A mellkasi (mellűri) folyadékgyülem általában súlyos háttérbetegség következménye. A fulladásos tünetekkel járó kórkép a beteg életminőségét rontja, a kisfokú terhelést is gátolja, ellehetetlenítve a hétköznapi életvitelt. A mellűri folyadékgyülemnek (pleurális effúziónak) több típusa és ennek megfelelően több kezelési stratégiája is lehetséges. Magyarországon ezen kezelések általában kórházi körülmények között zajlanak. Van azonban egy olyan eljárás is, amely megkíméli a beteget a kórházlátogatás kellemetlenségeitől. A mellkasi folyadékgyülem kialakulásáról, kezelési lehetőségeiről Dr. Bogyó Levente, mellkassebész főorvossal beszélgettünk.
A mellkasi folyadékgyülem kialakulása mögött milyen tényezők állhatnak?
A mellkasi folyadékgyülem nem önálló betegség, mindig valamilyen kóros eltérésnek a következménye. A kialakulása mögött közvetlenül a mellhártya keringési rendszerének zavara áll, mely általában igen súlyos háttérbetegség következménye. A kiváltó betegségeket két nagy csoportba lehet sorolni. A szervi elégtelenségek (szív, máj, vese) a teljes keringési rendszer elégtelen működése révén vezetnek a mellkasi folyadék kialakulásához. Ebben az esetben a mellűri folyadékgyülem általában kétoldali és gyakran a hasüregben (ascites), illetve a szövetek között (oedema) is folyadék felszaporodás alakul ki. A másik, és egyben leggyakoribb kiváltó ok a mellhártya elsődleges vagy másodlagos (áttétes) daganatos megbetegedése lehet. Ebben az esetben a mellhártya daganatos beszűrődése gátolja a nyirok- és vérkeringést, és a mellkasi folyadékgyülem azon az oldalon jelentkezik, ahol a daganatos folyamat érinti a mellhártyát.
Milyen kezelési lehetőségek vannak a mellüregi folyadék megszüntetésére?
Szerencsés esetben, ha a kiváltó betegséget kezeljük, például a szívelégtelenséget gyógyszeresen uralni tudjuk, akkor a folyadék kialakulása is megszűnhet. Daganatos betegség esetén, bizonyos esetekben egy hatékony kemoterápia vagy hormonkezelés átmenetileg, vagy végleg megszüntetheti a mellűri folyadék képződését. Ellenkező esetben a mellkasi folyadékgyülem okozta oxigénhiányos állapot csak valamilyen más, általában invazív beavatkozás révén orvosolható. Ilyenkor átmeneti vagy ismételt, tartós folyadék lebocsátást (mellkascsapolást), vagy mellhártya kitapasztást kell végezni invazív módszerekkel. A mellkascsapolás révén a beteg tünetei gyorsan enyhülnek, de a kiváltó okot, az alapbetegséget természetesen nem oldjuk meg ezzel sem. A folyadék újra felgyülemlik, és ezzel párhuzamosan visszatérnek a kellemetlen fulladásos tünetek is. Az ismétlődő csapolással egyre fokozódik a szövődmények lehetősége is. Többrekeszes folyadékgyülem alakulhat ki, de komoly, akár életet veszélyeztető mellűri gennyedés (empyema) is kialakulhat. Bizonyos esetekben a folyadék magas fehérjetartalma miatt kocsonyás jellegű lesz a folyadék melyet képtelenség mellkas csapolással vagy akár vastagabb cső bevezetésével leengedni. Ilyen esetekben műtéti kezelés válhat szükségessé. A mellhártya-kitapasztás, szakszóval a pleurodesis esetében arra törekszünk, hogy a mellkasi folyadékgyülemet megszüntetve egymáshoz ragasszuk a két mellhártya lemezt, ezáltal megakadályozva a folyadék újratermelődését. Ennek hatékonyabb formája műtéti körülmények között, altatásban (VATS pleurodesis) végezhető el.
Milyen más, alternatív lehetőségek vannak még a pleurális effúzió kezelésére?
A mellűri folyadékgyülem kezelésének van egy, szelídebb, de szintén invazív, ugyanakkor a műtéti kezeléssel hasonló hatékonyságú formája is, a tartós mellűri katéter implantáció. A tartós katéter beültetése egy palliatív (tüneteket enyhítő, ez esetben fulladást csökkentő) kezelési módszer, melyet jellemzően a daganatos betegségben szenvedő betegek életminőségének javítása érdekében végzünk. A tartós mellűri katéter beültetés a fejlettebb országokban széles körben alkalmazott, teljes mértékben meghonosodott, széles szakirodalmi támogatottságon alapuló kezelési forma. Bizonyos esetekben csak ezen eljárás elvégzése javasolt. A katéter anyagának, a bőrhöz való rögzítés szükségtelenségének és a speciális bevezetésnek köszönhetően jelentősen csökken, szinte elhanyagolható a fertőzések kialakulásának kockázata. Emiatt ez a katéter hosszabb időn (hónapokig) keresztül a mellüregben tartható. Használatával teljes mértékben megszűnnek a mellkasi folyadékgyülem kellemetlen tünetei, ugyanakkor 80-90%-ban úgynevezett spontán mellhártya kitapadást is előidéz. A tartós katétert ambuláns körülmények között, helyi érzéstelenítésben, tehát altatás és műtét nélkül, lényegében fájdalom nélkül be lehet ültetni.
Hogyan változtatja meg a tartós katéter beültetés a beteg életét?
A beültetett katéterhez értelemszerűen hozzátartozik egy otthoni felhasználásra tervezett, steril szett, aminek segítségével a beteg a folyadéktermelés mértékéhez igazodva, adott időszakonként le tudja engedni magának a felgyülemlett mellkasi folyadékot. Ugyanakkor mindig oly módon tudja sterilen fedni a katétert, hogy ezzel zuhanyozni, tisztálkodni is tud, azaz nem zavarja a mindennapi tevékenység elvégzésében sem. Viselése kényelmes és nem utolsó sorban, megszűnnek a kórházlátogatással járó kellemetlenségek is. A könnyebb légzés révén a beteg életmódja ismét aktívabb lehet, ami által saját és közvetlen környezetének életminősége lényegesen javulhat.
A teljes cikk elolvasásához kattintson ide!
