Dolgok, amelyeket hiába próbálunk megtanítani a gyerekeinknek

Néhány igazi életlecke csak tapasztalás útján sajátítható el
Néhány igazi életlecke csak tapasztalás útján sajátítható el

Vannak dolgok, amiket hiába próbálunk megtanítani a gyerekeinknek, végezetül úgyis az élet által sajátítják el a mögöttük rejlő tudást. Egy-két dolgot bizony mindenkinek a saját bőrén kell megtapasztalnia ahhoz, hogy elfogadhassa azok létjogosultságát. Hiába próbáljuk a gyermekeink fejébe sulykolni az igazi életleckéket, már a nevük is sugallja, hogy ezeket csak az élet képes megtanítani.

Ki a rossz és ki a jó nekik?

Nekünk is be kellett engednünk az életünkbe olyanokat, akik negatívan hatottak ránk, hogy végül rájöhessünk, nem tesznek jót nekünk. Sajnos mindegy, hogy hányszor intjük óva gyermekeinket a mérgező kapcsolatoktól, ha szerelmesek, szinte biztos, hogy elengedik a fülük mellett az intéseinket. Persze próbálkoznunk szabad, sőt, egyrészről kötelességünk is megóvni őket a rájuk leselkedő veszélyektől, mégis be kell látnunk, hogy az igazi emberismeretre csak az élet képes ránevelni őket.

Nem kell görcsölniük a jövőn!

Nehéz az élet Y- és Z-generációs gyerekeket nevelve, hiszen akkora a generációs szakadék közöttük és közöttünk, hogy szinte teljesen képtelenek vagyunk azonosulni a problémáikkal. A kapunyitási pánik sokkal erősebben érinti őket, mint minket érintett annak idején. A média és a társadalom olyan nyomást helyez a vállukra a jövőtervezést illetően, amit alig bírnak el.

Görcsösen próbálnak nagyot alkotni, kitűnni, fényes jövőt építeni, és teljesen megrettennek, ha nem találják meg a nekik való irányt.

Sajnos hiába szajkózzuk nekik, hogy „nem kell mindent előre megtervezniük”, végezetül ezt a tényt is csak az élet fogadtatja el majd velük.

Hogyan jussanak túl az első életválságukon?

Mindegy, hogy mennyire óvtuk őket a rossztól, a széltől is, mindegy, hogy milyen eszközökkel próbáltuk őket mégis erőssé nevelni, az első életválságokat mindenki máshogyan kezeli. Ekkor jönnek rá, hogy mindenki a maga sorsának a kovácsa, hogy a saját boldogságukért ők maguk felelősek.

Teperhetünk, amennyire akarunk, és nyújthatunk segítő kezet, de végezetül egyedül jönnek majd rá, hogy számukra mi az igazi segítség, mi az igazi kiút.

Szeretniük kell önmagukat!

Önmagunk szeretetének fontosságát csakis a saját bőrünkön tapasztalhatjuk. Idő kell ahhoz, hogy rájöjjünk, ha mi nem vagyunk elégedettek magunkkal, ha mi nem viszonyulunk pozitívan önmagunkhoz, akkor bizony másoktól sem várhatjuk el ezt. Sajnos hiába mondjuk el nekik minden nap, hogy milyen szépek és milyen értékesek, a gyerekeinknek ez nem feltétlenül lesz elég ahhoz, hogy el is higgyék. Nekik kell megtanulni együtt élni magukkal, méghozzá tökéletes szimbiózisban. Az élet majd megtanítja őket arra, hogy az én-szeretet mennyire fontos.

Egy igazi életlecke: minden átmeneti!

Hogy is lehetnénk elegendők ahhoz, hogy az élet legnagyobb leckéjét megtanítsuk nekik? Semmi sem tart örökké. És ez egyszerre a legrosszabb és a legjobb hír, amit az élet kínálhat nekünk. A szerelem és a boldogság is múlandó, ahogyan a fájdalom és a csalódottság is. Örökké tartó hullámvölgy az élet, és ezt bizony csak tapasztalatból ismerik majd be.

Mihályi Fruzsina

Ezeket mindenképpen mondd el felnőtt gyerekednek, ha eddig nem tetted!

Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva  >>