Túl vagyunk életünk felén. Nagy eséllyel már sínre tettük karrierünket és magánéletünket is. 50 fölött nyugodt szívvel adhatunk tanácsokat másoknak, hiszen már magunkba szívtuk a legtöbb bölcsességet.
Íme tizenöt lecke, melyet létezésünk első félidejében tanultunk
- Megtanultunk nemet mondani. Nem muszáj mindig megmagyaráznunk, mit miért teszünk, miért utasítjuk el azt, amit. Előtérbe kell helyeznünk magunkat és saját akaratunkat, bátran közölni, ha valami nem felel meg nekünk.
- Az „öregedés” csupán relatív fogalom. Annyi idősek vagyunk, amennyinek érezzük magunkat. Nem a korunk határozza meg, hogy kik vagyunk.
- Az énidő fontossága megkérdőjelezhetetlen. Minden nap időt kell szánnunk magunkra, lelki békénkre és vágyainkra. Ha mi magunk nem vagyunk rendben, a körülöttünk levők életét sem tehetjük jobbá.
- Össze kell gyűjtenünk kedvenc receptjeinket. Szeretnénk, ha ugyanolyan ízkavalkádot varázsolhatnánk a konyhaasztalra, melyet szüleink varázsoltak, mikor mi voltunk gyerekek. Írjuk le receptjeinket, hogy az utókornak megmaradhassanak.
- Mérgező emberek mindenhol vannak. Válogassuk meg, kiket engedünk be az életünkbe. Tartsuk magunkat többre, és ne adjuk meg a lehetőséget másoknak, hogy lerombolhassanak minket.
- A barátságok átalakulnak. Egyesek maradnak, mások örökre eltűnnek. Tanuljuk meg elfogadni az élet természetes rendjét.
- Mindig lesznek emberek, akikben csalódnunk kell. Egyesek összetörik a szívünket, mások eljátsszák a bizalmunkat. Vonjuk le a tanulságokat, de lépjünk tovább! Túl rövid az élet ahhoz, hogy a dühöt tápláljunk.
- Hibázunk. Tanuljunk meg megbocsátani magunknak. Mások is meg fognak.
- Bízzunk ösztöneinkben, hiszen azok mára már jól ismerik az élet mozgatórugóit.
- Nem szerethet minket mindenki, nem nyerhetjük el mindenki szimpátiáját. Mostanra tudjuk, ez így van rendjén.
- Soha nem szabad abbahagyni az álmodozást. Bakancslistára ötven év múlva is szükségünk lesz. Tűzzünk ki magunk elé újabb és újabb célokat!
- Megtanultunk bocsánatot kérni. Senki sem tökéletes, ezt magunkról is tudjuk.
- Tudatnunk kell szeretteinkkel, hogy mit jelentenek nekünk. Az élet rövid és kiszámíthatatlan, talán holnap már nem lesz esélyünk elmondani nekik, hogy szeretjük őket.
- Szeressük, amivel foglalkozunk. Soha sem szabadna beérnünk olyan munkával, amelyet nem szenvedélyből végzünk.
- Édesanyáinknak annyi, de annyi mindenben igazuk volt! Ha még köztünk vannak, mindenképp mondjuk el ezt nekik, és háláljuk meg azt a sok leckét, amit nekik köszönhetünk.
(M.F.)
A cikk forrása itt >>
