A filmek, regények és reklámok szinte mindig hálátlan szerepet szánnak az anyósoknak: gonosz fúria, aki nem képes elengedni a gyermekét és túlszereti az unokáját. A valóság szerencsére ennél sokkal összetettebb, sokszínűbb. A mi felelősségünk is, hogy végül milyen kapcsolatot ápolunk a gyermekünk választottjával.
Csak jót akarunk!
Kétségtelenül új helyzet áll elő akkor, amikor a gyermekünk rövidebb-hosszabb keresgélés után megtalálja azt a társat, akivel családot akar alapítani és közös gyerekeket szeretne. Az a szándék általában megkérdőjelezhetetlen, hogy jót akarunk a gyermekünknek, és arra törekszünk, hogy a felnőtt életében megtalálja a boldogságot. Viszont ez már az ő felelőssége, amibe csak akkor érdemes beleszólni, ha ő kikéri a véleményünket, különben az ellenkező irányba sülhetnek el a dolgok. Az anyós-vő viszony sem mindig felhőtlen, de sokkal több csapdát rejt az anyós-meny viszony. Nézzük, mire érdemes odafigyelni, hogy kiegyensúlyozottabbá váljon a kapcsolatunk a gyermekünk választottjával!
Kellő távolság
Kétségtelenül nehéz elfogadni, hogy hosszú évek szoros kapcsolata után megváltozik a viszonyunk a gyermekünkkel. Sok esetben nem a gyereknek nehéz leválnia a szülőről, hanem a szülőnek nehéz elengednie a gyerekét. Új érzelmi töltetet találni, új tevékenységeket bevonni az életébe, amely kitölti azt az űrt, amit egy gyerek kirepülése jelent. Az, hogy a gyermekünk felnőtt és szabadon dönt a saját életéről, azt is jelenti, hogy elkövetheti a saját hibáit. Ebbe pedig egy téves párválasztás is beletartozhat.
Nagyon nehéz a partvonalról szemlélni a legközelebbi szerettünk életét, de ahhoz, hogy tartósan jó viszonyt ápoljunk a gyerekünkkel és a társával, ez a távolságtartás és az ő intimitásuk tiszteletben tartása elengedhetetlen. Ebben az újfajta kapcsolati hálóban fontos tulajdonság az anyós részéről a diszkréció, a diplomatikus hozzáállás, a pozitívra való fókuszálás, a nyílt kritikák elkerülése és az elérhetőség.
A szerepek átalakulása
Az új helyzet, az új szerep rugalmasságot követel minden szereplő részéről. Nem születünk anyósnak, ezt a szerepet is tanulni kell. Az idők során ki kell tapasztalni a buktatóit, a saját erősségeinket és gyengeségeinket. Természetesen az is különböző módon érinthet bennünket, hogy a fiunk vagy a lányunk társat talált magának. Érdemes megfigyelnünk, hogy ez milyen érzéseket kelt bennünk: féltést, túlzott ragaszkodást, féltékenységet, értetlenséget.
Vajon mire vagyunk féltékenyek, a kapcsolatuk minőségére? Arra, hogy a menyünk fiatalabb, szebb vagy olyan karrierje van, amiről mi csak álmodhattunk régebben? Mit csináljunk akkor, amikor a gyerekünk párjának nagyon eltér az értékrendje a miénktől? Az alapvető emberi tiszteletadáson és annak elvárásán túl nem sokat tehetünk. Ezért érdemes inkább a megértésre koncentrálni, arra, hogy felfedezzük, vajon miért választotta gyermekünk pont ezt a párt maga mellé.
Pozitív irányba is érdemes figyelni a kapcsolatunk alakulását: igazán jó hír, ha például a menyünkkel nagyon jó viszonyt ápolunk, de ne tévesszük szem elől, hogy ő nem a lányunk és nem is a barátnőnk. Jó esetben él még az édesanyja, akivel neki kell végigélnie a saját kapcsolatuk buktatóit, megvannak továbbá a kortárs barátnői, akikkel megélheti ezt az intim viszonyt. Ez természetesen nem zárja ki egy igazán szoros és szeretetteli viszony kialakítását a menyünkkel.
Gyermek születése
Egy gyermek születése általában átírja az egész addigi viszonyrendszert: a párból szülők lesznek, az anyós-após szerep mellé pedig megszületik a nagyszülői szerep. Ez az állapot mindkét család részéről egészen új érzelmi és logisztikai viszonyulást igényel. A nagyszülők részéről nagy figyelmet és erős diszkréciót kíván, hogy ne szóljanak bele a gyerekek nevelésébe. Ne menjenek a szülők elveinek ellenébe, ne kritizálják túl sokat a kezdő szülőket.
Nyugodtan elmondhatjuk a véleményünket, ha a gyerekeink megkérdeznek minket, tanácsot kérnek tőlünk. Az unokák körüli segítségben is érdemes megtalálni az arany középutat. Ha a gyerekek biztonsággal ránk bízhatják az unokákat, nagy segítséget nyújtunk nekik. De érdemes megtartani a határokat itt is, és nem elhanyagolni a saját életünket, a saját hobbijainkat. Fontos arra figyelnünk, hogy nem csak szülők és nagyszülők vagyunk, gyerekeink ne csak bébiszitterként gondoljanak ránk.
Egy jó anyós-meny, anyós-vő viszony tudatosságot és odafigyelést igényel, de megéri, mert ezzel meglapozhatjuk a jövő generációjának érzelmi jólétét.
Manga-Zoltán Zsófia
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
