Egy válás sem könnyű, ám a legnehezebb rész valójában csak azután következik. A továbblépés zűrös és kifejezetten nehéz kihívás. Bizonyára lendültél már túl te is szakításokon, így emlékszel, hogy nem ment egyszerűen, egyik pillanatról a másikra. Sajnos nincs ez másként egyik szétválásnál sem. A gyásznak van egy természetes időszaka, de ha a továbblépés állandóan csak kitolódik, megéri az okok mélyére nézni.
Magány
Talán azért nem tudsz továbblépni, mert magányos vagy. Nem akarod elengedni a múltat, mert akkor át kéne adnod magadat a magány érzésének, az pedig, lássuk be, korántsem tűnik kellemesnek. Egy megoldás van: meg kell tanulni örülni az egyedüllétnek, és kihozni belőle a maximumot. Most van itt az ideje annak, hogy magunkra fókuszáljunk, de ez közel sem jelenti azt, hogy magányt kell éreznünk.
Közösségi média
Az a fránya közösségi média rendesen megnehezíti a továbblépést a 21. században. Ha nem is akarjuk látni és tudni, hogy mi történik az exférjünkkel, akkor is könnyen előfordulhat, hogy a közösségi média arcunkba tolja a történéseket. Nem szégyen kikövetni (azaz nem követni tovább) valakit, sőt. Könnyű azon kapni magunkat, hogy nyomozunk a másik után, pedig ezzel valójában csak magunknak ártunk.
Önbizalomhiány
Ha olyannal voltál az elmúlt években, aki rosszul hatott az önbecsülésedre, most különösen nehéz lehet továbblépned. A vele töltött évek során az önbizalmad egyre többet romlott, most pedig, hogy véget ért a kapcsolat, úgy érzed, alig maradt belőled valami. Most az önbizalmad építésén kell dolgoznod, nem pedig azon, hogy újra kapcsolatba vesd magadat. Először meg kell tanulnod jóban lenni magaddal ahhoz, hogy más is jóban lehessen veled.
Csak a szépre emlékszel
Fura az emberi agy, a traumákat és a rossz élményeket igyekszik azon nyomban kilökni magából. Egy szakítás után hajlamosak vagyunk a szomorúság miatt megválni a rossz emlékektől, és csak a jókra emlékezni. Márpedig fontos lenne, hogy tisztán lássunk, úgyhogy ne hagyjuk feledésbe merülni a szakítás valódi okait sem!
Az ember társas lény
Ádám és Éva sem véletlenül érkeztek párban, így nem csoda, ha mi is társra vágyunk. Nem akarunk elsétálni, ha végre rábukkanunk valakire, aki ott van mellettünk, sok esetben sajnos még akkor sem, ha ő rossz nekünk.
Nem volt alkalmad lezárni
Nem véletlenül iratnak a pszichológusok leveleket, melyeket az exeknek kell címezni, vagy olyanoknak, akik már nincsenek velünk. Ha egy kapcsolat hirtelen ér véget, és az okok esetleg nem látszódnak kristálytisztán, akkor bizony könnyű megrekedni. A továbblépés nehéz, ha nincsenek válaszaink, ha a kérdőjeleink helyére még nem kerültek pontok.
A potenciált gyászolod
Ha azt gyászolod, ami megtörténhetett volna, de nem történt meg, csak magadat áltatod. Nem közhely az, miszerint minden okkal történik úgy, ahogyan. „Olyan szép lehetett volna” – mondogatod magadnak, de nem így lett. Hidd el, nem véletlenül!
A hibáidon töprengsz
Elég abból, hogy újra meg újra lepörgeted a fejedben a múltat! Mind hibázunk, de nem okolhatjuk magunkat örökké. Biztosan eleget vezekeltél már, most már ideje megbocsátanod magadnak és előre nézned.
Az exedet már ismered
Sokan érzik tehernek, ha új embert kell közel engedniük magukhoz. Nincsen sem kedvük, sem energiájuk rá, hogy egy ismeretlen embert engedjenek be az életükbe, ezért visszaszaladnának a már jól ismerthez. Márpedig el kell fogadni, hogy a múltban nem terem babér. Az újdonságokból olyan fantasztikus dolgok sülhetnek ki, amikre még csak gondolni sem mernél.
Még kontaktban álltok
Hallottad már az ikonikus mondást, miszerint jóban maradni az exszel olyan, mintha megtartanád a halott kutyád holttestét? Igen, tudom, naturalista szóbeszéd, de sajnos mégis igaz. Jelentősen megnehezíti a továbblépést, ha még mindig ápolod a kapcsolatot a múltaddal.
(M.F.) A cikk forrása itt >>
„Megbántam, hogy elváltam!” Verd ki a fejedből a gondolatot!
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>