„A címet Pamela Druckerman: Nem harap a spenót című könyvéből kölcsönöztem, amely arról mesél, hogyan érzi magát egy külföldi család a francia iskolarendszerben, milyen tapasztalatai vannak a francia gyerekneveléssel kapcsolatban” – írja vendégszerzőnk, Zsófi, aki saját életéről ír.
Saját tapasztalataim egyelőre a bölcsőde-óvoda-általános iskola triumvirátusról vannak, mind szülőként, mind iskolában dolgozó, sérült gyerekekkel foglalkozó segítőként.
Ebony & Ivory
A mi történetünk úgy tíz évvel ezelőtt kezdődött. Akkor ismerkedtünk meg a férjemmel, aki akkor már több éve visszatérő vendég volt Magyarországon. Nagyon szimpatikus volt, de a szimpátia mellé adott némi pikantériát a személyiségének, hogy a kameruni szülőkkel bíró, de már Franciaországban született srác Bonanza számokat énekelt magyarul. Továbbá Enyedi Ildikó filmeket nézett, és azt kérdezte tőlem, hogy van-e nekem honfibúm, amikor nem vagyok éppen Magyarországon.
A barátságunk aztán átváltott szerelembe és egy utazásokkal tarkított távkapcsolatba. Felváltva utaztunk egymáshoz havi rendszerességgel, persze skype-on tartottuk a két találkozás között a kapcsolatot, és igyekeztünk megőrizni a tüzet. Egy évnyi ismeretség után eljött az érzés, hogy lépnie kellene valamelyikünknek, hogy tovább tudjon fejlődni a kapcsolatunk. És ekkor tudtuk meg, hogy babát várok. A cyberszex áldásos következményei!
Mivel én otthon szerettem volna szülni, és a családom közelében maradni, úgy döntöttünk, hogy a párom költözik Budapestre. Nem sokkal a költözése után megszületett a kislányunk, majd két és fél évre rá a kisfiunk. A párom alapvetően jól érezte magát Magyarországon, de stabil, hosszú távú munkát találnia a 2010-es évek elején nem volt egyszerű. A sok bizonytalansági faktor (munkakeresés, hitelek) miatt a kisfiunk születése után úgy döntöttünk: kiköltözünk Franciaországba, a férjem pedig visszatér a költözése előtti munkahelyére. Én, gyakorló franciatanárként, az ország és a nyelv ismerőjeként olyan illúzióban éltem, hogy nem lesz gond az integrációval, nem érhet kultúrsokk, és könnyebben fogok munkát találni, mint a férjem Magyarországon, kevesebb magyar tudással. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Kisgyerekkel a francia iskolarendszerben
Az első kultúrsokk akkor ért, amikor rájöttem, hogy itt a csecsemőkhöz és a kisgyerekekhez való egyéni és intézményes viszonyulás eléggé különbözik az otthon megszokott és a hozzám közelebb álló nézetektől. Itt az édesanyák a szülés után nagyon hamar visszamennek dolgozni, ami 3-6 hónapot jelent. Utána a csecsemők, sokszor egész napra (bár itt több a lehetőség a részmunkaidős elhelyezkedésre) bölcsődében vannak. Én, és ez szigorúan saját vélemény, egy-másfél éves kor alatt nehezen vittem volna el a gyerekeimet a bölcsibe, teljes hétre. Úgy gondolom, ha egy 4-6 hónapos kisbaba napi 6-9 órát tölt az édesanyja nélkül, akkor a kötődés is nehezebben alakul ki nála. Akármilyen odafigyeléssel is fordulnak a gondozónők egy kisgyermek felé, a rájuk bízott sok csecsemő mellett óhatatlanul nem tudják megadni azt a figyelmet, amit egy szülő adhat az első év során.
Jó kis konyhapszichológusként, én ebben látom annak az eredőjét, hogy felnőtt korban sem nagyon kötődnek a franciák egymáshoz. Nehezen kötnek mély barátságokat, főként az adott élethelyzet és az éppen adott érdekeik irányítják a társas kapcsolataikat. (Persze tisztelet a kivételnek, ami hála istennek mindenhol a világon megtalálható.
Visszatérve a francia oktatási rendszerhez, a következő kultúrsokk az óvodában ért, ami még mindig eléggé különbözik attól, amiben mi, Európa keleti felén szocializálódtunk. Itt az óvoda olyan, mint egy kis iskola: középső csoportban már elkezdik a gyerekek az írást-olvasást komolyan művelni, ami még önmagában szimpatikus is. Ami a leginkább meglepő, hogy mindezt másfél órás blokkokban teszik. Ez idő alatt a gyerekeknek folyamatosan egy helyben kell ülni, nem mozoghatják ki magukat, nincs pihenő.
Amikor egy sérült kisfiú mellett dolgoztam az egyik helyi óvodában, a gyerekek sokszor sem tízórait, sem egy pohár vizet nem kaptak egész délelőtt. Szerencsére ez nem általános eset (nem is szeretnék általánosítani), csak megosztani a tapasztalataimat arról, hogy mennyire környezetfüggő és milyen összetett kérdés az oktatás a különböző országokban. Azt viszont el kell ismerni, hogy a franciák a gyerekek logikai fejlesztésében egészen fantasztikus dolgokat hoznak létre: kreatív játékokat, interaktív könyveket, számítógépes applikációkat. Egészen érdekes ez a kettősség: úgy állnak a kisgyerekekhez, mintha mini felnőttek lennének.
Kreativitás és fegyelem
A két legfontosabb alapelv náluk a fegyelem és az autonómia, ami végigkíséri az intézményesített oktatást. Az, hogy nem nézik hülyének a gyereket, és az autonómiáját erősítik, mindenképpen pozitív példa. A fegyelem is fontos a nevelők és a szülők számára is, bár ennek a folyamatnak az a mellékterméke, hogy az óvodás/kisiskolás gyerekek közül szinte csak az enyéim másznak fára, a többiek szép ruhában, fegyelmezetten játszanak a játszótéren. Sikeresen termelik ki a jólnevelt fogyasztói társadalom újabb és újabb rétegét.
Nálunk a félelem a központi topic mostanában, itt pedig a fogyasztás: szerintem mindkettő tévútra visz. Az általános iskola alsó tagozata már jobban hasonlít a magyar szisztémára, itt szerintem kevésbé terhelik le a gyerekeket az iskolán kívüli munkákkal. Fokozatosan kapnak egyre több feladatot otthon és az iskolában egyaránt.
A különbségek
Két fontos különbséget látok a hazai és az itteni rendszer között. Az egyik, hogy itt az első osztályt még a be nem töltött hatévesek is elkezdik, ha abban a naptári évben születtek. Nincs iskolaérettséget vizsgáló rendszer, így nem kevés kisgyerek nem az észbeli képességei, hanem idegrendszeri éretlensége okán túl korán kezdi el az első osztályt. Így elsősorban a tanítójától függ, hogy sikerélményként éli meg az iskolát, vagy az állandó fegyelmezés miatt – kudarcként. A másik nagy különbség, hogy itt minden évben újra keverik az osztályokat az előző évi teljesítmények alapján, és minden évben új tanítót is kapnak a gyerekek. Ha az előző évi tanító nagyon jó volt, akkor a gyerek és a szülő is sajnálja, hogy váltanak. Ha viszont az ellenkezője volt jellemző, abban az esetben szerencsésebb a váltás.
Az általános iskolában a készségtárgyakon kívül van egy kis környezetismeret, sport, rajz, aki ezt el akarja mélyíteni, az szerdánként elviheti a gyerekeket különórákra. Szerdán ugyanis alsó tagozatban még nincs tanítás. Mivel a kis-nagylányom most másodikos, a francia oktatást illetően egyelőre ennyi a saját tapasztalatom, de kíváncsian várom a folytatást. Addig pedig folytatom a mindennapok leírását – magyar szemmel.
Manga-Zoltán Zsófia
A francia oktatás felépítése
L’école maternelle (óvoda)
- PS (petit section): kis csoport
- MS (moyen section): középső csoport
- GS (grand section): nagy csoport
L’école primaire (általános iskola)
- CP: 1. osztály
- CE1: 2. osztály
- CE2: 3. osztály
- CM1: 4. osztály
- CM2: 5. osztály
L’école secondaire (általános iskola felső tagozatának és a gimnáziumnak felel meg)
I. College
- 6eme: 6. osztály
- 5eme: 7. osztály
- 4eme: 8. osztály
- 3eme: középiskola 1. osztály
II. Lycee général, technique vagy profesionelle (lycée générale – gimnázium, lycée professionelle – szakközépiskola, lycée technique – szakiskola)
- 2eme: középiskola 2. osztály
- 1ere: középiskola 3. osztály
- terminale: középiskola 4. osztály, amelynek a végén érettségiznek, azaz BAC-ot tesznek a tanulók.
A BAC, azaz érettségi lehet:
- BAC S: reál érettségi, amiben a matematika, fizika, kémia, biológia a domináns
- BAC L: humán érettségi, amiben a francia, a történelem és az idegen nyelv a domináns
- BAC ES: (économique et social) amiben a közgazdaság, a földrajz, a történelem és a matematika a domináns
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
