Vendégszerzőnk rendszeresen motorozik, így ilyentájt nem is lehetne nagyobb öröme, mint gurulni egyet a tavaszi napsütésben. Poszi legújabb posztjában arról ír, hogyan készül a motoros idényre, amit valójában már el is kezdett.
Technikai adatok
BMW 1150 GS. Idén lesz nagykorú, 18 éves. Megtett km: 70.250
173 cm magas, 54 éves, néhány plusz kiló. Megtett km motorral: hm, nem tudom, de a teljesség igénye nélkül néhány ország, ahová motorral mentem: Horvátország, Albánia, Görögország, Szerbia, Makedónia, Ukrajna (Vereckei-hágó), Szlovákia, Csehország, Ausztria, Svájc, Olaszország, Lengyelország és Németország. Szeretnék még eljutni a Balti államokba, esetleg Izlandra, de tulajdonképpen MINDENHOVA. Tervben volt még Szíria és a Krím félsziget, de abban az évben, amikor terveztük, kicsit kitört a háború, illetve bevonultak az oroszok. (Hiszen „az oroszok már a spájzban vannak”.)
Szeretek motorozni.
Most nem jövök azzal a közhellyel, hogy vad meg szabad vagy, mert nem vagy az. Ugyanúgy dolgozol és fizeted az adódat, mint más. Ha bárhol megállsz, az emberek odajönnek hozzád beszélgetni, ha autóval ugyanott megállsz, nem foglalkoznak veled. A legjobb példa, amikor Körmöcbányán kerestem, hol van a Mafla-sarok, mert olvastam róla. Természetesen a pincér lány nem tudta, még magyarul sem tudott, de odajött hozzánk egy tisztes úr, és megkérdezte: mi vagyunk a magyar motorosok?
Ezek után olyan idegenvezetést kaptunk a tanár úrtól, hogy nem csak azt tudtuk meg, hol van az a sarok, de azt is, miért mafla. Sőt, mesélt a három bányaváros vetélkedéséről (Besztercebánya, Selmecbánya, Körmöcbánya), akit érdekel, járjon utána, vagy menjen motorral. Egyszer egy néni jött oda hozzám azzal, hogy szerinte az én motorom a legszebb a három motor közül. Aranyos volt, pedig tuti, hogy nem motorozott.
A motorozásban nem csak a cél jó, hanem maga az út is.
És nem utolsó sorban, abban biztos lehetsz, hogy ha valami baj történik, akkor az első motoros segít neked. Nem ok nélkül énekli Nagy Feró, hogy „a motorosok jó emberek”.
Persze most jöhetnek a történetek, hogy egy-egy motoros találkozón ez meg ez történt. Nos, én sem vagyok a találkozók nagy híve, mert estefelé az alkoholszint egy kicsit elszalad, én meg nem iszom. Nem azért, mert megrögzött antialkoholista vagyok, hanem mert nem találtam meg azt az alkoholt, ami ízlik. Pedig 14-18 éves koromig, a „csöves” korszakomban sokféle alkoholt megkóstoltam, mert ugye tilos volt. (Ez a korszak is megérne egy misét.) A csöves nem azt jelenti, hogy nem volt hol laknom, hanem az alföldi papucsot (vonalasan a gimnáziumban a matrózblúz-szoknyához is), az olyan szűkszárú farmert, amit külön le kellett hámozni esténként, a kilógó inget, és persze a Piramist, a Beatricét és a P. Mobilt. De gondolom, ezt nem kell mesélnem egy 50 fölöttieknek szóló magazinban.
Sajnos az építőtáborban rászoktam a cigire, és kisebb-rövidebb megszakításokkal 44 éves koromig dohányoztam. De azóta nem dohányzom. Nem merem azt írni, hogy leszoktam, hiszen ez olyan, hogy csak szüneteltetni tudod, bár ha szerencséd van, akkor életed végéig. Még most is néha rágyújtanék. És attól tartok, már a második cigi nagyon jólesne.
Kicsit elkalandoztam.
Szóval idén úgy döntöttem, jó kislány leszek. Szépen felkészülök a motoros idényre. Megvettem az impregnáló spray-t, úgy gondoltam, letakarítom a tavalyi (és lehet, hogy a tavalyelőtti) bogarakat a kabátomról, majd szépen befújom. Az exemet megkértem, hogy rendelje meg nekem az ebay-en a copfjaimat. Megtette. Meg is jött.
Nos, tényleg itt a tavasz. A copfok mellett első gumit is kell vennem, továbbá olajat és olajszűrőt. Úgy gondoltam, a gazdaságos felkészülés mellett döntök. Telefon Márknak. Imádom és bűbájos, felajánlotta, hogy megcsinálja az olajcserét nekem. Persze ha már ott van a motor, akkor az első kereket is kiszereli. Mi, márkatársak, fogjunk össze! Persze egy kicsit az övé is a motorom. Mindkettőnknek GS-ünk van. Az enyém fekete, az övé ezüst. Az enyémen bordó volt az ülés, az ő motorján fekete. Mit ne mondjak, lányból vagyok, vert a víz a fekete üléséért. Egy kis sertepertélés után elcserélte velem. Ez pár éve volt, és így lettünk a másik motorjában kis részben tulajdonosok.
Találkozunk a Turulmadárnál!
Nyugodt szívvel és lelkiismerettel vártam Márk hívását, hogy vihetem a motort, amikor március 10-én kisütött a nap. Erős voltam. Egészen délutánig. Van egy zárt csoport a facebookon, ahol már 15-16 éve ismerjük egymást és mindenki motorozik. Egy évben egyszer, májusban, aki tud, megpróbál eljutni a felvidéki Jászóra, hogy találkozzunk. Persze máskor is összefutunk egy-egy motorozásra. Nos, most is felírta az oldalra Györgyöm (a volt férjem), hogy vasárnap, 11-én délben Diósdon, a kútnál találkozunk. Irány a Turulmadár!
Ekkor már gyengültem. Sajnos 31 év házasság után igen csak közös az ismeretségi körünk. Mit tehet egy szegény lány, ha motorozni szeretne? Természetesen ott voltam délre. Megjött az ex is és Mad is. Még a kerekemet is felfújta a volt drágám. Gyuri, én és Mad volt a sorrend. Nos, a road captain csak a második körforgalomnál tévesztette el a kihajtást, de nem volt baj a kerülő, hiszen motorozni mentünk. Jó volt az idő, a madár is a helyén volt. Mondjuk a parkoló nem. Valamit építenek, csatornáznak, de azért motorral meg lehetett állni.
Visszafelé, kis kerülővel még egy lángost is kaptam Környén. Igazi Üvegtigris hely volt. Igazából a motorozás magányos dolog, hiába mentek többen. Élvezed a menetszelet, a tájat, azt, hogy a testeddel irányítod a motorodat, köszöngetsz a szembejövőknek és rengeteget gondolkozol. (De ez jó.) Ha leszállsz, akkor persze megbeszéled a többiekkel, vagy nem. Ezért van az, hogy ha egy csapat megáll és leveszik a sisakot, azonnal van mondandójuk.
Pöcc-röff, és indult a drága
Szóval, amikor nem a copfjaimon mosolyogtam (megállták a helyüket, 140-nél is fent maradtak), akkor a lelkiismeret furdalt, hogy már megint az éves karbantartás nélkül kezdtem el motorozni. Persze mit is tehettem volna? Amikor reggel leszedtem a motoromról a takarót és kihúztam az akkumulátor őrt, azonnal indult a drága, ahogy mondani szokták: pöcc-röff. Felültem és húztam egy kövéret. Az első kerekem olyan lapos volt, hogy amikor megérkeztem a kúthoz, az ott várakozó, másik csapatból rögtön odajött egy rendőrmotoros srác, hogy szóljon. Mondtam neki, hogy tudom, és ahogy említettem, később a felfújás is megtörtént. Érdekes, hogy a másik csapat a Velencei-tóhoz indult, de egyszerre értünk vissza a diósdi kúthoz.
Addig furdalt a lelkiismeret az elmulasztott karbantartás miatt, hogy még a kúttól felhívtam Márkot, hogy vihetem-e a motoromat. Sajna nem. Így vissza a garázsba. De úttörő becsületszavamra, intézem a karbantartást, hiszen a kisfiam, aki egyébként 30 éves és Harley Davidson tulajdonos, már szervezi az idei szokásos, májusi motoros túrát. Idén Ausztria és Berchtesgaden a cél. Bár nem hangzik valami izgalmasan, de már nagyon szeretett volna arrafelé is motorozni.
A motorom Márknál, a szezont megnyithatom
Tavaly a Vaskapu volt a kitűzött állomás. Nagyon tetszett. Belgrádban a szállás egy botel volt, magyarul egy hajó a Dunán, kilátással a nándorfehérvári várra. A szerb részen a Duna mellett megy az út. Ott tényleg öröm volt motorozni. A forgalom nagyon kicsi, és az út tele van kellemes kanyarokkal. Mindenki mosolygott, mondjuk a végén már nem, amikor kaptunk egy jó kis esőt. Másnap hajóval is megnéztük a tájat. Utána a román részen mentünk fel Jászó felé, ahol a májusi túra mindig véget ér. A román utakról jobb nem beszélni, vagy rossz minőségű, vagy ha jó, akkor hatalmas a forgalom, és úgy tolnak le, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
Ma jó nap volt, megvettem mindent. Márk elvitte a motoromat és megrendelte a gumimat. Jelentem, betartottam az adott szavam. Idén karbantartott motorral fogok motorozni. Már nincs visszaút. Nincs nálam a motorom. Isten áldja a Márkot!
Poszi
Vendégszerzőnk, Poszi korábbi írásai itt és itt olvashatók >>
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
