„Az első szerelem soha nem múlik el, de mindig véget ér” – mondja bölcsen Paulo Coelho, és van is némi igaza. Mindannyian tudjuk, mit jelent az első szerelem, milyen különös vonzalmat éreztünk, amikor átéltük. Sokunkban olyan élesen dereng az emlék, mintha csak tegnap történt volna. Vajon miért vagyunk képtelenek a felejtésre?
Mindent a rózsaszín ködön át nézünk
„Valamiről alkotott első emlékeink mindig élénkebben élnek emlékezetünkben, mint az azt követők” – meséli Art Aron pszichológiaprofesszor, a szoros emberi kapcsolatok specialistája. Szerinte könnyen megeshet az első szerelem érzelmi behatásának felnagyítása, eltúlzása. Többségünk tinédzserkor alatt tapasztalja meg az élményt, amikor dúlnak bennünk a hormonok. Ebben az időszakban minden életesemény – legyen szó egy rossz jegyről vagy egy családi perpatvarról –, erősebben jár át minket. Előfordulhat tehát, hogy csupán a rózsaszín köd miatt hisszük átütőbbnek az első szerelmet a többinél.
Kerüld a rossz fiút!
„Az első szerelem mintává is válik, minden következő fellángolást hozzá hasonlítunk” – mondja Jefferson Singer pszichológus. Veszélyes játékot űz az, aki így tesz. Ha például elsőre egy jellegzetes „rossz fiú” karakterbe szerettünk bele, és hasonló izgalmakat keresünk a következő párkapcsolatunkban is, frusztrációba ütközhetünk.
„Az első szerelem mellett való érzelmi lehorgonyzásnak nem mindig a választott személyhez van köze. A jelenség igazából rólunk szól” – teszi hozzá a connecticuti professzor. „Azért ragaszkodunk az első szerelemhez, mert az emlékeztet minket arra az időszakra, amikor még élettelik, tüzesek és fiatalok voltunk”.
Másodszor mindenki bölcsebb
De mi történik akkor, ha Paulo Coelho téved, és mégsem ér véget minden első románc? Bizonyára sokunk fején átfutott már a gondolat, milyen lett volna az első szerelem mellett megállapodni. Nancy Kalish több mint két évtizedet töltött újraegyesülő párok tanulmányozásával. Szerinte első nekifutásra az első szerelem mindig vak. „Sokkal valódibb, amikor két eltávolodott lélek talál újra egymásra” – mondja. A második felvonásra már mindenki bölcsebb és tájékozottabb.
A történet sokszor ugyanaz: ifjú szerelmeseket szétszakít valamilyen külső indok, például a szülők ellenvetései vagy a túl korai időzítés. A kutatás eredménye azt mutatja, hogy a feltámadó első szerelmek hetven százaléka sikeres végkimenetelű, az újjáéledt párkapcsolatok kétharmada pedig egyenesen boldog házassággal zárul.
(M.F.) A cikk forrása itt >>
