Agnès Varda igazi ikon a filmezés történetében, akinek munkásságát leginkább a következő idézetével írhatunk le. “A filmjeimmel mindig az volt a célom, hogy az emberek belelássanak a dolgok mélyébe. Nem megmutatni akartam ezeket, hanem felébreszteni a nézőkben a vágyat, hogy lássanak.”
Agnès Varda, a francia rendező legenda március 29-én, kilencvenévesen távozott el. A francia újhullám egyetlen női tagjaként több tucat filmet tudhat maga mögött, köztük olyan klasszikusokat, mint a Cléo 5-től 7-ig vagy a Boldogság.
A rozmaring tea ereje
Agnè Varda régebbi interjúiban sok magával ragadó gondolatot olvashatunk. Könnyed, vicces megszólalásokat és komolyabb, elgondolkodtató elmélkedéseket is. Az első kategórára példa a rozmaring iránti rajongása. Ugyanis Agnès Varda hírhedt volt a fura szokásáról, miszerint az elfoglalt napokon forró vízbe áztatott rozmaring teát szürcsölgetett. “A legtöbben kávéznak, hogy felpörgessék magukat. Én rozmaring teát iszom. Ez az én segítségem. Forró víz és gyógynövény. Szeretek arra gondolni, hogy az energia, amire szükségünk van, bennünk lakozik. Itt van valahol, csak talán éppen szunnyad. Én ezt az energiát próbálom felébreszteni.”
Agnès Varda és a feminizmus
Agnès Varda hamar feminista filmrendezőként lett kikiáltva. Ezt a címet pedig büszkén erősítette meg ő maga is. “Azt hiszem már azelőtt feminista voltam, hogy megszülettem. Már a fogantatásomtól bennem volt a feminista kromoszóma”- nyilatkozta egy 1997-es interjúban.
A rendezés mint életút
Utazásai során Agnès Varda rengeteg lenyűgöző emberrel találkozott, akik inspirálták művészetét. Egy riportban arról kérdezték, hogy ha nem rendezne, találna-e más munkát, amivel ennyit utazhatna. Varda a következőképp válaszolt: “Kötve hiszem. Mifelénk van egy mondás, miszerint, ha a nénikémnek kerekei lennének, nagyon szép busz lenne. Tehát ha magas lennék és szőke, biztos modell vagy énekes lett volna belőlem. De nem vagyok magas. Sem szőke. És még koncertet sem adtam soha. Az életünket magunknak kell kitalálnunk.”
Hollywood vs. Agnès Varda
Agnès Varda előszőr a hatvanas évek végén költözött Los Angelesbe, amikor is férje szerződést kötött a Columbia Pictures-szel. A rendezőnő bár rögtön beleszeretett a városba, hatalmas ellentétet érzett a hollywoodi stílus és saját filmművészete között. “Én nem karriert építettem, hanem filmeket készítettem. És ez hatalmas különbség.”
A házaspár a nyolcvanas években újabb próbálkozást tett az amerikai élet beteljesítésére, ám Varda egy bizonyos incidens után visszahőkölt. Egy befolyásos producer megcsipkedte az arcát, mire a rendezőnő egy pofonnal válaszolt. “Undorító volt, amit velem tett. Megütöttem. Meg is érdemelte” – mesélt az esetről Agnès Varda 2018-ban a The Guardiannek.
A kor csak egy szám
Az Arcélek, útszélek című filmjéért Agnès Varda nyolcvankilenc évesen lett a valaha volt legidősebb Oscar-díj jelölt. Amikor a Vulture egy interjújában erről kérdezték, a következőképp reagált: “Még nem vagyok halott. Csak mondom.”
A film egyben road-movie és visszatekintés is Varda életére, művészi pályájára, csakúgy mint a korábbi, Agnes strandjai című dokumentumfilmje. Az Agnes strandjai címének magyarázatára a rendezőnő egy igencsak szép gondolattal állt elő. “Amikor az emberek megnyílnak, tájképeket látunk bennük. Amikor én megnyílok, tengerpartok tárulnak eléd.”
(D.R.) A cikk forrása itt >>
Ezek a kis történetek is érdekelhetnek, mielőtt David Lynch fotókiállítására látogatsz
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
