Az ünnepet felfalja az ajándékozás, de hol marad az együttlét öröme?

Az ajándékozás fontosabbnak tűnik az együttlét öröménél
Az ajándékozás fontosabbnak tűnik az együttlét öröménél

Az utóbbi évtizedekben – talán jogosan – kérdezzük az év végi ünnepek kapcsán, hogy mi a fontosabb: a tradíciók megtartása, az együttlét öröme, vagy a szeretetünk tárgyakban való kifejezése? 

Nem kell a kettő közül választani! Érdemes viszont odafigyelni arra, ha túl sok ajándékkal akarjuk kompenzálni az együtt töltött idő hiányából fakadó rossz érzéseket. Ez mindenkinél más hangsúlyt kap, attól függően is, hogy milyenek a családi szokások, vagy a családtagok közül kinek mi a szeretetnyelve, milyen gesztusnak örül a leginkább a szeretet ünnepén.

Eltúlzott ajándékozás

Érdemes feltennünk a kérdést: melyek az ajándékozásunk mozgatórugói? Ha magunkba nézünk, sokféle oka lehet, ha túlzásba visszük az ajándékok mennyiségét. Szeretetünket akarjuk kifejezni, de mi is szeretetet akarunk kapni a gesztusért cserébe. Vagy be akarjuk pótolni az év közben történt mulasztásainkat?Esetleg versenyezni akarunk másokkal? Megmutatni, hogy mi ezt is meg tudjuk adni egymásnak, a gyerekünknek, a szeretteinknek? Az egész olyan, mintha a pénzzel, a minél drágább ajándékkal megváltanánk az örömöt, amit ezek a tárgyak okoznak, és csak ezzel tudnánk mérni a szeretetünk nagyságát és minőségét.

Bepótolni az elmaradt varázslatot

Előfordul, hogy a szülők, nagyszülők a saját gyerekkorukból fakadó rossz ünnepi élményeiket szeretnék kompenzálni. Bepótolni azokat a pillanatokat, amiket régebben elmulasztottak. Viszont ez a túlköltekezés, főként gyerekek esetében visszaüthet. Ha túl sok ajándékkal árasztjuk el őket, akkor egy idő után már nem fogják számon tartani, hogy mit kaptak. Nem tudják értékén kezelni az ajándékokat. Ha túl sok van valamiből, az ugyanolyan frusztrációt tud okozni, mint, amikor túl kevés.

Elsikkad a lényeg

Ebben a folyamatban az ajándékozás lényege, a szeretet áramlása, a figyelmesség és az együttlét öröme tud elsikkadni. A szeretet fokmérőjét pedig az ajándék anyagi értéke veszi át. Ha a gyerekek rögtön mindent megkapnak, elveszhet az adventi időszak lényegi része: a várakozás. Várakozás a fényre, az együttlétre, az ajándékok okozta meglepetésre, az adás örömére.

A gyerekek sem kaphatnak meg mindent

Nem könnyű, de a külvilág okozta fogyasztói nyomásnak ellen kell állni, és ez főként rajtunk múlik. Elmagyarázhatjuk a gyerekünknek, unokánknak, hogy az ajándéklistáról a Mikulás/Jézuska választani fog, és nem feltétlenül kap meg gyerekünk mindent az adott listáról. Javasolhatjuk neki, hogy a már nem használt, de még jó állapotban lévő játékait adjuk oda olyan kisgyerekeknek, akik szükséget szenvednek, vagy kórházban vannak az ünnepi időszakban is. Így megtaníthatjuk nekik az ajándékozás örömét, elkerülhetjük a tárgyak halmozását, ezzel utat engedünk az adás-elfogadás áramlásának.

Az együttlét öröme

Érdemes azt is megvizsgálnunk, hogy az ajándékunkkal milyen értékrendet kívánunk továbbadni a gyerekek felé- Mi az, amit fontosnak tartunk. Ha a tárgyaknál fontosabbnak tartjuk az együttlétet, ajándékozhatunk élményeket is. Egy közös színházi- vagy koncertélményt, egy utazást az egész családnak. A gyerekeknek olyan társasjátékot, amiben a felnőttek is örömmel részt vesznek.

A gyerekek, ha nem is tárgyiasított formában, mégis sokat kaphatnak ezekből az együttlétekből. Figyelmet, családi tradíciót, élményeket, amelyeket továbbvihetnek a lelki hátizsákjukban, és esetleg ők is továbbörökíthetik majd.

Manga-Zoltán Zsófia