A hétköznapok sokkal értékesebbek a rózsaszín kamunál

A hétköznapok monotonitásában kell megtalálnunk a szerelmet
A hétköznapok monotonitásában kell megtalálnunk a szerelmet

A kislányok, a nők és az asszonyok is akkor rontják el a szerelmet, amikor a fejükben azonnal a rózsaszín eufóriával azonosítják azt. Ha azt hisszük, hogy a pillangóhadsereg, a libabőr és a heves szívkalapálás állandó eleme egy működőképes, hosszú kapcsolatnak, akkor garantáltan elbukunk. De a szerelem 50 felett is kitarthat!

A rózsaszín köd nem tart örökké

A rózsaszín köd akarva akaratlanul is felszáll, nekünk pedig hagyni kell távozni azt, hogy kitisztulhasson az idő. Jó látási viszonyok között ugyanis sokkal tartósabb kapcsolat építhető ki. Könnyű szerelmesnek lenni egy ismeretség elején, amikor még meglepetések sorozatába botlunk. Könnyű izgatott eufóriát érezni, amikor a másik még a legjobb, legromantikusabb oldalát mutatja.

A föld fölött lebegve könnyű boldognak lenni

Mert könnyű boldognak lenni a legelején, amikor még nem ismerjük a másik hibáit. Könnyű boldognak lenni akkor, amikor a péntek és a szombat estéket még nem a négy fal között bezárva, házi munkával töltjük, hanem ilyen-olyan programokon. Könnyű boldognak lenni, amikor nyaralni megyünk, könnyű boldognak lenni, amikor a másik még nem fogy ki az ötletekből, mit vegyen nekünk a szülinapunkra. A valódi szeretet viszont a felületes dolgok után kezdődik. Az újdonságok mindig izgalmasak, ám az igazi szerelem a hétköznapokban indul. Ott, ahol már semmi sem rózsaszín, sőt, ahol már minden szürke – de mégis gyönyörű.

A hétköznapok legyenek szépek!

A valódi, őszinte szeretet az, amikor gyönyörűnek látjátok a leghétköznapibb eseményeket is, mint például azt, hogy nem kell egyedül ülnötök a TV előtt. Vagy azt, hogy van, aki miatt reggel várnotok kell, amíg bejuthattok a fürdőszobába. Esetleg azt, hogy már a napi bevásárláskor is automatikusan több főben kell gondolkodnotok.

Szerelem az, amikor a „mi” már szebben hangzik, mint az „én” vagy a „te”. Szerelem az, amikor tudod, mit akar mondani a másik, pedig még a száját sem nyitotta ki. Szerelem az, amikor kevesebb sóval készíti neked a levest, mert tudja, hogy te nem szereted túl ízesen.

A hétköznapokban nincsen semmi rózsaszín, semmi mámorító, semmi szédítő, mégis meseszépek ezek nélkül is. Mert van kihez hazamenni, van kinek elmondani, mi bánt, vagy egyszerűen csak van kinek nem mondani semmit. Van ki mellé leülni, ha nem akarunk egyedül lenni, de van kire rácsapni az ajtót akkor, ha inkább magányra vágynánk. Van kivel közös terveket szőni, van kire számítani, van kire alapozni – és ez bizony az összes rózsaszín kamunál gyönyörűbb.

Mihályi Fruzsina

Nem a nő öregszik, a férfinak jön meg az esze

Ha a cikkel kapcsolatban bármi eszedbe jutott, írd meg nekünk! Ezt egyszerűen megteheted ide kattintva  >>