Ugye hihetetlenül hangzik? Vajon tényleg létezik ilyen? Most úgy érzem, én megtaláltam. Ha nem is megállítani, de lassítani, késleltetni biztos, hogy lehet. Ráadásul egyszerre hat a testre és az elmére. Kitaláljátok, mire gondolok?
Viszonyomat a mozgással elhanyagoltam
Sosem voltam igazán sportos alkat. Fiatal koromban többnyire mozogtam, sportoltam valamit, de a gyerekek születése ennek is véget vetett. Arra gondosan ügyeltünk, hogy a gyerekek életének mindig fontos része legyen a mozgás, a testedzés, de én a különböző különórákra való fuvarozásukon kívül máshogy nem kerültem közel egyetlen mozgásformához sem. A férjem mindig mondogatta, hogy kellene valamit sportolnom nekem is, de nem igazán vonzott egyik sportág sem. Aztán, ahogy a gyerekek felnőttek, a rengeteg felszabaduló időmet is ki kellett tölteni valamivel. És ezen a keresgélő-kutató úton egyszer csak találkoztam a jógával.
Először csak futó ismeretség volt
Nagyon nem mindegy, hogy ez a találkozás hol és hogyan zajlik. Sok barátnőm, ismerősöm áradozott már a jóga csodás hatásairól. Kipróbáltam, és nem értettem.
Egy-két hétig jó volt, de aztán kezdett unalmassá válni.
Azt már akkor is éreztem, hogy jót tesz, de ha nem érzem jól magam, miközben gyakorolok, unom az egészet, akkor nyilvánvaló, hogy egyre nehezebben tudom rávenni magam, hogy elmenjek a következő jóga órára. Úgyhogy abba is hagytam. Akkor. Egy időre. Aztán később valamiért adtam a jógának még egy esélyt.
Ez már szerelem!
Ekkor a jóga megfogott és rabul ejtett. Azóta „otthon” vagyok. Azt érzem, hogy végre a helyemen vagyok. A legjobb dolog testnek-léleknek! Mert a jóga nemcsak egy mozgásforma, hanem gondolkodásmód és filozófia is. Egyelőre az elején járok ennek az útnak, két és fél év telt el a kezdetek óta. Hosszú tanulási folyamat a jóga ideológiájának megismerése. Sok előadást meghallgattam, beszélgetéseken vettem részt, írásokat, cikkeket olvastam.
A jógastúdió, ahova járok már másfél éve, az egyik kedvenc tartózkodási helyem lett. (A Google Maps havonta küldött összefoglalása, amely megdöbbentő módon számon tartja, hogy az előző hónapban hol s merre jártam, az otthonom után második leggyakrabban látogatott helyszínemként néhány hónapja a jógastúdiót említi.)
Még soha nem volt olyan, hogy kedvetlenül, nehézkesen indultam volna egy jóga órára, hogy csak azért mentem volna, mert tudom, hogy fontos és hasznos, és utána milyen jól fogom érezni magam. Mindig örömmel megyek, télen-nyáron, hóban-fagyban vagy hőségben. Sok jógaoktató óráját kipróbáltam, elmondhatom, hogy most már a stúdió összes oktatójánál voltam, nincs olyan, akihez ne mennék szívesen jógázni. Vannak persze, akiket különösen kedvelek, lassan kialakult, hogy kik a kedvencek, mely órákra megyek legszívesebben. Mindegyikük kicsit más, mindannyiukat másért szeretem. És mindegyikük órája változatos, mindig másmilyen, sose lehet megunni!
A jógán keresztül újabb emberi kapcsolatok születtek
Közben sok emberrel megismerkedtünk, gyakori itt a visszatérő vendég. Vannak, akikkel órák után szívesen beszélgetünk is egy kicsit. Ki tudja, lehet, hogy még új barátságok is szövődhetnek. A közös érdeklődés mindenesetre megvan.
Itt tényleg nem számít, ki hány éves. Mindenki mindenkivel tegeződik, és én ezt imádom.
Nem kell külön mondani, hogy nyugodtan tegezzenek a fiatalok, ez teljesen magától értetődő. Végre tényleg nem az ember kora az érdekes, sokkal inkább az, hogy mióta jógázik.
Ugyan a jógában valóban csak az a fontos, hogy az ember saját magához képest hogyan fejlődik, nem is kell a többieket figyelni, azért néha a szemem sarkából csak észreveszem, hogy az a 25-30 éves, életerős fiatal valamit még nem tud olyan szépen csinálni, mint én, csak azért, mert én régebb óta gyakorolok. És ez jó érzés valakinek, aki nincs mindig kibékülve a korával.
Fiatalodik a testem, ami túlzásnak tűnhet
Hogy a testemre milyen hatással van a jóga? Sokkal hajlékonyabb és feszesebb lettem, jobb a tartásom és az egyensúlyérzékem. Van egy mondás, miszerint ha 50 (40?) fölött felébred az ember, és nem fáj semmije, akkor meghalt. Hát én tiltakozom, ez messze nem így van!
Nem merem elkiabálni, de nekem sose fáj a hátam, a derekam, a lábam.
Nem is reméltem, hogy az ember ennyit tud még fejlődni 50 felett is! Nagyon régen éreztem magam ilyen jól a bőrömben!
A jelenben vagyok
Számomra csodálatos hozadéka a jógának, hogy tanulom és gyakorlom a tudatos jelenlétet. Manapság rengeteget hallani arról, hogy ez milyen fontos a boldog, kiegyensúlyozott állapot eléréséhez. De ezt egyáltalán nem könnyű megvalósítani. Hogy tudom elérni, hogy ne rágódjak a múlton, és ne agyaljak a jövőn? Jógázom! Gyakorlás közben általában nem kalandozik el az elmém, nem kattog az agyam folyton valamin, amire amúgy nagyon is hajlamos vagyok.
Tanulok a fiatalabbaktól
Az életkor érdekes kérdés olyan szempontból is, hogy mennyi bölcsességet tudok tanulni itt egy-egy olyan oktatótól, aki az évei számát tekintve szinte a gyerekem lehetne. A jóga egyik alapgondolata az elfogadás, ebben bőven van mit fejlődnöm és tanulnom. És azt hiszem, nem csak nekem. Életfilozófiámmá vált, illetve válik – remélhetőleg – előbb-utóbb, amit az egyik kedvenc oktatómtól hallottam: Ami jön, fogadd, ami megy, engedd! Megfontolandó. Én próbálkozom.
Fejlődöm, ki tudja, meddig
Néha elgondolkozom, vajon meddig van az, hogy fejlődik az ember teste, egyre több ászanát meg tud csinálni és egyre pontosabban. Lehet, hogy 70-80-90 évesen már csak a szinten tartás marad, persze az sem mellékes. Remélem, még sokáig a fejlődés útján maradok, aztán mutogatnak majd, mint a 100 éves nénit, aki még vígan jógázik.
Judszon
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
