Az Andrássy név ismerősen csenghet, de csak a korszakot jól ismerők tudják, ki volt pontosan Andrássy Klára. Az arisztokraták zárt világából egyenesen a spanyol polgárháborúig jutott. Vendégszerzőnk írása.
Klára gyermekkorának, fiatalságának érdekesebb eseményeiről nővére, Katalin (Katinka) visszaemlékezéseiből értesülhetünk. Édesapjuk, Tivadar korán meghalt, az árván maradt gyerekek és az özvegy édesanyjuk így ifj. Andrássy Gyula nagybácsi szárnyai alá kerültek.
Később a gróf feleségül is vette sógornőjét. A legfiatalabb gyermek, Klára (ahogy a családtagok hívták, Kája) kezdetben nevelőapja (Duci bácsi) világnézete szerint politizált, a 30-as években azonban az angol orientációjú antifasizmus irányába fordult, kiemelkedő szerephez jutott politikai hitvallásában a németellenesség.
Jeges anya, szigorú apa
Kája negyedik, legkisebb lányként 1898-ban látta meg a napvilágot Budapesten. Egész életében dadák, nevelőnők vették körül, és hosszú időn keresztül házitanítók tanították. Anyja, a határozott, keménykezű és merev Zichy Eleonóra szigorú nevelési elveket vallott. Számára gyengeség volt a gyermek testi érintése, így lányai nem igazán ismerték a meleg anyai ölelés és a szeretet ízét. Kája és testvérei anyjuk szilárd elvei miatt hozzáedződtek az időjárás viszontagságaihoz: reggelente mezítláb kellett átgázolniuk a birtok jéghideg patakján, és harisnyát, kesztyűt még fagyos időben sem viselhettek.
Étkezésükben is anyjuk folyton változó nézetei érvényesültek. Édességet szinte soha nem kaphattak. Tizennégy éves korukig a saját szobájukban kellett elfogyasztani meghatározott adagjukat, amit valószínűleg értékeltek is, hiszen nem kellett a rideg légkörű ebédlőben, kritikus szemek előtt, folytonos feszültségben enniük.
A nevelőapai nevelés ezzel szemben elsősorban a gyerekek szellemi és lelki fejlődését, emberi tartását célozta meg. Duci bácsi legfőbb alapelve a feltétlen igazmondás és az őszinteség volt. Ennek legcsekélyebb megsértése is komoly szankciókat vont maga után. Leginkább 1-2 hétig tartó kiközösítéssel büntették a vétkezőt, aki alig várta, hogy leteljen ez a keserves időszak és ezerszer meggondolta, hogy még egyszer ilyen hibát vétsen.
Tél és tavasz Budapesten, nyár Terebesen, ősz Erdélyben
A telet és a tavaszt Budapesten töltötték az Andrássy-palotában (a Fő utca 13-ban), amelynek ablakai a Margit rakpartra és a Dunára néztek. Nyáron a Zemplén megyében lévő, terebesi birtokon tartózkodtak, hogy aztán szeptemberben az erdélyi hegyekben lévő, dubrini vadászházat népesítsék be.
Az esték jellemzően intellektuális témájú beszélgetésekkel teltek, csak ritkán fogadtak kívülálló látogatót. Határozottan zárkózott életet éltek, saját belső igényük szerint alakították életüket. Barátságukat nem volt könnyű kivívni. Eleve elutasították az idegenekkel való kommunikációt. Gyakran ütötték el az időt sakkozással, amelyhez a legtöbb érzéke a lányok közül Boyinak volt. Kata és Kája pedig rendszeresen játszott „parlamentet”. Ez a játék abból állt, hogy az emeletre vezető falépcsőre felállva beszédet mondtak valamilyen aktuális téma kapcsán. Jóllehet, akkor még nem sejtették, hogy pont kettejüknek jut komoly szerep a magyar politikai életben. Talán nem is tudták, mekkora sorsszerűség volt ebben az ártatlan „gyakorlatban”.
Az Andrássy család gyakran utazott külföldre is. Eleinte csak a nagyobb lányok vehettek részt ilyen programokon, Rómában viszont már Kája is ott volt. Ott anyjuk fáradhatatlanul mutatta be a várost, a műemlékeket, múzeumokat, templomokat. Duci bácsi, a nevelőapa pedig imádta a régiségkereskedők üzleteit felkutatni, mesélni a tárgyak történetéről, és nem utolsó sorban igyekezett gyűjteményéhez ritka darabokat vásárolni.
Színház- és mozilátogatásra nagy ritkán kerülhetett sor. Az estélyeken, bálokon pedig a korabeli szokásoknak megfelelően csak 17-18 éves kortól lehetett az arisztokrata lányoknak megjelenni. Ezeken a társasági eseményeken táncolni csak tisztes távolságot tartva lehetett, ráadásul beszélgetni is tilos volt a táncparketten. Érdekes lenne a XXI. század lányait elképzelni hasonló szituációban!
Kája megismerkedik Károlyi Mihállyal
Az I. világháborút megelőző években a család egyetlen lehetőségként fogadta el Andrássy Gyula politikáját, a kettős monarchia fenntartását. Nem léteztek alternatívák, maradt a családi örökség. Ebben az időszakban lett bejáratos a családba Károlyi Mihály, aki puszta lényével szerelmet ébresztett Katinka szívében. A politika nem állt a két fiatal közé, legfeljebb családi nézeteltéréseket vont maga után. Kája valami újat látott, ami tetszett neki. Az érzelmek megnyilvánulásával találta magát szemben. Melegség töltötte el a szívét a gyengédség láttán. Fogadalmat is tett, hogy ha Károlyi eljegyzi nővérét, Katinkát, (akit később „vörös grófnőnek” neveztek) akkor ő örömében felmászik a tiszadobi kastély legmagasabb tornyára, és leereszkedik a korláton keresztül.
Kája mint ápolónő
Az I. világháború alatt Kája, mint az Andrássy-család nőtagjai általában, ápolónőként dolgozott a sebesültek között. Hatalmas hozzáértéssel és szeretettel végezte munkáját. Megpróbálta a végnapjukat élő katonák utolsó pillanatait könnyebbé tenni. Türelemmel hallgatta végig némelyek utolsó kívánságát és nyugtatta őket halálukig.
Kája és Odescalchi Károly összeházasodnak
1921-ben Kája grófnő feleségül ment Odescalchi Károly Ágoston herceghez. Az esküvő szűk családi körben zajlott, ahová csak a legközelebbi barátok kaptak meghívást. A jeges lelkű anya, Zichy Eleonóra tanácsára a nagy világégés után nem tartották illendőnek a nagy mulatozást. Odescalchi Károly viszont nyitott volt az újra, szabadabban gondolkodott, mint az Andrássyak.
Kája anya lesz
A házasságból egy fiuk született, Pál herceg. (Kája második gyermekét elvesztette még magzati korában.) Ekkor már a Dunára néző Andrássy palotában laktak Budapesten. A fiú, Odescalchi Pál herceg visszaemlékezései szerint a palota sárga szalonja melletti lakosztály az édesanyjáé volt, a piros melletti pedig a nagymamáé. Így amikor a kis herceg beteg volt, gyorsan anyja ágyába bújhatott, hogy az anyai közelség is elősegítse a gyógyulását. Érdekes, hogy Pál herceg emlékezetében még a 2000-es években is élénken élt, hogy a nagyszülők autója egy csodálatosan fénylő Buick volt.
Andrássy grófnő sok figyelmet fordított fia nevelésére, akár a Budapesten, akár a tiszadobi kastélyban töltötte fia az idejét. Pál herceg kellemes gyermekkori élményei közé tartoznak az édesanyjával közös nyaralások-telelések Svájcban, ahol ugyan Kája nem síelt, de az idő nagy részét a herceggel való közös programoknak szentelte. Szerettek például sakkozni. A múlt visszaköszönt. Svájc az emigrációban élők találkahelye volt, egyben a legmagasabb körök tüdőbetegségeiket gyógyították a magasan fekvő, jó levegőjű, kiváló szolgáltatást nyújtó szanatóriumokban.
Kája grófnő fia érdeklődését felkeltette a különböző tudományok és a politika iránt is. Később Pál a gépészmérnöki karra járt.
Kája és Odescalchi Károly elválnak
Odescalchi Károly a háború után hamarosan európai hitelbankok alkalmazottja lett. Hosszabb időt töltött Bécsben, Párizsban és Londonban is ezen hivatalok képviseletében. Rendkívül rátermetten látta el a rábízott feladatokat. Hírnévre tett szert nemzetközi szinten is. Egy ilyen út alkalmával ismerkedett meg a Ganz gyár képviselőjével, mely további életének meghatározó eseményévé lett. 1935-től került a Ganz külkereskedelmi osztályára, majd vezetői pozícióba. 1947-ben hagyta el Magyarországot véglegesen.
Míg a grófnő élénk figyelmet szentelt a társadalomtudományoknak, addig férje, Károly inkább szentimentális volt, de érzéseit mélyen titkolta, hiszen ezzel gyengeség érzését kelthette volna a korszakban. A kor divatja, férfi eszménye más volt. Akkor az erő dominált. Nem találták a közös hangot: Odescalchi Károly herceg és Andrássy Klára házassága végül válással végződött, mégpedig Kája kezdeményezésére. Sok, rajtuk kívül álló esemény is közrejátszott a válásban, nem segített ezen a grófnő depressziója sem. Kereste helyét a világban, vagy éppen önmagát nem találta, de férje kitüntető figyelme sem segített a helyzet megoldásában.
Harcolt betegségével, majd teadélutánokon fogadta a kortárs művészeket
Kája több alkalommal is meglátogatta nővérét, Katinkát az emigrációban, ápolta betegségében. Tüdőbaj és tífusz gyötörte Katinkát, ugyanakkor Kája maga is megbetegedett, és magánéleti problémái is egyre súlyosbodtak.
Próbált saját utat járni. Nyughatatlan és információéhes volt. Olvasott, tanult, tájékozódott. Még 1926 elején, Budapesten megalakult a Magyar Nők Szent Korona Szövetsége, amelynek ügyvezető elnöke lett. Híressé vált teadélutánjairól, illetve az ott tartott kemény hangú előadásairól. A kor legismertebb haladó szellemű művészei, tudósai mind megfordultak nála.
Asszonyszemmel végig az égő Spanyolországon
Andrássy Klára, amíg lehetett, hitt a megújítható királyság eszméjében. De fokozatosan rá kellett döbbennie, hogy a világ megváltozott és politikai hitvallása is ennek megfelelően alakult. Saját tollából származnak a következő sorok: „Ami ma nem sikerült, az holnap sikerülni fog, és nyitva áll az út Közép-Európa és a Balkán felé. Ha ez megtörtént, a hadianyaggyárosoktól szubvencionált hitlerizmus megkezdheti irtóhadjáratát a demokratikus országok ellen. Ennek a rettenetes harcnak végkimenetele talán bizonytalan, de abban a háborúban a maréknyi magyarság csakis elvérezhet, kolonizálódhatik, az askarik szerepére süllyedhet. A fasiszta-hitlerista közös frontban, amely német alapossággal készíti elő az új világháborút, a magyar fej el kell, hogy pusztuljon.”
A politikájában bekövetkező változásokról tanúskodnak későbbi kéziratai is, amelyek leginkább a fasizmustól való félelemről szólnak. 1937 novemberében, anyjának írt levelében már arról számol be, hogy remélhetőleg bejut egy angol lapba újságírónak. Ekkor már több hónapja járta Európát és saját szemével látta a történéseket, a fasizmus pusztítását. Kitűzött célja volt, hogy megismertesse a világot a rá váró borzalmakkal, hogy felrázzon, hogy beinduljon egy ellenállás, egy szervezkedés a fasizmus ellen. Tudta, hogy egyetlen eszköze van erre, a tájékoztatás, az újságírás.
Végül 1938-ban a párizsi L’Orde és a koppenhágai Politiken újságok megbízásából bejárta a polgárháborús Spanyolországot. Az itt megjelent cikkeiből (némileg cenzúrázva) közölt részeket a magyar nyelvű, Újság nevű folyóirat. A cikksorozat címe jól érzékeltette, amit megtapasztalt: Asszonyszemmel végig az égő Spanyolországon.
Útja nemcsak veszélyes volt, de tanulságos is. Látta és átélte, mit jelent a diktatúra. Tudósított a hátországból, a villany és élelem nélkül maradt polgári lakosságot megszólaltatva. De készített riportot az erdőben menekülő és megbúvó, félelemtől reszkető gyerekek és nők között is. Járt női és férfi börtönökben, de a frontvonalon is. Megszenvedte a vízhiányt, a rettegést. Franco agresszivitása miatt egy év elteltével el kellett hagynia Spanyolországot, de tapasztalatait megosztotta az olvasókkal.
A II. világháború idejére hazatért
Kája 1939 januárjában döntötte el, hogy visszatér Magyarországra, mert érzi, tudja, hogy közeleg a háború. Hazatérve aztán azonnal bekapcsolódott az itthoni politikai életbe. Keddenként a Lánchíd budai hídfőjénél, a rakparton lévő Andrássy-palotába voltak hivatalosak a korszak urbánusai, szociológusai és fiatal gondolkodói. Folytatta harcát a gonosz ellen. Andrássy Kája grófnő németellenes, pontosabban egy náciellenes irodalmi társaságot alapított. Ide főként a Márciusi Front tagjai látogattak el: Szabó Zoltán, Kovács Imre, Bibó István, Veres Péter, de megjelent Darvas József és Keresztury Dezső is. Politikai céllal még az angol nagykövet és felesége is meghívást kapott.
Végül egy eltévedt bomba ölte meg
Kája a világháború kitörésétől kezdve részt vett a Magyar-Lengyel Egyesületek Szövetségének tevékenységében. Itt elsősorban nők segédkeztek a lengyel zsidók magyarországi menekítésében. Nehéz szervezőmunka volt: segítettek megszervezni a zsidók magyarországi életét, étkezését, gyerekeik iskoláztatását hazájuktól távol is.
Tevékenysége miatt hamarosan menekülni kényszerült. Hitler kiadta ellene az elfogatóparancsot.
Az volt a terve, hogy Jugoszlávián át Egyiptomba utazik, onnan pedig Katinkához szeretett volna eljutni, Amerikába. Ez az utazás Magyarországról a II. világháború kitörése után nagy nehézségekbe ütközött.
Klára vízumkérelmét 1941-ben elutasították, nem hagyhatta el az országot. Ekkor a „rózsaszín hercegnő” (a vörös grófnő, Katinka húga) kihallgatást kért Horthytól. Elmondta a kormányfőnek, hogy külföldre akar utazni, mert nem képes nácik között élni, de az soha nem hangzott el a szájából, hogy félne. Horthy biztosította a kiutazási engedélyt, ám 1941 áprilisában, Dubrovnikban egy eltévedt bomba kioltotta a hercegnő életét.
Szellemi hagyatékát fia igyekezett megőrizni
Pál herceg Kája távozása után apjával élt. Édesanyja halálakor mindössze 17 éves, három hónappal az érettségi előtt álló ifjú volt, aki aztán élete végéig igyekezett fenntartani édesanyja emlékezetét. Andrássy grófnő hagyatéka töménytelen mennyiségű kéziratból állt, melyet titkárnője egy kofferba pakolt be, és a családi ezüstökkel egyetemben átszállíttatott a Piroska utcai villába. Ezt a bőröndöt Odescalchi Károly herceg (amikor a háború után elhagyni kényszerült Magyarországot), átszállíttatta húgának, Odescalchi Eugéniának szécsényi kastélyába. Sajnos a koffer később nyomtalanul eltűnt, és vele együtt Kája gondolatai is semmivé lettek.
Tóth-Vásárhelyi Éva
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
