Több százezerszer eszünk életünkben. Legalább ötvenezer órát töltünk evéssel, és ugyanennyit a konyhában főzéssel. Összességében életünk egyik legmeghatározóbb tevékenysége az étkezés, történelméről viszont keveset tudunk.
Divat lett az étel
Mára divatossá vált minden, ami az evéssel, a receptekkel, a tálalással, az alapanyagokkal, és egyéb felkínált lehetőségekkel, léböjt-kúrákkal, vércsoport diétákkal, paleo étrenddel kapcsolatos. Trendi lett ezzel foglalkozni. Arról azonban keveset olvashatunk, hogy miről is árulkodik az asztalunk, a menüink, vagy éppen a hozzájuk kapcsolódó családi szokások rendszere.
Nyilván már ott kezdhetjük, hogy minket Európában és a világ szinte minden táján a gulyással azonosítanak, de az olaszokat a pizzával, a japánokat a szusival, az amerikaiakat a hamburgerrel, az angolokat a hallal, sült krumplival és sorolhatnám. Feltehetően a népi életmód teremtette ezen étkeket. Nálunk a marhatenyésztés, Japánban pedig a hal.
Változások az étkezési szokásokban
Közel 200 éve zajlott le az élelmezés forradalma. Legalább olyan latens módon történt, mint minden társadalmi változás az újkor eme időszakában. Oka keresendő abban a tényben, hogy az I. világháború előtti évszázadban a népesség száma megduplázódott, s ez együtt járt az élelemkészletek növelésének igényével. Nagyipari termelés vált szükségessé, hiszen maga az ipari forradalom teljesen átstrukturálta a népességet, lakóhelyét, igényét és lehetőségeit.
Az alultápláltságtól a felfedezett kukoricáig
Az 1700-as években az alultápláltság és az éhhalál fenyegette az emberiséget. Nyilván ki kellett lábalni ebből az élhetetlen helyzetből, hiszen az étkezés nem szólhatott csak arról, hogy azért együnk, mert élni akarunk. Gyakorlatilag hús csak a gazdagok asztalára került, a szegény rétegek gabonát, krumplit, hagymát ettek.
A felfedezések következtében ismerték meg Európában a kukoricát és a burgonyát, de fogyasztani inkább csak a 19. század közepétől kezdték. Ekkor emelkedett meg a tejtermékek és a hajdina fogyasztása is.
Az emberiség életében a nagy változást a konzerválás iparosítása eredményezte. Tudjuk, hogy az őskortól találkozhatunk különféle tartósítási eljárásokkal (füstölés, szárítás, sózás), de a konzerv megjelenése teljesen új utakat nyitott meg.
A konzervgyártás az éhes katonákkal kezdődött
A francia származású Nicolas Appert a francia forradalom alatt megpróbálta a hadsereg élelemkészletét kielégíteni. Az 1790-es években forrásban lévő vízfürdőben tartott jól ledugaszolt üvegekben élelmiszereket. Úgy gondolta, hogy a hevítés elpusztítja a romlást okozó anyagokat, vagyis az enzimeket. (Louis Pasteur csak az 1860-as évek elején bizonyította, hogy a romlást mikroorganizmusok okozzák.)
Sok francia katona éhen halt, és sokan betegedtek meg a frontokon. Appert 1802 őszén, Massyban kisebb üzemet nyitott termékei előállítására és forgalmazására. A francia katonák 1807-ben már nagy mennyiségben fogyasztották az ő tartós ételeit. 1810-ben a feltaláló személyesen Napóleontól vehette át az Emberiség Jótevője megtisztelő címet érdemeiért.
Van nálad kalapács vagy csavarhúzó?
1804-ben az üvegek helyett először ő alkalmazott fémdobozokat konzerváláshoz. Érdekes jelenetek zajlottak le, amikor a delikvensek hozzá akartak jutni e dobozok tartalmához. Csak kalapács és csavarhúzó, vagy véső segítségével volt lehetséges a felnyitásuk úgy 50 éven keresztül, mikorra ezen problémával is megküzdött az emberiség.
A konzervnyitót 1858-ban az amerikai Ezra J. Warner találta fel. Kezdetben csak az amerikai katonák használták az amerikai polgárháború idején, és csak később lett népszerű, amikor ingyen adták a konzerv marhahúshoz. 1866-ban J. Osterhoudt szabadalmaztatta a „kulccsal” ellátott konzervdobozt, amit még a mi generációnk is használt.
1870-ben az amerikai William Lyman dolgozta ki a ma is alkalmazott, vágókerékkel ellátott, klasszikus konzervnyitót, amit a Star Can Company of San Francisco egy fogaskerék hozzáadásával 1925-ben továbbfejlesztett. A gyors fejlődés számokban is megmutatkozott: 1880-ban már 50 millió szardínia került ki a gyárakból. És ez a mennyiség egyre csak nőtt.
A világháború szintén nagy igényeket támasztatott, ezért megnőtt a konzervek választéka. Nyugat-Európa gyáraiban húsos főételeket is előállítottak, mégpedig egyre ízletesebb formában. A konzervek fogyasztását legelőször Angliában támogatták az emberek. A családok időt takarítottak meg a konyhában, és a nők is egyre nagyobb mértékben tudtak részt vállalni a munkaerőpiacokon. Az 1914-es évtől ez hihetetlen fontossággal bírt, hiszen a férfiak vagy harcoltak, vagy ott maradtak a csatatéren. Egyre több ponton a nők vették át a férfiak szerepét.
A fagyasztás és a mozgó hűtők kora
A konzervek mellett a 19. században megnőtt az igény a friss élelmiszerekre is. A sózott halak például vesztettek ízükből. Természetes jeget használtak a szállítás során, de sajnos ez nem tette lehetővé a hosszabb utakat, nagyobb távolságok áthidalását.
Egy Ausztráliába emigrált, skót származású férfi találta fel az éterrel működő jéggyártó gépet. Ennek előzménye volt 1748-ban az első mesterséges hűtés alkalmazása, 1805-ben az első gőzzel működő hűtőgép elkészítése, 1856-ban a hűtés ipari alkalmazása, 1867-ben az első hűtött vasúti kocsi üzembe helyezése, majd 1878-ban a Frigorifique hűtőhajó elindítása első útjára Franciaországból Argentínába Charles Telliernek köszönhetően.
Reklám segítette az élelmiszerek eladását
Egyre több üzlet, üzlethálózat született meg, majd vele együtt a reklám is. Ennek köszönhető, hogy az élelmiszerek uniformizálódása kezdetét vette. Bár a reklám már időszámításunk előtt pár évszázaddal is jelen volt az emberiség történetében, de rendkívül nagy változásokon esett át és fejlődött napjainkig.
A cégérek kifüggesztése mellett kikiáltók próbálták a piacok portékáit áruba bocsátani. Természetesen a reklám fejlődésének a könyvnyomtatás volt a mérföldköve: 1516-tól találkozhatunk az első plakátokkal. De a középkorban megjelentek az első újságok és a nem sokkal későbbi újkorban az első újsághirdetések is, egész pontosan 1763-ban, Hamburgban. Kicsivel később a Times már 57 hirdetést is tartalmazott, 1853-ban pedig Berlinben felállították az első hirdetőoszlopot. Az 1840-es évektől már önálló reklámügynökségek is léteztek, majd szaporodtak. 1955-től pedig a televíziós reklám fogalma is napvilágot látott.
A csalás és a hamisítás a hétköznapok része lett
Ezen fejlődési folyamatnak köszönhetően sokan meggazdagodtak, sokan tönkrementek és sokan mindent megtettek saját érvényesülésük érdekében. A 19. században óriásira emelkedett az ételhamisítások száma. Ilyen volt például a kenyér timsóval való fehérítése, a tejet felvizezték, mésszel javítottak az állagán, a gesztenyét babpürével, a kávét pedig apróra vágott sült lómájjal keverték. Mindent megtettek a haszon érdekében.
A gyárak már akkoriban „élelmiszer vegyészeket” alkalmaztak, hogy minél olcsóbban, minél nagyobb mennyiséget tudjanak előállítani. Vagyis mindent mindennel hamisítottak. A haladó szellemű Angliában azonban már 1834-től bizottság működött az ételhamisítások felszámolása céljából. Napjainkban bár igen fontos az élelmiszer biztonság, de úgy tűnik, marad a több száz éves gyakorlat, miszerint ma is előszeretettel hamísítják az élelmiszereket.
Tóth Vásárhelyi Éva
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
