Elvonulhatunk a világ elől, de magunkat akkor is magunkkal visszük. Egyszer mindenképp eljön a szembenézés ideje. Erről is őszintén ír Dusza Erika most megjelent könyvében, mely a Szelídítésünk színhelye címet viseli.
Az eleinte Evangelina álnéven író szerző történetét 2018-ban, egy cikksorozatban ismerhették meg az 50folott.hu olvasói. Innen indult útjára a naplószerűen megírt beszámoló, amely egy hároméves buddhista elvonulás eseményeit és benne a főhős lelki útkeresését követi nyomon.
Nemrég interjút közöltünk a szerzővel, ezúttal pedig a könyv egy olyan részletét mutatjuk meg, amelyből kiderül, a misztikusnak tűnő díszlet mögött bárkinek ismerős, hétköznapi drámák zajlanak.
„Február 21.
Az igazi elvonulás ma kezdődött számomra. Az esti tisztítómantrázás közben feljöttek az emlékek, hogy valójában mennyi bántást, mulasztást követtem el életem negyven éve alatt; hogy miközben annyi mindent megvalósítottam, mennyi mindent, emberi életet, energiát, pénzt, lehetőséget el is vesztegettem.
Eszembe jutott Zsé, akivel családi életet terveztünk. Amikor már egy ideje nem estem teherbe, megvizsgáltattuk magunkat, de egyikünkkel sem volt gond. Mégsem jött össze a gyerek, és ettől valahogy megtorpant a kapcsolatunk. Emlékszem egy péntek délutánra. A szerkesztőségből hazaérve kiültem a hintaágyba, kellemesen ringatóztam, jó volt minden, már csak a péntek miatt is. Aztán, ahogy így bambultam az akkoriban befejezett házunk és a frissen festett kerti kút látványán, hirtelen kétségbeestem: akkor most már ez lesz minden péntek délután? Ez az életem?
És egyszer csak megcsaltam Zsét.
Egyetlen alkalom volt, de úgy éreztem, el kell mondanom neki. Azt mondta Zsé, egy hetet kér, hogy megvizsgálja magában, tud-e ezek után velem élni. Másnap nyaralni indultunk a baráti társasággal, ami ebben a helyzetben egy gyötrelem volt számunkra. A visszaúton Zsé közölte, úgy érzi, soha nem tudna megbocsátani. Ha nem is házastársak, de „háztársak” voltunk, úgyhogy ügyvédnél kellett lezárnunk a kapcsolatunkat. Nagyon feszült hangulatban költöztem el, egyelőre albérletbe, mindketten azt a Seduxent ettük napokig, amit az állatorvos írt fel a fiúkutyának azokra az időszakokra, amikor a lánykutya tüzelt.
Mindez 1999 nyarán történt, amikor pár hónap alatt óriásit ugrottak az ingatlanárak. Úgyhogy mire ősz lett, és összeszedtem magam annyira, hogy keressek egy új lakást magamnak, már jóval kevesebbet ért a pénzem a piacon. Pedig a korábbi években szépen gyarapodtam: nagyanyai örökségből megvettem egy lepukkant lakást, felújítottam, majd jó áron eladtam. Ezt megcsináltam még párszor, így tudtam végül beszállni egy pesti kertvárosi házba.
Aztán a nyughatatlanságommal, vagyis a megcsalással és a hirtelen szakítással pillanatok alatt visszavetettem magam az anyagi síkon. Ráadásul a csábítómmal aztán belementem egy rövid kapcsolatba, aminek az lett a vége, hogy teherbe estem. Se otthonom nem volt, se családra vágyó férfi mellettem. Abortuszra mentem. Ezután úgy egy hónapig használhatatlan voltam a munkahelyemen, ami rám nem volt jellemző. Végül felhívatott magához a főszerkesztő, amolyan „szigorú, de igazságos” asszony. Kérdezte, mi van velem, hogy ennyire leálltam az írással, és akkor kibukott belőlem minden, elmondtam neki, hogy romokban az életem. Megdöbbentem, milyen melegszívűen reagált ez a kemény teremtés. Felajánlotta, hogy amiben csak tud, segít, akár lakhatok is náluk, míg nem találok lakást, és hogy nyugi, csak szedjem össze magam. Ma is nagyon hálás vagyok neki ezért.
Aztán megvettem egy kis lakást a Síp utcában, megismertem Gét, és a tapasztalatszerzés folytatódott…
Ezekről az évekről most eszembe jutott, amit egyszer az Orákulum mondott, úgyhogy visszakerestem a naplóimban: „Erősen jelen van az érzelmi világodban a plutonikus hatás, ami kapcsolati szinten a rosszfiúkat jelenti. Meglát téged egy kisördög, és azonnal tetszel neki, és viszont. Ezeket vonzod, és ezekhez vonzódsz. De emeljünk most ezen! Mondjuk úgy, hogy közel állsz Mahákálához, aki ugyebár Csenrézinek, a szerető együttérzés bódhiszattvájának egy haragvó aspektusa. Egyszerre kötődsz a feketékhez és a fehérekhez is, ezt már biztosan észrevetted. Ugyanis a Holdad benne van a Skorpió jegyében, a Skorpió ura pedig Plútó, aki az alvilág ura. A Hold a Skorpióban az egyik legnehezebb állás, mivel a Skorpió nagyon erősen kapcsolódik az élet, halál, szexualitás témáihoz, ami a Holdban egy igen indulatos, vággyal teli formában jelenik meg. Ez elég komoly feladatot ró az emberre, ha túl akar jutni rajta. Te akarsz, látszanak az előzmények, hogy ezen már sokat dolgoztál, mert mindez szemben áll a Szaturnusszal, amely a karma, a sors bolygója… »Most egy életről beszélünk?«, kérdeztem. »Egyről! Egyetlen életre hordtad ezt össze!«”
Aztán eszembe jutottak a „hagyományos pályáról” való letérésem utáni évek is, amikor nem igazán érdekeltek a világ dolgai: mennyire magára hagytam akkoriban apámat a közös cégünk ügyeivel…
Nagyon kiborultam ezektől az emlékektől, bőgtem megállíthatatlanul, az ego sem szólt be, nem keresett kibúvót, túl kicsi volt ehhez a nagy drámához. Tisztán láttam, hogy egy igazi „rossz karmájú gonosztevő” voltam. Rettenetesen, fizikailag fájt erre gondolnom, úgy éreztem, azonnal infarktust kapok. Azért jó mindezt egy elvonuláson megélni, mert nem zavar, hogy a szomszéd szobában esetleg hallják a nagy zokogásomat, hiszen tudják, mi történik, ők is ugyanezt élik át, talán épp ők is zokognak.
Kétségbeestem, ennyi szennyet hogyan is lehetne jóvátenni. Aztán, mint mikor kisüt a nap a felhők közül, boldogan állapítottam meg, hogy hát épp most dolgozom rajta, hogy valamelyest kisimítsam a múltat: a rossztetteim belátásával, a bánatommal, a sok sírásommal és a vég nélküli mantrázással tisztítom a karmámat és másokét is, hisz ki vethetné rám azt az első követ?
Végtelenül hálás voltam a Mesternek, hogy „megmenekített az alsóbb világokba zuhanástól” azzal, hogy átadta a karmatisztításnak ezt a két erőteljes technikáját, a leborulást és a száz szótagú Vadzsraszattva-mantrát. Aztán kellemes kimerültséggel hamar álomba zuhantam.”
(A fenti részlet a Szelídítésünk színhelye – Hároméves buddhista elvonulásom naplójából című könyvben olvaható.)
