Hetente, havonta hallunk eltűnt gyerekekről, akiknek nagy része gyerekotthonokból távozik ismeretlen helyre. Időnként felröppennek gyerekotthonokkal kapcsolatban olyan hírek, amelyek bántalmazásról, erőszakról, abúzusról szólnak. A tájékozottabbak azt is tudhatják, hogy a kormány 2020-ig valamennyi gyerekotthont be akarja zárni. De arról, hogy mik is ezek a gyerekotthonok, csak keveseknek van világos képe.
Miért kerül egy gyerek állami gondozásba?
Pontosabban állami gondoskodásba, legalábbis néhány éve szakmai berkekben már így nevezik az állami gondozást. A bekerülésnek több oka is lehet. A klasszikus, szomorú példa, amikor korán meghalnak a szülők, és nincs olyan családtag vagy rokon, aki vállalná az elárvult gyerek felnevelését. Ez a helyzet szerencsére viszonylag ritkán fordul elő.
Ettől sokkal gyakoribb eset, amikor az anya mond le szülés után a gyerekéről, és teszi le az újszülöttet egy kórház kapujához, vagy jobb esetben az oda kihelyezett inkubátorba. Ilyen esetekről már mindenki hallott, de a közel 24 ezer állami gondoskodásban élő gyerek közül csak kevesek kálváriája indul így. Többségüket hatósági úton veszik el a szüleiktől, súlyos elhanyagolás vagy veszélyeztetés miatt.
Egy gyereket elszakítani a szüleitől, megfosztani a családjától, kiemelni az otthonából nagyon súlyos döntés és mindig hatalmas traumával jár. Minden érintettet megvisel, de egyiket sem annyira, mint a gyereket. Nyilvánvaló, hogy minden gyereknek a család nyújthatja a legjobb lehetőséget a fejlődésre és felnövekvésre. De előfordulhat, hogy a család olyannyira szétesik, hogy az már kifejezetten káros a gyerekre, veszélyezteti fejlődését, egészségét és akár az életét is. A drogfüggő, bűnöző, bántalmazó, szélsőséges esetekben akár gyerekkínzó szülőktől azonnali hatállyal, rendőrségi közreműködéssel is el kell venni a gyerekeket.
Cseberből vederbe
Az ilyen esetekben nem beszélhetünk jó megoldásokról, legfeljebb kevésbé rosszakról. Általánosságban elmondható, hogy ha már ki kell emelni a gyereket a családból, akkor kevésbé rossz ezt korán, fiatalabb korban megtenni. A kórház kapujába kitett újszülött még szinte tiszta lappal kezdheti az életét, jó esetben rövid idő alatt örökbe fogadó szülőkhöz kerül, és normális családban nőhet föl.
A 3-4 éves gyerekek személyisége még kevésbé kiforrott, könnyebben alkalmazkodnak az új helyzetekhez, jó nevelőszülőkhöz kerülve sokat behozhatnak a lemaradásukból. Minél nagyobb azonban a gyerek, annál jobban fel tudja fogni azokat a traumatikus eseményeket, amik vele és körülötte történnek.
A nehéz sorsú, elhanyagolt gyerekek rendszerint kimaradnak az iskolából, bukdácsolnak, hamar rászoknak a dohányzásra, esetleg kipróbálják a drogokat, kisebb bűncselekményekbe keveredhetnek, akár már 10-12 évesen is. Frusztráltak, dühösek, veszélyben érzik magukat, és bizony néha ők is veszélyt jelentenek másokra.
Nem nehéz elképzelni, hogy egy ilyen gyerek helyzetén mennyit segíthet, amikor szégyellnivaló szüleitől a magához hasonlóan problémás fiatalok és idegen felnőttek közé viszik. A gyerekotthonban napirend van, szabályok, elvárás az iskolába járás, ellenben a gyereket csupa ismeretlen ember veszi körül. Rendszerint az első dolga lesz, hogy megszökik. Visszamegy a szüleihez, vagy rokonoknál, haveroknál próbálkozik, miközben a rendőrség körözi, mint eltűnt személyt. Ha megtalálják, mehet vissza a gyerekotthonba.
Hogyan működnek a gyerekotthonok?
A gyerekotthonokban néhány tucatnyi gyerek él együtt, korosztályok szerinti csoportokban, jellemzően 2-4 ágyas szobákban. A nap 24 órájában nevelők vannak velük és gondoskodnak róluk. Biztosítják nekik a napi ötszöri étkezést, elindítják vagy elkísérik őket az iskolába, szükség esetén orvoshoz, kórházba. A nevelők főznek, mosnak, takarítanak a gyerekekre, és következetes munkával igyekeznek biztos hátteret biztosítani, otthont nyújtani nekik. A napi tennivalók mellett sok adminisztratív munkával is meg kell birkózniuk a gyerekotthonoknak. Továbbá kezelniük kell a heti rendszerességgel előforduló zűrös eseteket, a gyerekek közötti konfliktusokat, a váratlanul felbukkanó agresszív szülőket, a drogos kábulatban betámolygó, vagy a máról holnapra eltűnő gyerekek eseteit.
Nem csoda, hogy a gyerekotthonokban nagyon magas a fluktuáció, a nagy feszültséggel és nagy felelősséggel járó, sokszor alulfizetett munka sokszor emberfeletti erőfeszítéseket és áldozatokat követel a gyerekvédelmi szakemberektől. Nekik köszönhető, hogy számos gyerekotthon minden nehézség ellenére mégis képes igazi otthont nyújtani, családias légkört biztosítani az oda kerülő gyerekeknek.
Munkájukban ugyanakkor nincs sok köszönet, mert a sokszor borzalmas körülmények közül érkező gyerekek nehezen alkalmazkodnak az otthon rendjéhez. Még szerencsésnek számít, ha csak hétköznapi rossz gyerekek módjára neveletlenkednek, és nem törnek, zúznak, rongálnak, vagy tesznek kárt másokban és önmagukban. Azokban a gyerekotthonokban, ahol nagyon elharapóznak az ilyen problémák és állandósul a létszámhiány, valóban nagyon alacsonyra zuhanhat a színvonal, és azok valóban csak afféle félig-meddig működő gyerekmegőrzőként funkcionálnak.
Nincs más lehetőség?
A kormány célul tűzte ki a gyerekotthonok megszüntetését, mert szakpolitikusai úgy gondolják, hogy a gyerekeknek jobb helyük van a lakásotthonokban (ezek lényegében kis létszámú gyerekotthonok) és a nevelőszülői családoknál. Kérdéses, hogy az állandó munkaerő hiánnyal küzdő gyerekvédelem képes lesz-e erre elegendő szakembert biztosítani, és kérdés az is, hogy mi lesz a súlyos problémákkal küzdő, sokszor deviáns kamaszokkal, akik nevelését a nevelőszülők szinte soha nem vállalják. Számukra utolsó menedékként talán mégis szükséges lesz fenntartani néhány gyerekotthont.
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
