Sokan sokfélét olvashattunk már a gyógyítás történetéről, a különféle szerek alkalmazásáról, a medicina fejlődéséről. De talán mégsem ragadt meg bennünk eléggé, hogy miként diagnosztizálták és kezelték a betegségeket az ókortól kezdve a különböző történelmi korszakokon át – néha napjainkban is – a gyógyítók. A most következő írás felkavaró részleteket tartalmaz!
A diagnózis felállításának része a szaglás és ízlelés
Természetesen az nem változott, hogy a különböző gyógymódok előírásait ma is vizsgálatok előzik meg. A doktorok nézik a szemet, a torkot, tapintják a testrészeket, a bőrt, az ókorban megszagolták, majd megízlelték a beteg vizeletét is. (Szülés utáni gyakorlat ma is beszagolni a frissen szült nő lábai közé, de a fogorvos is kapásból megmondja a leheletből, hogy van-e rossz fogunk. Ez az eljárás a középkori diagnosztika részévé is vált. Mára elvesztette hitelességét, hiszen erre találták ki a laboratóriumi vizsgálatokat.)
A salakanyagokat gyógyszerként használták
Ha az ókortól tekintünk vissza a gyógyászat fejlődésére, a vizeleten túl láthatjuk az állati, emberi testnedvek, salakanyagok, de a szaru, a tej és egyéb alkotórészek felhasználási módjait is. Leggyakrabban külső, bőrgyógyászati célokra alkalmazták, de belsőleg is egyre gyakrabban használták az így létrehozott szereket.
Tudjuk, hogy a korai gyógyászat és gyógyítás a testnedvek teljes összhangjára épített. Nem véletlenül vágtak eret a betegen, vagy hánytatták, piócát helyeztek rá, de gyakran hashajtással igyekeztek a kellő arányokat kialakítani. A szerencsétlen szenvedő pedig, ha túlélte betegségét, olykor a gyógyításban lelte halálát.
Az ókorban nemcsak a testnedvek összetételére koncentráltak, de a hétköznapi gondok megoldására is. Míg a férfiakat afrodiziákummal látták el, addig a nők fogamzásgátlásáról is igyekeztek gondoskodni. Krokodil ürülékéből készült, gyurmaszerűen összegyúrt anyagot adtak pesszáriumot helyettesítő célzattal a hölgyeknek.
Teljesen elfogadott terápia volt a vizelettel való gyógyítás. Még az 1900-as évek első felében is találkozhattunk olyan új, akkoriban megjelent gyógyszertan könyvekkel, melyek az urina (húgy) adta lehetőségek kihasználására születtek. Az utolsó hasonló kiadású gyűjtemény kelte: 1987. Szinte megdöbbentő, hogy alig 30-40 éve még foglalkoztatta az orvostudományt az – eredeti formájában lévő – vizelet felhasználása. Nézzük, hogyan érvényesült ezen anyagok hatásmechanizmusa!
Gyógyítás fekáliával
A széklettel való gyógyítás elmélete az állatok életének megfigyeléseiből eredt. Ma is legel a kutya és a macska is, ha elrontotta a gyomrát, vagy elfogyasztja a székletét ilyenkor, mert számára ez könnyen emészthető. Innen kiindulva az emberi anyagcserét is elősegíti a fekália alkalmazása – hirdették több száz éve.
A különböző állatok ürülékét különböző bajok gyógyítására lehetett bevetni. Magyarországon is elfogadott volt a tyúk székletét mérgezéses tünetek esetén elfogyasztatni a beteggel. Soha nem tiltották meg a falvakban a tyúkok közt játszó gyerekeknek sem, hogy akár érdeklődésből is elfogyasszák azt a földről falatozva.
A szamár vizeletével kenték be a szép orcát, abban reménykedve, hogy elmulasztja a szeplőt. Az emberi ürüléket sebgyógyulásra alkalmazták. Ezzel kenték be a nyílt, vérző sérüléseket, antibiotikum helyett.
A középkor ijesztő betegsége a vérbaj volt. Mindent kipróbáltak a gyógyítás érdekében. Talán a legizgalmasabb terápia az volt, amikor a férfiak meztelenül, tehéntrágyában fetrengtek napokon át.
Ekkor hirdették a szűzlánnyal való nemi kapcsolat gyógyító erejét is a szifilisszel szemben. Használták a tevetrágyát hajhullás megállítására is.
A XII. században ijesztően terjedt a lepra. Gyógymódként még az apácák is a menstruációs vérben való fürdést javallották.
Urotherápia, azaz gyógyítás vizelettel
A vizelet gyógyítási célú alkalmazása világméretű volt, például vérkeringés növelésére, sebgyógyításra. Belsőleg szülés alkalmával vetették be, mert hittek abban, hogy segít a vajúdó nő szenvedésein.
Egyéb esetekben az állat színe is befolyásolta mind a széklet, mind a vizelet felhasználási körét. Minél sötétebb színű állatból nyerték, annál nagyobb értéke volt. Az emberi és állati vizelet ammónia szagát is felhasználták: pestises betegekkel szagoltatták.
Terhes nők vizeletét itták, majd a XX. században injektálták is a fogyókúra elősegítésére a nem hivatalos gyógyászat kereti között.
Gyógyszergyártás, a katonai segédlet
A fentebb részletezett gyógymódok a XIX. századi hivatalos gyógyászatból kitörlődtek. Csak a szegények patikájában maradtak meg, illetve az alternatív gyógyászat alkalmazza akár napjainkban is.
Tény viszont, hogy az emberi széklet használatos maradt közvetetten gyógyászati alapanyagként az elmúlt évtizedekig. A B12 vitamin előállításának legegyszerűbb módja volt ugyanis a székletből kinyerni azt.
A történet igaz vagy sem, de a háború alatt a gyógyszergyáraknak komoly feladata volt a katonák erejének fokozása, amit vitaminokkal, pontosabban B12 vitaminnal igyekeztek elérni. Viszont nem volt emberi ürülék-emésztő elérhető közelségben, ahonnan az alapanyagot beszerezhették volna. Így a honvédelmi minisztérium segítségével a gyár mellé laktanyát telepítettek, és a probléma máris megoldódni látszott.
A nemi vágyak fokozására is megvolt a módszer
Gyógyítás mellett a legkeresettebb szerek, az afrodiziákumok is állatokból, emberekből származtathatóak. Távol-Keleten ma is dívik az alkalmazásuk, és a világ többi részén is elképesztő összegeket fizetnek ezen anyagokért.
Az ókortól fogva használják e célra a kőrisbogár összetört porát. Rendszerint alkohollal oldják, és cseppenként fogyasztják. Itt viszont azt is meg kell jegyezni, hogy a hivatalos gyógyászat méregként kezeli az így kapott elegyet, mert külsőleg és belsőleg alkalmazva is komoly hólyagrendszert alakít ki a szervezetben, melyet vérzés kísér, és a páciens halálát is okozhatja. Mellékhatása azonban a fontos, mert férfiak esetében merevedést is okoz. Ajzószerként más bogarak, még szitakötők porát is bevetették a történelem során.
A férfiasság növelésére sokan ma is sok osztrigát fogyasztanak. De találkozhattunk gyíkok, gekkók porának árusításával is a keleti kultúrákban. Hüllők tojásait is vágykeltő szerként kínálták és kínálják ezeken a piacokon.
Furcsaságok rendszere, rendszertelensége
További érdekességek is kiderültek a történelmi időkből. Főként az emlősök köréből származó állatok felhasználása is megszokott volt: denevérek zsírja és ürüléke, elevenszülő állatok heréi, tevegyomor, lovak ondója, tigriscsont és effélék, mind-mind a férfitársadalomnak kedveztek.
Az indiánok szarvas heréjére, a japánok a szarvasagancs reszelékére esküdtek, hogy a szeretkezés óráit megnyújthassák. Ha esetleg a légyott nem sikerült, csődör spermáját fogyasztatták az impotencia ellenszereként az urakkal.
Méhlepény és gladiátor vér
Számunkra a legijesztőbb, hogy az emberből kapott „alapanyagokat” is alkalmazták. Elsősorban a méhlepényt. Itt kell megjegyeznem, hogy a legújabb tendencia szerint a mai fiatal, szülő nők egy része hisz abban, hogy nem szabad elkótyavetyélni azon anyagokat, melyeket a szülés után a placenta tartalmaz. Míg a történelemben ezeket megszárítva elfogyasztották, addig a mai anyukák erre szakosodott cégeknek adják át saját méhlepényüket, ahol szárítás-porítás után kapszulákat készítenek ezekből, a könnyebb fogyaszthatóság kedvéért.
Az ókori Rómában igyekeztek az arénában elpusztult gladiátorok vérét felhasználni, például megitatták meddő asszonyokkal és attól vártak eredményt.
A fenti terápiák virágzása a XVIII. századra tehető, később csak a népi gyógyászatban váltak alkalmazandóvá, de napjainkban az alternatív orvoslás bizonyos irányzatai is esküsznek hasonló eljárásokra.
Még egy gondolat a szörnyűségek világából
A Távol-Kelethez fűződik egy szintén meglepő szokás. Az állatvédőknek köszönhetően már csökkenő tendenciát mutat ugyan, de még mindig életünk része a medvék epefolyadékának csapolása. Az így nyert anyagokat használják fel afrodiziákum gyanánt, és az eljárás ritkulása miatt csillagászati összegeket is kifizetnek érte, főként Amerikában. A szerencsétlen állatokat olyan szűk ketrecben tartják, hogy ne tudjanak hozzáférni a hasukon ejtett lyukból kivezető csőhöz. Nekik ez a szenvedésekkel teli, rövid élet jut, jutott.
És mindezek fényében van egy kérdésem: vajon minek számít a ma oly felkapott köldökvér vagy őssejt terápia?
Tóth Vásárhelyi Éva
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
