“A nyakamba tudok még venni egy férfivel járó problémahalmazt?”

A társkeresés 50 felett már arról is szól, akarunk-e áldozatokat hozni
A társkeresés 50 felett már arról is szól, akarunk-e áldozatokat hozni

A minap egy közösségi oldalon az egyik ismerősöm kedves szavakkal búcsúztatott egy ötvenes, jóképű férfit. Megakadt a szemem a fotón. Úristen, ezt a pasit ismerem! Azaz csak majdnem. Egyik társkereső oldalon bukkantunk egymásra, váltottunk pár levelet, beszéltünk is telefonon. Emlékszem, nagyon kedves volt a hangja, egy erdei sétára invitált, aztán nem jött össze, egészen pontosan azért nem, mert bepánikoltam.

Ennek kapcsán felelevenedtek az internetes társkeresésem tapasztalatai. Mi, nők, kit keresünk valójában? Vannak-e elvárásaink? Hogyan kezeljük a félelmeinket? Egyáltalán, adunk-e esélyt a sorsnak, hogy ránk találhasson a nagy ő, vagy kompromisszumokat kötünk és beérjük egy vagy sok kis ő-vel?

Miért választja sok középkorú nő az internetet?

Először is azért, mert magunkra maradtunk. és valljuk be, egyedül lenni nem igazán jó. A hosszú szingli lét azért is rossz, mert ilyenkor már nehéz elfogadni egy korunkbelit. Persze, ha addig Barbie kidobja Ken-t, akkor még lehet szerencsém, szerintem Ken nem egy pukizós típus és szájvízzel öblöget éjjelente.

Az emberben vannak ideák a másik nemről, például a nők lába – ellentétben a férfiakéval – nem büdösödik, de ez nem mindig fedi a valóságot. Ezért is szokott jobb lenni egy szerető, ő nem hozza a kapcsolatba a hétköznapi gondjait. Nem tudom, én ennyi idő után nyakamba tudok-e venni egy férfivel járó problémahalmazt. Szóval nagy kompromisszum ez a páros élet, nem mindegy, hogy magányos gyémánt vagy, vagy együtt csiszolódsz valakivel hosszú éveken át, és megszokod a hülyeségeit, és azt a néhány jó tulajdonságát is.

De térjünk vissza az internethez!

ad

Ha egy nő 50 fölött magányos, akkor kevés lehetősége van arra, hogy hozzáillő partnerre leljen. Választhatunk hobbyt, de ha nem elég férfias szabadidős tevékenységet választunk, kicsi az esélye, hogy rálelünk az igazira. Az internetnek vannak buktatói, lehetnek szélhámosok, lúzerek, kalandorok. Végülis, én is itt vagyok. és normális vagyok. (Persze mi a normális ebben a nem normális világban?)

Szóval van hangyányi esélyem, hogy találok egy normális pasit.

Egyik férfi ismerősöm azt mondta, ne pasit keressek, hanem férfit. Mondhattam volna, hogy férfi barátnőm, de a magyar nyelv szabályai ezt nem teszik lehetővé. Talán nem csak fogalom nincs ilyen, hanem ilyen intézmény, mármint férfi-nő barátság sem létezik.

Ingyenes és fizetős társkeresőn is próbálkoztam

Összeszedtem magam, immár sokadszorra, kiválasztottam az általam legmegkapóbb képet és regisztráltam. Vannak oldalak, ahol ingyen lehet választani a tagok közül, vannak olyanok is, ahol viszonylag borsos tagdíj mellett kiajánl neked a rendszer egy hozzád illőt.

Eleinte idegenkedtem a társkeresés internetes formájától.

Kerestem egy céget, több neves celeb is elkelt azon a fórumon, hát gondoltam, én sem vagyok rosszabb a Deákné vásznánál és felhívtam őket. Amikor megtudták, hogy 50 pluszos vagyok, a gyerekeim száma egyel több a diplomáim számánál (három leánygyermekkel áldott meg a sors), finoman tudtomra adták, hogy nem vagyok piacképes, de ha befizetem a hat számjegyű (200 ezer) tagdíjat, akkor esetleg kiközvetítenek valakit. De a kedves ügyintéző hölgy azt javasolta, ha ennyit szánok rá, utazzam el ezt az összeget valamelyik Karib-tengeri országba, ott talán lesz esélyem. Így maradtam az online módszernél.

Kit is keresek valójában? Vannak elvárásaim?

Nem szeretem, amikor fennen hirdetik a párkeresők, hogy nekik ugyan nincs elvárásuk! Hogy a pitvarba ne lenne! Persze, nem kell szoros kategóriákat felállítani, hogy milyen legyen a szeme színe, a testmagassága (ezt csak cégek szokták megadni, amikor pályázatban egy konkrét embert keresnek), de nagyobb eséllyel talál ránk a szerelem, ha tág határokat adunk neki. Elvárásokkal.

Mert igenis nem mindegy, hogy bent a szobában dohányzik-e, hogy nem eszi meg a vega kosztot, és fenékbe rúgja a macskám, ha épp nem látom.

Én szeretek felnézni a férfira, és mivel dús idomokkal áldott meg a teremtő, hát elvárom, ha termetben is passzol hozzám a teremtés koronája. Konzervatív vagyok, és jobban érzem magam, ha a partner korban illik hozzám. Ez számomra azt jelenti, hogy csak egy icipicivel legyen több éves, mint én.

Kitöltöttem a regisztrációs lapot, feltöltöttem fényképet, befizettem a tagdíjat és vártam.

Mindnyájan szeretetre vágyunk, aztán igyekszünk, és legjobb tudásunk szerint elrontjuk.

Tudjátok, egy vakrandi előtt mi a legfélelmetesebb? Azt gondolná az ember, attól félünk legjobban, mi van, ha nem tetszem a partnernek? Bennem nem ez munkálkodott. vagy nem csak ez. Jobban aggasztott az, mi van, ha bejövünk egymásnak? Hová lesz az eddigi szabadságom? Talán tudat alatt emiatt választottam mindig rosszul? Ezért választottam nős pasit, hogy ne kelljen félnem attól, mi van, ha velem akar élni?

Az ember egy találkozás alkalmával a legjobbat akarja magából kihozni. Nem mindig van időnk plasztikai sebészre, a botox is költséges, de ha hiteles és aktuális fényképet raksz fel magadról, akkor nem hiszik, hogy a húgod vagy uram bocsá’ a lányod helyett jelentél meg a megmérettetésen.

Mit tehetsz tehát? Sok weboldal – köztük az 50folott.hu is – ad jó tanácsot arra vonatkozóan, hogy mit vegyél, és mit ne vegyél fel. Ha hallgatsz a józan eszedre, és nem akarod leutánozni egyszerre Sharon Stone-t meg Beyoncét, és a végzet asszonyának sem akarsz tűnni, akkor nem leszel nevetséges. És ha megfelelő a dresscode, a frizurád is rendezett, már nincs is más dolgod, „csak” hogy önmagadat adni. Ez se nem egyszerű, se nem könnyű!

Ott van benned a kétség: szerethető vagyok?

Lehet-e tolerálni azokat az apró gyarlóságokat, amitől ember az ember? Oda tudsz-e figyelni a másikra? Meghallgatod-e vagy elveszel a közlések tengerében, amit első alkalommal a férfire zúdítasz? Látod-e őt valójában, vagy csak azt az ideált, akit a helyébe képzelsz?

És hogy mit lehet kihozni egy ilyen vakrandiból? Azt majd legközelebb elmesélem.

chili

Gyakorlati tanácsok az internetes pasizáshoz, avagy fény az alagút végén

Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva  >>