Egy házaspárral beszélgettem, és a szilveszterrel kapcsolatos érzéseikről faggattam őket. Andi és Gábor már huszonhárom éve házasok, a férfi mindig is extrovertáltabb volt, így számára a szilveszter is egészen mást jelentett mindig, mint a feleségnek. Lássuk, hogyan látták fiatalon, és hogyan látják ma az újév köszöntését.
Mit jelent nektek a szilveszter most, és mit jelentett fiatalon?
Andi: Én sosem voltam nagy bulizós fajta. Nem szeretem, ha megmondják nekem, mikor kell buliznom, soha nem is szerettem. A szilveszterhez való hozzáállásom nem sokat változott az évek során, továbbra sem vágyom arra, hogy a naptár miatt kelljen kötelezően jól éreznem magamat. De persze régen, fiatalon azért mindig eljártam erre-arra, hiszen unszoltak a barátaim. Ma már jobban értékelek egy csöndes, baráti társasozást vagy egy belvárosi sétát.
Gábor: Fiatalon sokkal jobban szerettem a szilvesztert, mert akkor még rengeteg bulira jártam, vidámság és jókedvű emberek vettek körül mindenfelé, akármerre töltöttem az ünnepet. Az újévi köszöntésekkel kapcsolatban optimistább voltam, mint manapság. Ma már nem járok nagy bulikra, csak szűk körben ünnepelek, kevésbé nézek derűsen a jövőbe, már nem varázsol el az „újév” ideálja, kevésbé vagyok naiv.
Készítetek bármilyen újévi számadást?
Andi: Nem, nem teszek újévi fogadalmakat. Nem kötöm a naptárhoz azt sem, hogy mikor, milyen célokat tűzök ki magamnak, és hogy mikor valósítom meg őket. Nem nézek vissza sem, csak mert vége szakad az évnek, nem összegzem a múltbéli eseményeket.
Gábor: Nem, nem készítek, nincsenek fogadalmaim. Attól még, hogy az évszámok megváltoznak, a napok ugyanúgy követik egymást. Nem érzek éles váltást szilveszterkor, így nem érzem, hogy szükségem lenne akármiféle számadásra.
Hogyan ünnepelitek idén a szilvesztert? Melyik volt a legemlékezetesebb fiatalkori szilveszteretek?
Andi: Szűk baráti körben ünnepeljük majd, ugye Gábor? Azt, hogy hova megyünk, még nem tudom. A legemlékezetesebb szilveszterem egyébként az volt, amikor a férjemet megismertem. Azelőtt történt, hogy februárban összejöttünk volna. A barátaink elmondása szerint már akkor izzott körülöttünk a levegő, pedig mi még észre sem vettük.
Gábor: Az is lehet, hogy elviszlek Hawaii-ra, drágám! Viccet félretéve, igen, valószínűleg idén is marad a szűk baráti kör. Nem, mintha ez probléma lenne, nem vagyok már húszéves! De a mai napig emlékszem, milyenek voltak a fiatalkori szilvesztereim. A legemlékezetesebb az első, szüleimtől távol töltött szilveszterem volt, amikor 15 évesen házibulit szerveztem. Nagy bulit tartottam, de a szüleim arról nem szóltak, hogy a szomszéd bácsit átküldik leellenőrizni minket. Ő természetesen a legrosszabb pillanatban csöngetett, bizonyára okosabban bántunk volna az alkohollal, ha számítunk az érkezésére.
Mihályi Fruzsina
Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva >>
