Frusztrálóan sok boldog anya-lánya fotóba botlasz a Facebookon? Nap mint nap látsz gyermekükkel vígan együtt vásárló szülőket a plázában? Míg ők nevetve kávézgatnak, te csak azon töprengesz, vajon veled miért utálkozik a saját lányod? Bizonyára feltetted már magadnak a kérdést: mit rontottam el? Lássuk hát, hogy okkal hibáztatod-e magadat!
„A lányom a legjobb barátnőm”
„Egy szülő első számú küldetése a gyermek biztonságának megteremtése” – vallja Barbara Greenberg klinikai pszichológus. „A lányoknak szükségük van egy figyelmes, óva intő anyára a tinédzserkorban. Nem legjobb barát kell nekik, hisz azt találnak az iskolában is.”
A kamaszkor rengeteg újdonsággal, kísérletezéssel jár együtt. A tizenéveseknek ilyenkor elengedhetetlen valaki, akire támaszkodhatnak, aki a jó irányba tereli őket személyiségfejlődésükben. Még akkor is, ha ezt ők maguk nem látják be!
Csábító lehet a gondolat, hogy fiatalkori bulizós történeteinkkel kerüljünk közelebb lázadó gyermekünkhöz, a szakértők mégis azt javasolják, óvakodjunk a hasonló sztoriktól. Dr. Greenberg meglátásai szerint nem szabad, hogy gyermeked legjobb barátjaként nézzen rád, ahogyan te sem tekinthetsz rá első számú bizalmasodként. „Nem a lányod feladata megmondani, mit kezdj az elviselhetetlen főnököddel” – mondja a pszichológus. „Nem várhatod el tőle, hogy a felnőttkor terhét cipelje a vállán.”
Hogyan birkózzunk meg az utálkozással?
„Utállak!”, „Csak lejáratsz engem!” – hangzanak el gyakran a vagdalkozó szavak. Dr. Deborah Gilboa gyermekfejlődéssel foglalkozó szakértő szerint legkönnyebben úgy élhetjük túl ezt az időszakot, ha magunkra húzunk egy képzeletbeli páncélt, amely egyben tartja a lelkünket. A tanácsadó javasolja, hogy alakítsunk ki hasonló korú gyerekeket nevelő szülőkből álló baráti kört. A tapasztalatok megosztása segíthet, hogy meglássuk: nem csak ellenünk lázadnak fel kamaszaink. „A szülői feladat velejárója, hogy olykor nem kedvelnek minket” – nyugtatgat Dr. Gilboa.
A jó anya-lánya kapcsolat kialakítható
A jó hír az, hogy nem szükséges kebelbarátság ahhoz, hogy jóban legyünk lányainkkal. A szoros kapcsolat gyökere, hogy mind fizikailag, mind lelkileg elérhetőek legyünk nekik. Ha bátran fordulhatnak hozzánk, amikor valami gyötri őket, és mi képesek vagyunk ítélkezés nélkül végighallgatni őket, máris nyert ügyünk van.
Feleselések és szitkozódások ide vagy oda, a biztonságot nyújtó, támogató környezet végső soron mégis csak anya-lánya barátsághoz vezet majd. Azok a szülők, akik a lázadás ellenére is jó irányba terelték lányaikat, később igaz barátra lelhetnek érett, felnőtt gyermekükben. Dr- Gilboa szerint viszont meg kell, hogy értsük: nem a kamaszkorban kell puszipajtásoknak lennünk.
(M.F.)
A cikk forrása itt >>
