránként emelkednek az idő múlásával.
Ha az infláció a kelleténél magasabb, akkor a jegybankok általában emelik az alapkamatlábakat (ami kamatemelést eredményez), hogy megpróbálják lassítani a gazdaság növekedését és csökkenteni az inflációt. Ha az infláció alacsony, akkor gyakran csökkentik a kamatlábakat, hogy a fogyasztókat ösztönözze a hitelfelvételre (mondjuk új autó vagy lakás vásárlására), ami hajlamos a gazdaságot lendületben tartani.
