Kedves Férfiak, ismét hozzátok szólunk! Nem mindegyikőtökhöz, csak azokhoz, akik világ életükben képtelenek voltak viszonozni a törődést. Azokhoz, akik mindig elvárták, sőt, alapvetőnek tekintették, hogy valaki ápolja a lelküket, simogatja az önbizalmukat, lesi minden lépésüket, ám nekik a viszont-törődés mindig is abszurd és felfoghatatlan fogalom volt. Magatokra ismertetek? Akkor mindenképpen olvassatok tovább!
Tudjátok, kit veszítettetek?
Elárulom nektek, milyen nőt veszítettetek el. Valakit, aki mindig ott volt nektek. Akármi történt, elsőként rohant a segítségetekre. Miatta éreztétek azt, hogy milyen szeretve lenni, milyen, amikor törődnek veletek, és talán most fel sem fogjátok, ez mekkora értéknek számít. De higgyétek el, egy nap majd rátok tör! Támogatott benneteket, hitt bennetek, és a legjobb éneteket látta még akkor is, amikor a valóságban egy rút kiskacsánál aligha voltatok többek.
Ilyen volt ő, a nő, aki kitartóan (vagy naivan) de hitt bennetek. Nem akart olvasni a jelekből, nem akarta elhinni, hogy ti csak elvenni vagytok képesek, visszaadni soha. Nem csak bennetek hitt, de abban is, hogy egy nap majd viszonozzátok a sok kedvességet. Az emberi jóság erejében bízott, és ti az abba vetett bizalmát vettétek el tőle.
Mindenesetre, köszöni szépen!
No de, nem kell őt sajnálni, ti többet veszítettetek. Mivel mellettetek nem hogy törődést, de figyelmet sem kapott soha, megtanítottátok egyedül élni, egyedül létezni. Nektek köszönhető, hogy kiválóan önállósult, hogy a saját sorsa kovácsa lett. Az önzőségeteknek köszönhető, hogy ma már tudja, magát kell előre helyeznie, és elsősorban magával kell törődnie. Miattatok többé már nem lesz naiv, és a szeretetét sem adja oda akárkinek. A hozzátok hasonló énközpontú embereknek például egészen biztosan nem.
Megvetitek, amiért elhagyott titeket?
Haragszotok rá, amiért elhagyott titeket? Ez sem más, mint az önzőségetek. A saját sértettségeteknél nem láttok tovább, meg sem próbáljátok megkeresni a probléma gyökereit. Pedig bizonyára nem állt volna odébb ok nélkül, nemde? Ugye, mind tudjuk, hogy az égvilágon semmit sem viszonoztatok a törődéséből. Senki egy másodpercre sem rótta fel neki, amiért elhagyott titeket – rajtatok kívül persze –, hiszen mindenkinek világos volt, hogy mellettetek csak az egyoldalúság várt rá. Még a saját családtagjaitok is menekülésre biztatták őt.
Vonjátok le a tanulságokat!
Itt az idő, hogy mind profitáljunk a történtekből, főleg ti, kedves önző férfiak. Sokat tanulhattatok a szeretetről, a törődésről. Most már tudjátok, milyen szeretve lenni, mennyire fantasztikus érzés. Dönthettek úgy, hogy ezt az érzést másokkal is megismertetitek. Még választhatjátok a kevésbé önző utat, ki tudja, talán nektek is maradandó hasznotok származik belőle, és nem hagynak el titeket majd újra meg újra.
Mihályi Fruzsina
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
