Mennyit hazudunk magunknak és a külvilágnak mi, nők?

Olyan egyértelmű volna, hogy a nők hazudnak?
Olyan egyértelmű volna, hogy a nők hazudnak?

Az őszinteség korántsem egyszerű feladat. Kisebb-nagyobb dolgokat elhallgatnak, de megesik, hogy a nők hazudnak is. Mindegy, hogy kegyes hazugságnak szánjuk-e, vagy súlyosabb indokok állnak a háttérben, a ferdítések rengeteg energiánkat veszik el, még ha nem is vesszük észre.

Mi, nők is hajlamosak vagyunk a hazudozásra. Nem csak a külvilágnak kamuzunk, de sokszor saját magunkat is nagyon csúnyán átejtjük. Kicsit magunkba néztünk, és összeszedtük, mikről és miért füllentünk a leggyakrabban.

A nők hazudozásainak okai

A nők testesítik meg a tökéletességet, a tisztaságot, az ártatlanságot. Olyan idealisztikus képet képviselünk a társadalom szemében, melyet nem rombolhatunk le az őszinteséggel. Ha felvállalnánk a hibáinkat, a tökéletlenségünket és a legijesztőbb gondolatainkat, kipukkadna a női képről alkotott rózsaszín buborék. Márpedig a világnak szüksége van rá, hogy a nőkről csak pozitív dolgokra asszociálhasson. Tudjuk ezt mi, nők is, ezért kifelé inkább egy teljesen hamis képet mutatunk magunkról. Hibátlannak, erősnek, elégedettnek és boldognak akarunk tűnni, még akkor is, ha valójában ezeknek a közelében sem járunk.

Hazudunk az anyaságról

Anyának lenni a földkerekség legfantasztikusabb hivatása. Anyának lenni leírhatatlanul nagy öröm. Az anyaság a legcsodálatosabb áldás, amit egy nő csak kaphat. Anyának lenni a létező legfontosabb szerep. Az anyák élete csupa csillámpor és kacagás. Álljunk meg egy szóra, biztos ez?

ad

Anyának lenni piszok nehéz, testileg és lelkileg nagyon kimerítő feladat. Sokan abszolút megfeledkezünk magunkról, egyéniségünk teljes egészében a kukában landol. Férjeink a megfáradt és túlgyötört asszonyt kezdik el látni bennünk, női mivoltunk megszűnik létezni. Mégis hallgatunk az árnyoldalakról, úgy teszünk, mintha az anyaságnak csak pozitív oldalai volnának, pedig ez bizony nem igaz.

Hazudunk a férjeinkről

A tökéletes házasság látszatának fenntartására törekszünk. Nem beszélünk a külvilágnak sem a kihűlt szerelemről, sem a bántalmazásról, sem pedig a hűtlenségről. A négy fal között a házasságunk minden, csak nem hibátlan, mi mégis eltitkoljuk a valóságot, eltitkoljuk a sérelmeinket. Nem lehetünk őszinték, mert akkor lerombolnánk a társadalom illúzióit.

Hazudunk önmagunkról

Nagyon kevés nő önmaga, nagyon kevés nő mutatja magát olyannak, amilyen valójában. Állandóan próbálunk erősnek és tökéletesnek mutatkozni, reggel felfestjük a mosolyt az arcunkra, melyet csak éjszaka, álmunkban olvasztunk le onnan. Ha bárki megkérdezi, hogy vagyunk, egyszerűen csak rávágjuk, hogy „jól”, ám valójában a „jól” mögött irdatlan sok keserűség, szomorúság és fájdalom rejtőzik.

Hogyan legyünk őszinték?

A rossz érzéseinket elnyomni sokkal károsabb, mint kiadni azokat magunkból, márpedig hatalmas szükségünk lenne rá, hogy őszinték lehessünk. Leginkább mi, nők segíthetjük ebben egymást. Legyünk szolidárisak egymással, ne várjuk el társainktól, hogy kamumosoly mögé rejtőzve éljék túl a napokat. Osszuk meg félelmeinket, beszéljünk a sérelmeinkről, és segítsük egymást abban, hogy érezhessük: nem vagyunk egyedül, nem csak nekünk nehéz!

Mihályi Fruzsina

5 hazugság, amivel a nős férfiakkal kezdő nők hitegetik magukat

Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva  >>