Egy hétköznapi válás története: Petra, a feleség

Egy válás 50 felett is komoly lelkierőt kíván
Egy válás 50 felett is komoly lelkierőt kíván

Petra sose gondolta volna, hogy valaha elvált nő lesz. Amikor 24 évesen hozzáment Péterhez, szemernyi kétsége sem volt. Sőt, 10, 20 és közel 30 év múltán sem lettek kétségei. Persze voltak veszekedéseik, de hát melyik párnak ne lettek volna? Petra tudta, hogy tökéletes házasság nem létezik, így nem is dédelgetett hiú ábrándokat. Minden hibájával együtt értékelte a kapcsolatukat és Pétert is.

Boldog volt

Igyekezett Péter kedvében járni, gyakran főzte kedvenc ételeit, edzésekre és meccsekre fuvarozta a fiúkat, amíg kicsik voltak, hogy ne Péternek kelljen a munka után is ezzel fáradoznia. A megjelenésére is odafigyelt, eljárt sportolni, nem akarta elhanyagolni magát, tetszeni akart a férjének. Az ágyban is igyekezett tettre kész lenni, nem mondott nemet az újdonságokra, gyakran ő maga kezdeményezte azokat. Boldog volt. Volt egy évtizedek óta tartó házassága, két csodaszép fia és mindene, amiről kislánykorában még álmodni sem mert.

Egy nap Péter a vacsoránál közölte vele, hogy el akar válni. „Lehet, hogy el kéne válnunk” – mondta. Csak így, ilyen egyszerűen. Petra köpni-nyelni nem tudott, zavarában a kandi kamerákat kereste. Hogy sokkot kapott-e, vagy csak a pillanatnyi elmezavar okozta-e, ő maga sem igazán tudta, de tányérokat kezdett a falhoz vágni. Nem szólt egy szót sem, csak törte-zúzta a készletet, melyben éveken át férje kedvenc ételeit szolgálta fel.

Pár hónapig még próbált küzdeni a házasságáért, de végül belátta, nincs mit tenni. Próbálta megértetni Péterrel, hogy egyetlen házasság sem tökéletes, és hogy ha kitartanának, megoldhatnák a problémáikat, de süket fülekre talált. Nem bírhatott maradásra valakit, aki nem akart ott lenni. Nem küzdhetett egy kétszemélyes projektért egyedül.

A nagy családi ház hirtelen üresnek és komornak tűnt

Petra fiai ugyan vele laktak, de már kamaszok voltak, már nem nyüzsögtek mindig otthon. Petra hónapokon át csak sírt. Felváltva törtek rá a zokogó görcsök, hol a nappaliban, hol a bevásárló központban, hol az autóban. Nem tudta feldolgozni, ami történt, nem értette, mit csinált rosszul, mit kellett volna másként tennie.

Talán meghízott? Nem harcolt eleget a ráncokkal? Nem figyelt oda a férje problémáira? Túl sokszor kérte meg, hogy intézze el ő a heti bevásárlást? Esetleg az volt a baj, hogy kiakadt, amikor a férje egy sportautót akart venni? Annyi mindent csinálhatott volna másként, de vajon az elég lett volna? Petrának nem voltak válaszai és így különösen nehéz volt továbblépnie.

Fiai és barátnői mindent megtettek, hogy kimozdítsák őt. Nekik köszönhetően idővel már nem csak otthon ücsörgött, hanem eljárt moziba, színházba, túrázni és néha szórakozni is. Hónapokat szenvedett a négy fal között, jobban megtörte a saját válása, mint a szüleié. Közel másfél év eltelte után tudta, változtatnia kell. Összekaparta magát a padlóról, hátat fordított a múlt sérelmeinek, és próbált mosolyogva tekinteni a jövőbe.

Jól érzete magát egyedül

Nem regisztrált társkereső oldalakra, és a barátnői által szervezett vakrandikat is lemondta. Nem érezte, hogy itt lenne az ideje az ismerkedésnek. Végre először egyedül is boldog volt. Örömmel nyírta le a füvet a kertben, örömmel cipelte egyedül a bevásárló szatyrokat, sőt, a téli gumikat is megtanulta lecserélni. Nem gondolt már Péterre, és nem jutott eszébe, hogy ezeket régen mindig ő intézte.

Találkozott régi szerelmével

Egy nap épp az edzőteremből igyekezett haza, amikor egy ismerős hang szólította meg hátulról. Megfordult és gimnáziumi plátói szerelmét, Krisztiánt látta meg. Évtizedek óta nem hallott már Krisztián felől, csak annyit tudott róla, hogy sose nősült meg, és hogy tanárként dolgozott egy vidéki gimnáziumban. Régen nagyon jóban voltak, Petra kiskamaszként többet is érzett a fiú iránt, de Krisztián inkább csak barátként tekintett rá. Legalábbis Petra azt hitte.

Beültek egy kávéra, majd felmentek a Gellért-hegyre sétálni. Gyönyörű volt az idő, tavasz és nyár lassan váltani készült egymást, jól esett nekik a friss, meleg levegő. Rengeteget nevettek és mély dolgokról beszélgettek. Petra elmesélte a válását, mely egy pár napja már eszébe sem jutott, Krisztián pedig elmondta, miért nem sikerült soha megnősülnie.

Hatórányi együttlét után telefonszámot cseréltek és Petra hazaindult. Olyan szép volt az idő, hogy úgy döntött, gyalog megy. A Szabadság híd fényei bámulatba ejtették. Ahogy Budapest utcáin sétált, hirtelen elöntötte a boldogság. Rég nem érzett már ilyet, most viszont felszabadult volt, élettel teli és vidám.

Telefonja rezegni kezdett a zsebében. Kihalászta onnan, majd a képernyőn meglátta a feliratot: Péter hív.

Mihályi Fruzsina 

Egy hétköznapi válás története: Péter, a férj

Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva  >>