Sokan mondogatják, hogy szerettek volna az elmúlt évszázadokban élni, szívesen kipróbálták volna azt az életet. De vajon tényleg jobb volt elődeink sorsa? Vendégszerzőnk írása.
A nő mindig jó logisztikus volt
Napjainkban, a feminizmus győzelmét követően nehéz elképzelnünk, minként éltek a nők a korábbi évezredekben. Az a változás, ami végbement az elmúlt, hosszúnak titulált 1-2 évszázadban, több ezer éves átalakulás összessége. Szegény Éva kapcsán a nőt kezdetben a világ megrontójaként kezelték, majd megbocsátottak neki Mária gyötrelmei miatt. De azzal nem sokat foglalkoztak, hogyan él egy nő, napi teendőit miként hangolja össze. Pedig a nő mindig is a logisztika szakértője volt, nem csak napjainkban.
Ha kicsit visszamegyünk az időben, megállapíthatjuk, hogy az általános életszínvonal egyre rosszabb volt egészen a középkorig. Ennek oka a demográfiai mutatókban keresendő. Nőtt a népesség. A nők élete viszont a háztartási teendőkre, a gyermeknevelésre és a gazdasági tevékenységekre korlátozódott. Nyilván a falu, a város, a nyugat és a kelet különbözőségei megmutatkoztak, de ezt most nem részletezem. Leginkább a hazánk területén bekövetkező változásokból szeretnék néhány érdekesebb momentumot kiragadni.
Még a fejfa is befelé nézett
Általánosságban a nők megítélése még a XX. században is az volt (néha napjainkban is), hogy helyük az otthon, a lakás, a család mellett van, és a családfő személyétől függenek. A férfiak világához viszont minden egyéb tartozik, ami ezeken kívül elhelyezkedik. Érdekességként jegyzem meg, hogy a reformációtól kezdődően a temetőkben is látványos szokás, miszerint a nő fejfájának felirata a sírhalom irányába néz, a férfiaké viszont kifelé, a világra. És ne feledjük: száz éve még nem lehetett önálló bankszámlája egy nőnek!
Az oktatással megszületett a városi nő
A nagyobb változás csak a XVIII. századi ipari forradalom következtében figyelhető meg. De talán ez sem gyakorolt akkora hatást a fejlődésre, mint maga Mária Terézia. Az általános népoktatás kezdetei az ő rendeletei következtében láttak napvilágot. Folyamatosan modernizált és felemelte a nőt, asszonyt, értéket teremtett számára – és belőle.
Magán- és nyilvános iskolák születtek meg a semmiből, amelyek a nők sajátos képességeire építve igyekeztek felkészíteni tanulóikat a változó világra, és egyben a háztartási tevékenység átalakulására. A cél az volt, hogy elfogadtassák a szélesebb társadalmi rétegekkel a nők alkalmasságát tágabb területeken is. Ki kellett törni a szűk mozgástérből. Nőegyletek születtek, csoportok jöttek létre, amelyek megkezdték harcukat a nők egyenjogúsításáért. Ez mára felemás helyzetet idézett elő. A helytelen értelmezésnek köszönhetően olykor többet vártak a gyengébb nemtől, mint amit teljesíteni tudott. De vannak kivételek: a női pilóták, a kamionsofőrök, akik viszont már a munkát választották, hiszen a család, a gyermeknevelés nehezen egyeztethető össze e tevékenységek embert próbáló feladataival.
Érettségi után már továbbtanulhattak
A történeti visszatekintés mutatja, hogy a nők a háztartáson túl ösztönösen még a gyerekneveléshez értettek. A rohanó világ elvárásainak köszönhetően hozták létre az első kisdedóvót is 1837-ben. Brunszvik Teréz volt az első óvónő, akinek csodálatos arborétummal övezett családi kastélya ma is látogatható Martonvásáron.
Az érettségihez kötött szakmák elsajátításához – konkrét keretek között – csak 1896-tól lehetett a nőknek hozzáférni, hiszen ekkor nyitotta meg kapuját az első leánygimnázium. A felsőoktatási tanulmányok megkezdésére a tanítóképzés keretei között volt lehetőség.
Ahhoz, hogy a nők helyzetének alakulásáról némi összképet kapjunk, meg kell említenem Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő történetét is. Hiába rendelkezett nagy tudással és előképzettséggel, Magyarországon nem jelentkezhetett az orvostudományi egyetemre, mert nők számára ez nem volt megengedett. Zürichben viszont igen. Azonban Svájcban is kellett a tanulmányok megkezdéséhez az eltartó belegyezése. Esetünkben ez a férj volt, aki csak három év elmúltával engedett felesége rimánkodásának. Vilma így 1872-ben indíthatta el tanulmányait az Alpok csodálatos városában. Megszerezte doktori fokozatát, melyet Magyarországon csak tizenöt évvel később tudott elfogadtatni, addig pedig szülésznőként tevékenykedett. De az I. világháborúban már nagy szükség volt a sebesültek ellátásában kimagasló tudására. (No komment!)
A divat forradalma utat tört magának
Az elmúlt 200 év alatt rengeteget változott a nők élete. A teljesség igénye nélkül lássunk néhány példát! A kor egyik jellegzetessége a divat alakulásában is megfigyelhető. A rokokó, az elszorított derék és a hosszú uszály az ipari forradalmat követő változások kapcsán idejét múlttá vált. A női szabadság növekedésével egyenes arányban kellett változnia a divatnak, egyszerűsödnie az öltözködésnek is. Az igazi nagy áttörést az I. világháború hozta ezen a téren. Ekkor a férfiak tömegesen maradtak a hadszíntereken, a városok összeomlottak, az élet értéke lecsökkent. Az erőskezű urak helyére be kellett állni a gyenge, de hihetetlen élni akarással rendelkező nőknek. A gépek mögé, a volánhoz, a gyárakba, az építkezésekre, szinte mindenhová.
Az életmódban bekövetkezett változások eredményezték az egyszerűséget. A munkahelyek megközelíthetetlenek voltak topánban és hosszú slafrokban. A változtatás ideje beköszöntött. A boka fölé érő szoknyák, fűzős bőrből készült, strapabíró cipők és vállra akasztható táskák kora vette kezdetét. A frizurák megrövidültek, idővel jött a bubi és a könnyen kezelhető rövid hajviselet.
A II. világháborút követően pedig „berobbant” a bikini is (mely természetesen férfi találmány), és amely eleinte óriási megdöbbenést keltett a tengerparton. Nem csoda, hiszen a bokáig érő fürdőalkalmatosságok után, és az angolok fürdőgépéhez képest a bikini mindent megmutatott. (Angliában a nők semmilyen formában nem mutatkozhattak a fürdőhelyeken, így építettek számukra egy kis ”házikót”, ez volt a fürdőgép, melynek takarásában élvezhették a víz frissítő erejét.) És ettől a perctől kezdve ez a hódító út már kizárólag csak a különböző szabásvonalakban mutatott eltérést. A meztelen fürdőzés, a nudizmus, amely egyáltalán nem vár el öltözéket, csak később jelent meg.
A falun élő nő
Nem lenne igazságos csak egyetlen oldalról vizsgálni a női szerepkör változásait, főleg akkor nem, ha tudjuk, hogy a XIX.-XX. század lakosságának több mint 90 százaléka nem az arisztokrácia köréből került ki. Leginkább polgárok, paraszti sorsú, falun élők jelentették a társadalmat. Életük teljesen eltért a nagyvárosi és nemesi életmódtól.
Mária Terézia kora áthatotta a magyar élet minden szegmensét. A hozzá hű körök birtokokat kaptak és vásároltak is a történelmi Magyarország területén. Csodálatosabbnál csodásabb kastélyok, villák épültek, melyekben a nyári hónapokat kívánták eltölteni a legtehetősebb családok Magyarországon. Azonban a jövedelmük nem volt határtalan, ezért az osztrák személyzet helyett olcsó bérért magyar szolgálókat fogadtak föl ezekben a kastélyokban.
Mivel a divat szokásaival az eldugott falvak lakossága nem volt tisztában, megtanították a cselédeket az európai elvárásokra, a divat követelményeire. Így a paraszti sorsú réteg, elsősorban a nők, gyakran előbb értesültek a trendről, mint egyéb magyar arisztokrata családok. Bizonyos közvetítő szerepet is betöltettek szolgálatuk során. Természetesen ez csak kisebb létszámú csoportot érintett, és főként a nyugati országrészben.
A nő ételei
A többség a vizsgált időszakban nyomorúságos körülmények között élt a falvakban, tanyákon. Az ételfogyasztás nem felelt meg a középkori elvárásoknak sem. Mivel a népesség sokasodott, nem jutott elegendő hús az asztalokra. Gabona, krumpli, hagyma és a belőlük készült ételek jellemezték a hétköznapokat. Jó esetben szalonnabőr, zsír fokozta az étel tápértékét.
A víz minősége sem felelt meg az elvárásoknak, és a középkortól kezdődően még mindig erjesztett italokat készítettek alacsony alkoholtartalommal, hogy a gyerekek is fogyaszthassák. A leleményesség szabott csak határt, hogy miből ne próbálkozzanak italt előállítani. Leggyakoribb folyadék talán az almabor volt a hétköznapokban.
A nő öltözete
Az öltözékük 200 év alatt sem változott szinte semmit. Durva posztó szoknyát viseltek, szövött harisnyát, főkötőt. Hajuk hosszú volt, csavart fonatos. Ha egy nőnek levágták a haját, arról lehetett tudni, hogy valamilyen bűnt követett el.
Hosszú ingeket hordtak, amelyeket övekkel fogtak össze és elengedhetetlen női viselet volt a kötény. Télen vastag kendővel, posztó kabáttal egészítették ki ruhatárukat. Lábukra bocskorhoz hasonló cipőt kötöztek, a módosabbak csizmát húztak. A különböző tájegységek hímzett mintái is megjelentek, főként az ünnepi öltözeteken.
A fehérnemű viselése érdekes módon alakult, hiszen konkrétan csak az 1900-as évek első felében találkozhatunk a ’kombiné’ és a ’bugyi’ szavakkal. A férfiak gatyát hordtak már korábban is télen, pertlivel a derekában. A nők is hidegben ugyanilyet húztak magukra, de leginkább a hosszú inget kötötték csomóra a lábuk között. A menstruáció idején vászon rongyokat kötöttek a csípőjükre, melyeket rendszeresen mostak, főztek. Pertlit kötöttek hajukba, vagy főkötőjüket is ezzel fogták össze.
Tisztálkodás városban és falun, ami talán nem is volt az
A tisztálkodási szokások – bármelyik társadalmi osztályt vizsgáljuk – teljesen másak voltak, mint napjainkban. Fürdőszobával, illemhelyiséggel csak a XX. században futhatunk össze, addig csak elvétve fordult elő. A vízöblítéses WC pedig tudjuk, hogy a XIX. század vége előtt meg sem jelent hazánkban. Falun leginkább fából készült illemhelyet építettek, míg a leggazdagabbak éjjeli edényt és hordozható wc-ket használtak. Voltak néhol kiépített illemhelyek a kastélyokban is, de mind külső fali nyílással rendelkezett.
Rendkívül érdekesen alakult a városok illemhelyeinek építése. Elfogadott gyakorlat volt, hogy a mi mai erkélyünkhöz hasonló kiugrókat készítettek, alján nyílással. A szennyes tartalom az utcára folyt. Viszont tény, hogy az ilyen utcák inkább csak sikátorok voltak, amiket az arra járók is csak illemhelynek tekintettek és dolgukat leguggolva végezték. Azonban ezen helyszíneket nem takarította senki, csak az esővíz pucolta még a XVIII. században is.
A szégyenlősség fogalma is sokat változott. Nagyanyáink még gátlás nélkül előkapták éjszaka az éjjeli edényt, akár az egész család hallatára használták is. Reggelre pedig kellemesen megtelt a szoba levegője az ammónia illatával.
A fürdés szabályai az idők során sokat változtak a középkor óta. Már nem csak kétszer fürdött az ember életében. Gyakoribbá váltak a dézsákban való szappanos megmerítkezések. A XX. század közepére a paraszti társadalom is már bevezetett heti egy nagy mosakodást. Óriás fateknőben fürödtek szombatonként, hogy tisztán jelenjenek meg a vasárnapi misén. Tőlünk távol áll, de először a vízben a nagymamát mosdatták le, majd jöttek a család felnőtt tagjai és végül a gyerekek. A víz már olyan mocskos volt addigra, hogy alig látszottak ki belőle. Ma nehéz átérezni, hogy mindez természetes volt, akár még pár évtizede is!
Tóth Vásárhelyi Éva Vendégszerzőnk előző írásai itt és itt olvashatók >>
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
