Idei kedvenc magyar filmünk kétségtelenül az Egy nap. Fontosnak tartjuk, hogy nyíltan, tabuk nélkül beszélhessünk az anyaság nehézségeiről és a családi élet viszonyainak átalakulásáról. Így különös izgatottsággal vártuk a premier napját, mely a legkevésbé sem okozott csalódást. A rendezőnő, Szilágyi Zsófia levélben válaszolt a családról, anyaságról és filmkészítésről feltett kérdéseinkre.
Mihályi Fruzsina: Mi ragadta meg jobban a figyelmét az Egy nap ötletének születésekor, a családanyák leterhelt élete vagy a párkapcsolati viszonyok átalakulása a családi életben? Volt esetleg más aspektus is, mely a film ihletéül szolgált?
Szilágyi Zsófia: Az én figyelmemet egy filmterv lehetősége ragadta meg. Annak az ötlete, hogy mi lenne, ha azokból az apró, jelentéktelennek tűnő, rutinszerű cselekvésekből, mozdulatokból és mondatokból állna össze egy film, amelyek alapvetően nem szoktak a vászonra kerülni, vagy nem ebben az arányban.
A szülőség, vagy az anyaság mindennapi rutinja érdekelt, mint film.
M. F.: Az Egy nap eredeti forgatókönyve mennyiben tér el a megvalósított változattól, azaz kerültek-e ki bizonyos jelenetek a filmből, és ha igen, akkor mi volt az ok, amiért menniük kellett?
Sz. Zs.: Nem csak kikerültek jelenetek, hanem be is kerültek. Ki főleg olyasmi került, ami túl hosszú volt. Egy jelenet része, vagy folytatása egy másik helyszínen, például nem csak kimentek volna a lakásból, hanem hosszan le lépcsőn, és közben rájuk oltódott volna a villany. Olyasmi, ami jobban átgondolva és az idő szorításában szükségtelennek, elhagyhatónak tűnt. A legjobban forgatás közben lehet meghúzni egy forgatókönyvet. Be pedig olyasmi került, amit a gyerekek improvizáltak. Illetve szintén a forgatás közben született az a jelenetet, amikor Anna a film végén a körforgalomban köröz. De fő vázát tekintve azt forgattuk le, amit Mán-Várhegyi Rékával megírtunk.
M. F.: Ön szerint mely jelenetek sikerültek a legerősebbre? A film mely mozzanatainak adna kiemelt hangsúlyt, és melyekre hívná fel külön a néző figyelmét? Van személyes kedvence?
Sz. Zs.: Attól tartok, hogy az én nézőpontom ebből a szempontból a legkevésbé mérvadó. A rendezőt rengeteg minden terheli egy-egy jelenettel kapcsolatban: mit szeretett volna, mi történt a forgatáson, éjszaka kellett-e felvenni nappali jelenetet vagy fordítva, feszült volt-e a stáb, stb. Én ezeken a szűrőkön keresztül nézem a jeleneteket. Többek között ezért nagyon fontos, hogy ott ül a rendező mellett a vágó, mert az ő látását nem befolyásolja mindez. Sokkal objektívebben ítélhet arról, hogy milyen az, amit felvettünk. De hogy mondjak azért:
kedvelem a jelenetet, amiben messziről látjuk Zsófit és Márkót, és hosszan megy el előttük a villamos, az ablakokon keresztül mégsem veszítjük el őket.
És szeretem a vacsora jelenetet, amelynek a végén Anna és a gyerekek összevesznek. Amikor azt a jelenetet nézem, nem mindig látom a vágást, mert magával sodor.
M. F.: Az Egy nap -ot már vetítik pár hete a mozik, tehát kaphatott közvetlen visszajelzést a magyar közönségtől, hogyan értékelné alkotói szemmel a film fogadtatását? Mely reakciók lepték meg leginkább?
Sz. Zs.: Örülök a pozitív visszajelzéseknek, és morfondírozok a negatívakon.
Van olyan kritika, észrevétel, amit sajnálok, hogy nem előbb érkezett a tesztvetítések során, vagy akár a forgatókönyvnél.
Szívesen megfogadtam volna. Leginkább az lep meg, amikor életvezetési kérdések merülnek fel. Szerintem hogyan kellene csinálni? Ettől rögtön zavarba jövök. Honnan tudnám?
M. F.: A patriarchális alapokon nyugvó társadalmi berendezkedés okán, illetve az ehhez kapcsolódó elvárások miatt sok nő mélyen titkolja az anyasággal kapcsolatos nehézségeit a külvilág előtt. Mit gondol, lehet ez a film egyfajta zászlóshajó, aminek hatására egyre több nő nyílik majd meg, és mondja el a családi élettel kapcsolatos gondjait?
Sz. Zs.: Nehéz megmondani, hogy elindul-e a film körül, annak ürügyén egy diskurzus. Hogy segíti-e a film az erről való beszédet, nem tudom.
De azoknak a visszajelzéseknek mindig örülök, amelyek valamilyen formában azt fogalmazzák meg, hogy a film furcsa mód megkönnyebbülést okozott számukra.
Megkönnyebbülést abban az értelemben, hogy akkor ezek szerint ez másoknál is így van. Akkor mégsincsenek vele egyedül.
M. F.: A film témájának férfi szemszögből való vizsgálása is megérne egy misét. Ön szerint milyen aspektusok kerülnének főszerepbe egy férfi nézőpontjából forgatott Egy nap című filmben?
Sz. Zs.: Nem értem pontosan, mit ért az alatt, hogy megérne egy misét. Én ezt a filmet nem férfi ellenes kiáltványnak szántam. A filmben megjelenő férfi dolgozik, nem hobbiból jár munkába, hanem hogy eltartsa a családját. Részt vesz a család életében, csak a film választott nézőpontja miatt ez nem látszik. Nem látjuk, hogy ő viszi el a gyerekeket reggel az iskolába, az óvodába, mert csak annyit látunk, hogy kimennek az ajtón. Nem látjuk, hogy ott van délután a baletten, mert Anna szemszögét választottam a film nézőpontjául, ezért azt látjuk, hogy Anna telefonál, stb.
Szabolcs része a családi malomnak. Ő is őrlődik. Csak másképp és ebből sokkal kevesebbet látunk. Ha látnánk, ha az Egy napot egy férfi nézőpontjából mondtam volna el, tehát ha egy férfi lenne a főhős, akit megcsal a felesége azon a napon, mindent másképp kellett volna megírnom.
Több filmidőt töltenénk el például a férfi munkahelyén. Talán még kevésbé engedhetné meg magának, hogy lássák rajta, hogy szorong a felesége miatt. Másképp szólt volna hozzá a bölcsődében a dadus, nem bizalmaskodva. Nem biztos, hogy neki egyáltalán elmondták volna, hogy a csoportban vannak tetvek. Ha rossz helyen parkol és ordibálnak vele, akkor nem a férfiasságában sértették volna meg, ahogy Annát azonnal „hülye kurvának” hívja a férfi, aki nem tud tőle kiállni, hanem másképp. De a saját anyjával vagy anyósával ugyanúgy nem tudna megbeszélni semmit abból, ami igazán nyomasztja, ahogy Anna se tud.
M. F.: Mit gondol, vajon milyen formában juthat el az Egy nap üzenete a fiatal felnőttekhez, a férfiakhoz vagy a gyermektelen középkorúakhoz – röviden tehát azokhoz, akik nem édesanyák?
Sz. Zs.: Gondolom, abban a formában, hogy megnézik. Más utat nem tudok. Üzenni nem szeretnék. Ráadásul az a tapasztalatom, hogy az idővel való harc, annak a tapasztalata, hogy nem fér bele minden, hogy a fontos, a megismételhetetlen, a nagyon személyes végül az utolsó lesz a sorban, nem csak a nőket és a gyerekeseket érinti, hanem elég pontosan érthető nagyjából minden felnőtt számára.
Mihályi Fruzsina
Egyetlen nap anyaság köntörfalazás nélkül – Szilágyi Zsófia filmje a mozikban
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
