Ha az ötvenes éveinkről beszélünk, általában szenior jelzővel illetnek bennünket. Nem igazán érzem helyénvalónak, kissé bántónak, lekezelőnek, öregesnek tartom. Fejbe üti az embert az a „fél évszázados tudat”, amit különben is elég nehéz elkönyvelni magunkban. Olvasónk, Ildikó írása következik arról, mit jelent neki a szerelem 50 felett.
Hogy múlt el ez a sok év?
Gyorsan. Úgy érzem, hogy a tizennyolcadik évem után felgyorsult az idő. A húsz, a harminc és a negyven év is egy pillanat alatt elszállt. Hisz ez az időszak az ember legproduktívabb éveinek korszaka. Tanulmányok befejezése utáni saját élet kezdete, a család, a gyerekek, a munka.
Hullámvasútszerű, kacskaringós lent és fentek, majd állóvíz szindróma, amikor nem igazán történik semmi, csak múlnak a napok, nagy célok nincsenek, és itt-ott beüthet az elbizonytalanodás állapota is. De hisz évtizedekről van szó, ahol nagy változások történnek az ember életében! Ekkor még minden lehetőség a markunkban van. Fiatal és fiatalos hévvel tapossuk az élet adta utat.
Karrier vagy család?
A huszadik és huszonegyedik század nagy kérdése. Emancipált nőként mindkettő megadatott, de ott van a de: ki mennyire tudja összeegyeztetni a kettőt? Valljuk be, nem könnyű! Nem sikerül ez mindig olyan jól, frappánsan, a tökéletességről ne is beszéljünk. Tulajdonképpen a nagy igazság az, hogy háttér segítség nélkül ez a kettő nem megy.
„Kiharcoltátok az egyenlőséget, akkor ne nyafogjatok!” – nem egyszer hallottam magam körül ezt a megjegyzést, persze az erősebbik nem képviselőitől. Ennyit a hozzáállásról.
A szerelem 50 felett megváltozik
„Ennyi” idő alatt rengeteg dolog történik az emberrel. Szép, kellemes, felejthetetlen dolog ugyanúgy, mint a rossz, nem várt kellemetlenségek. Ezeket próbáljuk kezelni, sokszor több-kevesebb sikerrel. Ilyenkor jutunk el azokhoz a gondolatokhoz, amikor az élet megpróbáltatásait megtanuljuk vagy próbáljuk megtanulni kezelni.
Nem csak fiatalon csinálhatunk hülyeséget, ez a lehetőség akár szenior korban is fennáll. Hisz nem vagyunk tökéletesek, de hát ezt tudjuk, mégis talán az idővel szerzett tapasztalatok, vagy bölcsességek segíthetnek a jobb megoldásokban. Ilyen lehet egy válási helyzet, vagy akár egy munkahely-váltás.
Ilyesmik ebben a korban sokszor váratlanul „beesnek” az életünkbe, megtörténhet ez fiatalon is, de ez az ötvenes korhatár valahogy íratlan szabályként „hozza” ezt magával.
Új élethelyzet, a gyerek kiszáll a fészkéből, és már nincs mit egymásnak mondani, vagy csak változásra vágyunk. Lehet mindkettő.
És akkor felmerül a nagy kérdés: most hogyan tovább ebben a korban? Mit vétettem én, hogy ez velem történik? Miért nem folyhat minden a megszokott medrében? Pedig én mindent megtettem. Ezek a válaszút elé állító események még nehezebbé teszik az amúgy is nehezen megemészthető szeniorságot.
Szenior érzelmek és a „de”
Ha ebben az életkorban ránk talál a szerelem, vagy egy új kapcsolat lehetősége villan fel (miért ne történhetne meg?), legtöbb esetben ezt az érzelmet és a személyt is „csomagban” kapjuk: egyet fizet, kettőt kap – vagy hármat. Már rég túlléptem azon, hogy ideális kapcsolat létezne. De még most is érhetnek meglepetések. Itt van egy remek példája az elme-bomlasztó, érzelem-romboló lehetőségnek. Váratlan, tanulságos és furcsa a következő érzelmi háromszög – vagy négyszög?
Új ismeretségnek indult, egy generáció, nagyon hasonló gondolatokkal, véleményekkel mindenről. Ez már jó kezdet, és az, hogy tudunk együtt nevetni, még jobbá tette az egészet. Ám egy szabad és egy részben szabad személy került egymáshoz közel. Hisz a feleség csak papíron feleség, egy a háztartás, de külön hálóval. A felnőtt lány külföldön, férjnél. És itt jön a buktató, a „de”. Mi az oka, hogy nem lehet együtt két személy, akik észjárásban, gondolkodásban és érzelmileg is kiegészítik egymást? Valamint a helyzet is valamelyest adott?
Tanulságos megtapasztalás eredménye a válasz: a férfiak gyávák. Inkább a megszokottság, mintsem egy jobb, új kezdet.
Az ok: a tökéletesség látszata mindennél fontosabb! Hogy mindenki szemében olyannak tűnjön fel és maradjon, amilyennek tudják és ismerik. Főleg jó és kifogástalan apának. Egy istenített felnőtt korú gyerek, és a neki tett ígéret, miszerint az apa nem rúgja fel szülei amúgy sem létező házasságát.
Hát ilyen is van! Egyáltalán nem a becsületességről vagy hűségről van szó, mert a házasság melletti kapcsolat belefér.
Mit lehet ilyen esetben tenni?
Mint minden esetben, itt is két lehetőség van: átlépni az egészen, vagy egy ismerősöm tanácsa szerint cselekedni: ha nem képes változtatni és „látszatoskodik”, de jól érzed magad vele, legyél vele, míg nem jön egy másik, egy elfogadhatóbb!
“Lakik bennünk egy tini, csak néha elbújik.” – Olvasói levél
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
