Kisgyermekként még szerettem volna hinni a szuperhősökben, kiskamaszkoromra azonban már elfogadtam, hogy nem léteznek. Érdekes módon felnőtté válva teljesen megváltozott a véleményem. Egyértelműen hiszek a csodatevő lényekben, sőt, egészen biztos vagyok benne, hogy itt élnek közöttünk.
Mindegy merre mész, hősbe botlasz
Akármerre megyek, akármerre nézek, csak hősöket látok. Nincs szükségük sem köpenyre, sem varázspálcára, sem más csodatevő tárgyra, minden szupererő ott lakozik bennük. Csak menj ki az utcára és nézz körbe! Nyisd ki a szemedet, és te is megláthatod, hány ezer hétköznapi hős sétálgat az utcákon.
A nők a hétköznapi hősök
Ott van például a fitneszedző Budafokon, aki minden órájára viszi magával a kisfiát is, mert hát dolgoznia és gyereket nevelnie egyaránt kell. Nem adja fel egyiket a másikért, megtalálja az egyensúlyt, és egyszerre lavíroz a család és a munka között.
Megemlíthetjük még azt a nőt is, aki minden reggel lecipeli a babakocsit gyerekestül, táskástul a 3-as metró lépcsőin, hogy eljuthassanak a bölcsibe. Nincsen se autója, se jogosítványa, se férje; egymaga intéz mindent, de egy percre sem hagyja, hogy gyermeke fájdalmat lásson a szemében. Újra meg újra rámosolyog, miközben kifújja magát a peronon.
És mi a helyzet azokkal a feleségekkel, akik még a férjeik szeretőit is megtűrik? Nem hősök azok a nők, akik gyermekeik boldogsága miatt hajlandóak feláldozni a sajátjukat? Elnyomják a fájdalmukat, elnyomják sértettségüket és minden erejükkel azon dolgoznak, hogy gyermekeiknek semmit se kelljen látniuk a kínlódásukból.
És persze ott vannak azok a karrierista nők is, akik foggal-körömmel harcolnak azért, hogy ne éljenek elnyomásban. Hiába az egyre népszerűbb feminista mozgalmak, a nőknek a mai napig keményebben kell megdolgozniuk azért, hogy felsőbb pozícióba kerülhessenek, jobban meg kell izzadniuk azért, hogy a férfiakkal egyenlő módon kezeljék őket.
Na, és ne feledkezzünk meg azokról a piacra bottal tipegő asszonyokról sem, akik már búcsút intettek férjeiknek, miközben ők a mennybe mentek. Megéltek egy forradalmat, megéltek egy rendszerváltást – sokan közülük még egy világháborút is -, de a mai napig igyekeznek lépést tartani a rohanó világgal. Nem akarnak további terhek lenni gyermekeik vállán, nem akarnak otthonba vonulni sem, inkább minden maradék erejükkel azon küzdenek, hogy megőrizzék önállóságukat.
Annyi a hős, mint égen a csillag
És ők csak néhányan a millióból. Mindegy, merre nézek, mindenütt hősöket látok. Hétköznapi nőket, korántsem hétköznapi teljesítménnyel a hátuk mögött. Büszke vagyok rá, hogy én is egy lehetek közülük, légy hát az te is!
Mihályi Fruzsina
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
