Egy huszonöt éven át tartó kutatás felfedte a válások gyerekekre gyakorolt valódi hatásait. A szociális kísérlet vezetője, Judith Wallerstein sokunk szemét felnyithatja.
Önös érdekből teszik
Nyersen hangozhat, de szerinte a válások hátterében igazából saját önös érdekeink állnak. Könnyű megnyugtatni a lelkiismeretünket, ha bemeséljük magunknak, hogy gyermekeink érdekeit tartottuk szem előtt. A valóságban azonban egy válás életre szóló károkat okozhat a gyerekek lelki világában.
A kutató szerint a mai társadalomban a szülők önzőek, és saját érdekeiket helyezik előtérbe. Önvédelemből veszik be annyian a két legnagyobb válással kapcsolatos tévhitet.
Mítosz 1.: ha a szülők boldogok, a gyerekek is azok lesznek
Az elképzelés szerint, ha a válás a két szülő boldogságához vezet, a gyerekek is boldogabbak lesznek. Azok a szülők, akik ebben hisznek, saját érzéseiket vetítik ki gyermekeikre, és így nem kell szembenézniük a ténnyel, hogy érzelmi traumát okoznak nekik. A legtöbb szülő nem érti, hogy a gyerekeket nem mindig az érdekli, hogy kijönnek-e egymással a szüleik. Rosszabbul viselik a különválást, mint a konfliktusokat. A válás olyan életmódbeli változásokat hoz a gyerek életébe, mellyel nagyon nehéz, szinte lehetetlen megküzdeni fiatalon.
Lássuk hát a tényeket! Az elvált szülők gyermekei gyakran agresszívabbak szüleikkel és tanáraikkal egyaránt, hajlamosabbak a depresszióra, a tanulási nehézségekre, és nehezebben szocializálódnak. Sok esetben előbb válnak szexuálisan aktívvá, és idő előtt vállalnak gyereket. Még gyakoribb, hogy ők maguk is elválnak a későbbiekben, vagy soha nem is házasodnak meg. A gyermek boldogsága nem a szülő boldogságából fakad. Napi rutinra, biztonságra, két szülőre, és a filmekből jól ismert családi ideálra van szükségük.
Mítosz 2.: minél kevesebb a veszekedés, annál kisebb a trauma
Igaz, hogy az állandó konfliktusok súlyosbítják a traumát. Sokan viszont azzal hitegetik magukat, hogy ha a válás után jóban maradnak, gyermekeik nem élik majd meg tragédiának a szétmenésüket. Emiatt a tévhit miatt nem a válás valódi utóhatásaira fókuszálnak, hanem arra, hogy ne veszekedjenek annyit. Elkényelmesednek, és azt hiszik, ha nincs konfliktus, nincsenek negatív hatások sem.
No de hogyan zajlik ez a valóságban? Egy válás sosem tekinthető barátságos folyamatnak. Mindegy, mennyire keményen próbálkozunk, rossz érzés mindenkiben marad. A legtöbb különválás egyoldalú, és az egyik fél elárulva, becsapva, elhagyva érzi magát. Nagyon ritka, hogy őszinte, közös egyetértésben írják alá a papírokat. A gyerekeken akarva akaratlanul is lecsapódnak az ellenérzések. A mítoszt leleplezve a kutatás megmutatta, hogy nem a konfliktus a gyermek fájdalomforrása. Az igazi trauma maga a tudat, hogy szülei többé nem lesznek együtt, felbomlik a család.
A hosszú távú kutatástól függetlenül fontos megemlítenünk, hogy vannak esetek, amikor tényleg elkerülhetetlen a válás. Olvasd el cikkünket, amelyet korábban írtunk erről!
(M.F.) A cikk forrása itt >>
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
