A XXI. századból visszatekintve megállapíthatjuk, hogy mióta világ a világ, voltak, vannak, és valószínűleg lesznek is boszorkányok. Természetesen ez a saját véleményem, vagy inkább következtetésem, amit bátran vállalok. A következő sorokban igyekszem meggyőzni a kedves olvasót az igazamról. Ugyanis én szintén boszorkány vagyok! Vendégszerzőnk írása
Kik is a boszorkányok?
Akár a magyar nép, akár a világ históriáját vizsgáljuk, a boszorkányok az ember megjelenése óta jelen vannak, ám korszakonként, földrajzi helyenként más-más névvel illették, és más-más módon ítélték meg ezen személyeket.
Tudjuk, hogy a késő őskor, a kora ókor hajnalán már léteztek sámánok, táltosok, akik biztosították az ember és a természetfölötti erők kapcsolatát. Hogy milyen módszereket alkalmaztak, annak taglalása a történelemkönyvek hasábjain olvasható. Viszont ténykedésük működött, megnyugtatták a nyugtalan lelkeket, felkészítették a harcra a harcosokat, gyógyírt hoztak a betegek fájdalmaira. Nyilván rendelkeztek a kellő kommunikációs képességgel, intuitív személyiségek voltak, és ismerték sok gyógyfű hatásmechanizmusát. Tudásukkal valószínűleg meghaladták korukat, így környezetük nem talált magyarázatot semmilyen tevékenységükre. Irigyelték őket, mint ma is irigyeljük azokat, akiket önmagunknál okosabbnak vélünk.
Az ókorban megjelenő kereszténység viszont megváltoztatta a ”boszorkány” kifejezés tartalmát. Kezdetben abszolút pozitív töltetett kapott. Az evilági és túlvilági elemeket kötötte össze, majd az egyház megerősödésével, a bűbáj megjelenésével mindent ráhúztak a boszorkányokra, ami eretneknek számított. Összemosták a gonosszal, a pogánnyal, az ördöggel, sőt még a sátánnal is.
A középkorban a boszorkányok köztünk éltek
De a középkorban a boszorkányok az emberek között éltek és sokan, ha rémülettel töltötte is el elméjüket a boszorkányság, segítséget csak tőlük várhattak. Emiatt ambivalens megítélés bontakozott ki körülöttük. A feudalizmus sajátossága a föld birtoklása volt, a kor legnagyobb népessége viszont soha nem jutott földhöz, nem vált tulajdonossá: maradt szegény, nincstelen jobbágy. Ez a sors adott volt, az emberek beleszülettek, a kitörés lehetősége pedig csak néhány esetben valósulhatott meg.
A tudást viszont pénzért adták, hatalmas összegeket kellett áldozni az iskolákra, egyetemekre. A jobbágyok maradtak tehát nem csak szegények, de tudatlanok is. A nyomorúságos, elnyomott sorban élők nem jutottak semmi jóhoz, nem kaphattak segítséget senkitől, és itt nőtt meg a boszorkányok szerepe.
Kapott elismerést a kuruzslás, a drogismeret, de még a jövendőmondás is. A teremtőben való remény, mint egyetlen kiút állt rendelkezésre. A szülésnél szintén a bűbájosok segédkeztek, hiszen nem volt orvos, így a szenvedést megpróbálták gyógyteákkal csökkenteni, a lelket nyugtatni. (Csak az 1770-es években rendelte el Mária Terézia a bábaképzést és a falunkénti bábatartást.)
Apáról fiúra, anyáról lányára
Talán éppen a gyógyító tevékenységük miatt Magyarországon a boszorkányok leginkább nők voltak. Természetesen férfiak is bírtak e szereppel Európa szerte. Sőt! Gyakran még gyerekek is boszorkánykodtak. Előfordult, hogy családi hagyománnyá vált a boszorkányság. Apáról fiúra, anyáról lányára szállt.
A középkorban aztán egyre nagyobb szerephez jutott a katolikus egyház. Egyik legnagyobb és legkegyetlenebb üzenetük volt az ördöggel való szövetség felszámolása. Ehhez szükséges volt bűnbakokat keresni, ekkor jöttek kapóra a boszorkányok. Egyúttal kibővült a boszorkányok feladatköre is!
A „nő”
Szép lassan megjelent az emberek tudatában a nő, mint veszélyforrás. Az egyházi tanok terjedésével egyenes arányban született meg a nővel szembeni gonoszság elmélete. Minden rossznak okozója volt. Illették paráználkodással, csapodársággal, a gonosszal való lepaktálással, és irigyelték azért a csodáért, amire kizárólag ő volt képes: életet adni! A férfiak (itt papok) gyakran e képességet földön túlinak is minősítették.
Boszorkányperek a legkülönbözőbb vádakkal
A XVI. századi Európában megsokasodtak a boszorkányperek. Gyakorlatilag bárki lehetett boszorkány. Elég volt a szomszédra, a haragosra, az irigyre rámondani, máris boszorkánypróbának vetették alá a szerencsétlent. Ilyen volt például a vízpróba, amikor vízbe dobták az alanyt, aki ha elsüllyedt, akkor ártatlannak minősítették, kérdés, hogy miként élte túl a próbát. A bűnös természetesen fennmaradt a víz tetején.
A legváltozatosabb kínzásokat alkalmazták: alvásmegvonás, nyújtás, a körmök leszaggatása, bárminemű kegyetlenkedés. Volt, aki örömmel nézte végig az égő máglyára hajított, lángoló testű, ki nem fejezhető kínokat átélők haláltusáját is. A kínzások egészen addig folytatódtak, míg a vádlott be nem vallotta bűnösségét. Viszont ha ezt megtette, megégették!
Az utolsó per
Frankföldön (a mai Bajorország területén), 1976-ban volt Európában az utolsó boszorkányper. Ugyan a gyilkost is számon kérték később, de milyen világban éltünk!? Ma a létező boszorkányok felvállalják kultuszukat, ők a Wicca-k, akik a régi természetfelettihez imádkoznak. És már nem várnak az inkvizícióra.
Egyébként itt kell megjegyeznem, hogy hazánkban jóval kevesebb pert bonyolítottak le a XVI-XVII. században, mint Európa többi részén, és nálunk a halálos ítéletek száma is alacsony maradt. Gyakorlatilag már Kálmán királyunk kimondta, hogy ”Boszorkányok pedig nincsenek!” Ellentmond ennek következő mondata, mely úgy veszi kezdetét: „de ha mégis lennének…”
Tündérország Bethlen Gábor korában
A három részre szakadt Magyarország keleti részén, Erdélyben folytatták le a leghíresebb boszorkánypereket 1614-ben. Szintén sokan sokfélét írtak és kutattak Bethlen Gábor koráról, de az vitathatatlan, hogy Erdély aranykorát élte akkoriban. Nem tisztem vizsgálni Bethlen politikai pályafutását, államépítő tevékenységét, sem családi viszályait. Mint esendő embert kívánom bevonni a történetembe.
Mint tudjuk, Bethlen hatalmi harcot folytatott Báthory Gáborral a fejedelmi székért. Báthory – a róla fennmaradt történetek szerint – kora erkölcsi normái szerint élt, amelyek egyáltalán nem hasonlítottak napjaink etikai szabályaihoz. Amit tudunk róla, hogy nem vetette meg a szép nőket és a pénzt, a komolyabb vagyont sem. Gyakran kapcsolatait mindkettővel átitatta. Alakját remekbe formálta Móricz Zsigmond az Erdély trilógiában, mint ahogyan azon hölgyekét is, akikkel feleségei mellett szorosabb kapcsolatot ápolt. Ők lettek a későbbi 1614-es, hírhedt boszorkányperek főszereplői: Dengeleghy Mihályné, Török Kata, Imreffi Jánosné, Iffjú Kata és Bánffy Dénesné, Báthory Anna.
Török Kata, az első vádlott
Kata a török fogságban elhunyt Török Bálint unokája volt. Maga Kata rátermett nőként vált ismertté, két férje halála után harmadszor is megházasodott. Harmadik megözvegyülését követően kezdett viszonyt Báthory Gáborral, és olyan intenzív vonzalom bontakozott ki közöttük, hogy egyikük sem tudott úrrá lenni a vágyain. Ezért is feltételezhetjük, hogy Kata minden női báj birtokában lehetett. Ha pedig tudta volna, hogy elveszti vagyonát és boszorkányként fogják perbe, talán másként dönt.
Ráadásul Bethlen Gábor szeretőinek száma ekkor már 1000 körül járt, ha hihetünk a pletykáknak. Kettőjük között vérségi kapcsolat is volt, unokatestvérek voltak. Ezen vérfertőzés juttatta Katát koldusbotra, de legalább az életét megtarthatta.
A Török Kata elleni vádakat maga a fejedelem, Bethlen fogalmazta meg. Vetélytársa Báthory ellen kívánt lépéseket tenni, ezért ott próbált lesújtani, ahol a legjobban fájt. Komoly politikai cél mozgatta eközben az eseményeket a háttérben. Ma erre mondanánk, hogy Kata asszony koncepciós per áldozata lett. Birtokát elveszítette, hiszen a vádlottaknak a per végén birtokelkobzást is el kellett szenvednie.
Iffjú Kata, a második vádlott
A krónikaíró szerint ő még korábban feltűnt Báthory Gábor életében. Palotsai Horváth Anna volt anno Báthory kövér felesége, tőle csábította el a fejedelmet még az 1600-as évek legelején. Ez a csodálatosan vonzó nőszemély olyan szexuális örömökben részesítette Báthoryt, amilyennel addigi életében nem találkozott. A kapcsolat pikantériája, hogy Kata közel 15 évvel volt idősebb Báthorynál.
Bánffy Dénesné Báthory Anna, a harmadik vádlott
Anna hírhedt boszorkány hírében állt. Ő volt az, aki meztelenül jelent meg a többi boszorkánnyal együtt a Gellért-hegyi nagygyűlésükön. (Mint tudjuk, bizonyos csoportok még manapság is járnak oda boszorkányt üldözni júniusban). Hogy Annát miért hívták boszorkánynak, nem tudni, de Bethlen Gábor fejedelem feljelentése szerint a nő saját édestestvérével paráználkodott. A vérfertőzés esetével állunk szemben itt is, ahogy Török Kata esetén.
Mindhárom hölgy hasonló indokok miatt került ügyével a bíróság elé. Azonban azt a tényt is ismernünk kell, hogy a XVI. században igen magas volt a Magyar Királyságban és Erdélyben is a válások száma. Minden házasságon kívüli kapcsolatot súlyosan büntettek, s ezért inkább a felek felbontották, minthogy végigcsinálják a bírók és papok procedúráját. Azt is érdemes tudnunk, hogy ez a nagy erkölcsösség a vérbajtól való félelem miatt alakult ki, ugyanis egész Európában vészjóslóan sokan haltak meg ebben a betegségben.
A megvádolt hölgyeket mind elítélték, de nem végezték ki, vagyonuk azonban a fejedelemre szállt. S hogy ma miért is vannak boszorkányok? Talán mert a nők egyre többet tudnak, egyre inkább felveszik a versenyt a férfiakkal, és különös érzékük van olyasmikhez, amiket a férfiak nem képesek érzékelni…
Tóth Vásárhelyi Éva Vendégszerzőnk korábbi írása itt olvasható >>
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
